Nagyon megörültem, mikor Vivien Moss igent mondott erre az interjúra.
Eléggé sokat beszélgettünk… meg kell, hogy mondjam így visszatekintve az
egészre az írónő nem is kevés meglepetést okozott nekem. Ha a magánkiadáson
belüli berkeket tekintjük Vivien elért sikerei bámulatra méltóak. Ennek
ellenére nem tartja magát sem többnek, sem jobbnak másoknál. Nem felejtette el
honnan jött és mennyit tepert azért, hogy ideáig eljusson. Bízik Önmagában, de szerintem
munkájába vetett hite akkor erősödött meg a leginkább, mikor olvasói
napról-napra, hétről-hétre rendíthetetlenül támogatták és tartották benne a
reményt, még akkor is mikor a legnehezebb időket élte meg. Vivien Moss egy
sziklaszilárd asszony, aki kitartásával és tudásával még a legkilátástalanabb
helyzetben is képes talpra állni és ha becsukódik előtte egy ajtó, akkor kinyit
egy ablakot.
De az igazi meglepetést nem Vivien erős jelleme vagy közvetlensége
okozta nekem, ezeket a tulajdonságokat inkább becsülöm is tisztelem benne. Ez
olyan irányba tereli őt a munkásságával együtt, mely csak szerethetőbbé teszi. Az
igazi átütést, amire azt mondtam „Hűha!” a válaszai okozták. Azt tudnotok kell,
hogy én nem csak olyan kérdéseket szoktam feltenni, amik engem érdekelnek.
Olyan dolgokra is igyekszem rámutatni, melyre a közönség kíváncsi lehet illetve
egy-egy adott mű felbukkanása során az eszükbe juthat. Ez éppenséggel lehet
kicsit provokatív is. De az írók élete nem könnyű, ha nem támogatják, akkor
támadják őket. Néhány ilyen érdekes és csalafinta kérdést Vivien Moss számára is
tartogattam… nos, ahogy válaszolt… csípős volt és csattanós, meglepő
őszinteséggel és tudatos saját véleménnyel. Ezen az írónőn nincs fogás, nem
engedi, hogy bárki is játsszon az érzéseivel pláne nem a munkájával. Az a
bátorság és magabiztosság, ahogy a munkájára, magára a könyvére tekint végképp
elnyerte a tetszésemet. Egy írónak így kell állnia ahhoz, amit csinál. Mert
valljuk be, mindig lesznek olyanok, akik mellettünk vagy éppen ellenünk
voksolnak… és ha akkor, nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy kiálljunk a saját
igazunkért, eltaposnak minket és nem válhatunk azokká, akik a lelkünk legmélyén
szeretnénk lenni. Azt hiszem ez egy olyan lecke, amit mindenkinek érdemes
megtanulnia Vivien Moss írónőtől.
Szerintem, aki ismeri Vivien könyvét/könyveit már alig várja a
kérdéseket, akik pedig nem hallottak róla, már égnek a vágytól, hogy megtudják,
milyen témában is alkot.
Nem is húzom tovább az időt, íme a kérdezz-felelek!
Rendkívül
csodálom azt, amit eddig elértél. Bárki, aki szeretne az írói világhoz tartozni
példaképként tekinthet rád. Tudom, hogy nem szeretnéd magad felfedni és ezt
tiszteletben is tartom. Ezért azt kérem, hogy mutasd be magad íróként…
Igazán megtisztelő amit írsz, de nem tartom magam
különbnek sok másik (egyelőre még) kevésbé ismert kolleginámnál vagy
kollegámnál. Sőt. Tudom, hogy rengetegen már g
yerek koruk óta dédelgetik az írói álmot. Kitartóan készülnek rá, és rengeteget tesznek is érte, csak nem jutnak túl az akadályokon. Számomra ez csodálatra méltó, és sok szempontból felnézek rájuk. Talán csak szerencsésebb vagyok, mivel rendelkeztem olyan üzleti ismeretekkel, tapasztalattal és tőkével, ami ahhoz kellett, hogy túl tudjak lépni a szakma struktúrális működési problémáin, nehézségein. Nem készültem írónak, csak ide sodort az élet. Mégis azt érzem, hogy itthon vagyok.
A 18+ felüli
témák eléggé megosztóak tudnak lenni… Vannak, akik rajonganak érte, mások csak
titkon imádják, de ezzel szemben vannak, akik megvetik, és nem szeretik. Mikor
belevágtál a kéziratod megírásába, féltél attól, hogy mit fogsz majd kiváltani
az olvasókból, vagy remélted a legjobbakat és kíméletlenül hajtottad magad.
Ezt egyszer a Romantikus/erotikus könyvek kedvelőinek
facebook csoportjában kifejtettem, és most is ugyanúgy gondolom. Mitől író az
író… Egyszerű a válasz: leír valamit, amit mások szívesen olvasnak. Mindegy,
hogy egy, kettő, száz vagy ezer olvasó. Igen, mindenki elkezdi valahogy, és
igen, a kezdő író is író. Továbbá nem írunk egyforma műfajban, és nem csak az
az író aki a szépirodalmat erősíti. Különbözőek vagyunk, ahogy az olvasói
igények is azok. Akinek nem tetszik, ne olvassa. Attól nem féltem, hogy mit
fognak szólni a könyv alapsztorijához, témájához, műfajához. Attól viszont
igen, hogy az olvasók szerint is tudok-e írni, hogy elég vagyok-e nekik. Meg
tudok-e felelni az elvárásoknak. Ezúton is köszönöm a rengeteg szeretetet, amit
az olvasóimtól kapok.
Tudom, hogy
megihletett Téged E. L. James munkássága (az árnyalatok erotikus sorozata). Nem
tartottál attól, hogy ezt bevallva, azzal fognak megbélyegezni, hogy utánzod a
stílusát, még akkor is, ha a könyved merőben eltér az Övétől?
Nem érdekelnek a bélyegek, és az amit E. L. James
letett az asztalra, olyat nem sokan képesek. Ha hozzá hasonlítanának az csak dicséret
lehet. Hogy utánozom-e a stílusát? Nem. Kicsit sem. Ha valaki ezt állítaná, az
olvassa el a könyvemet, és rájön.
Milyen érzés
volt először a kezedbe venni a saját könyved?
Gyönyörű, csodálatos, páratlan. A kezem remegett és
potyogtak könnyeim a boldogságtól.
A facebook-on
látom, hogy rendkívül közvetlen vagy az olvasóiddal. Fantasztikus lehet, hogy
ennyien rajonganak a munkádért. Hogyan éled meg ezt a hétköznapokban?
Hálás vagyok a bizalomért, amivel megtisztelnek.
Közvetlen vagyok velük, mert azt hiszem, hogy ez egyfajta szimbiózis. Az írónak
olvasó, az olvasónak író kell. Ha odafigyelek akkor megtudhatom azt, hogy mi
az, amire kiváncsiak, mi foglalkoztatja őket és mi a véleményük egy adott
témával kapcsolatosan. Rajonganak- érdekes szó. Inkább mondjuk úgy, hogy
érdekesnek és értékesnek tartják a gondolataimat. A hétköznapokhoz ez erőt ad,
de elsősorban anya vagyok, és a fiam az első. Nem vagyok celeb, és nem is szeretnék
azzá válni. Pont ezért is tartom az inkognitómat, hogy a privát életem az miénk
maradhasson.
Eddig két
könyved jelent meg a Szabad akarat játéka és a Szabad akarat határa kérlek, foglald össze néhány szóban
a tartalmukat… Véleményem szerint a témáid egyszerre pikánsak és tanító
jellegűek is… Mi az az üzenet, amit mindenképpen szerettél volna átadni
azoknak, akiket rabul ejtenek a soraid.
Ezt lehet, hogy egy kicsit hosszú lenne kifejteni. A
lényege talán a kedvenc idézetem belőle: “…Egy életem van. Úgy szeretném
alakítani a sorsom, ahogy nekem tetszik. Nem pedig úgy, ahogy elvárják tőlem.
Meg akarom élni az életem minden apró pillanatát, a lehetőségeimet, a
fiatalságomat, de legfőképpen a szabadságomat…” Ezen felül próbálok harcolni az
előítéletek ellen, támogatni és segíteni felismerni élethelyzeteket, reményt
adni, irányt sugallni. De az is lehet, hogy csak egyszerűen szórakoztatni.
Milyen volt
Cathy bőrébe bújni? Sok kihívást okozott?
Imádom Cathyt, életem részévé vált, jobban, mint
eleinte terveztem. Mindegyikünkben él egy kis Cathy, csak ki több, ki kevesebb
teret enged neki önmagában. Cathy nem alkuszik meg, és megteszi mindazt, amire
mi is vágyunk valahol legbelül, csak éppen nincs bátorságunk hozzá, vagy akár
közvetlen környezetünk, akár neveltetésünk megakadályoz benne minket.
Elsősorban
kiknek ajánlod a könyveid?
Mindenkinek, aki szeretne megismerkedni azzal a fajta
szabadsággal, amelyre saját életében nincs módja; mindenkinek, aki esetleg ki
tudott teljesedni önmagában, és szeretné újraélni a szabadság pillanatait.
Mindenkinek, aki a kapcsolatában elmerülve szeretne egy kicsit elmerengeni az
élet nagy kérdésein, ugyanakkor szeretne kikapcsolódva szórakozni egy jót.
Igen, aki olvasta az első részt, az bizony tudja, hogy ehhez a könyvhöz nem árt
némi nyitott gondolkodás. Nevén nevezem a dolgokat, és nem pironkodom. Ha egy
szexjelenet valósághű megírásáról is legyen szó, még akkor sem, ha eltér a
megszokott hálószobai gyakorlattól. Bár a könyv maga fikció, melyben egy
elképzelt szereplő életét mutatom be, a történet mégis valóságszerű és őszinte.
Mivel egyre
csak felfelé ível a karriered, örülnék, ha tanácsot adnál a lelkes vagy
éppenséggel már reményvesztett írópalántáknak.
Hogy felejtse el, mert esélye sincs. - Ha ezek után is
akarja, és nem csak a szívében, hanem kész tenni és áldozni is érte, ha
eltapossák és képes kétszázszor is felállni majd megrázni magát akkor talán
egyszer esélyt kap. Egyszer, és ez a lehetőség nem tér vissza. Ez itt
Magyarország, valószínűleg nem ő lesz a következő E. L. James -csak hogy az
általad említett példánál maradjunk-, nem fog milliókat keresni, sőt nagy
eséllyel megélni sem belőle. Mégis mindaz amit az írástól és az olvasóktól
kapni fog az kárpótolni fogja. Ja és még két apróság. Kommunikáció,
kommunikáció és kommunikáció, és hit a végsőkig.
Mi a végső
határ, amit mindenképpen el szeretnél érni íróként? Én úgy látom, hogy a
könyveid a külföldi könyvesboltok polcain is megállnák a helyüket… (sőt én
simán el tudnám képzelni a filmvásznon is)
A nemzetközi piac magyarként szinte elérhetetlen, én
mégis talán kapok egy esélyt. A könyvem 99%-a már angol nyelvre van fordítva,
és ha a csillagok is úgy akarják, hamarosan meg is fog jelenni az USA-ban. Volt
egy álmom, hogy írok egy könyvet, ami nemzetközi piacra tör, ami átlépi kis
országunk szűk korlátait. Szívvel és lélekkel csináltam legjobb tudásom
szerint. Kész voltam áldozni érte, sokszor erőn felül. Eltapostak és
kétszázszor is felálltam. Amikor leütöttem a második könyv utolsó szavát,
tönkrement a magánéletem, de az olvasók mellettem álltak és rengeteg erőt
adtak, így nem hagyhattam őket cserben. A nemzetközi piaccal kaptam egy
lehetőséget, és megyek a célom felé. Hogy hol a határ? Ott ahol a hitem véget
ér. De hiszek magamban, és erős vagyok, mert elhatároztam, hogy ha egy
szalmaszálnyi esélyem is van akkor is belekapaszkodok, küzdök és nem adom fel
az álmot.
Vivien még egyszer köszönöm, hogy időt szántál
rám és kicsinyke blogomra. Remélem lesz még ilyen alkalom.
Nem lepődnék meg, ha ezek után szívesen felkeresnétek az írónőt egy kis
beszélgetésre. Itt egy kis segítség: csak kattintsatok az alábbi linkre.
Szerintem ezek után már vágytok a Szabad akarat
könyvekre. Itt nyugodtan megrendelhetitek őket. http://vivienmoss.com/
De ha még bátortalanok vagytok, ebben a döntésben az oldalon keresztül
eljuthattok Vivien blogjára, ahol elolvashattok néhány részletet. Szerintem
megéri utána járni.
Köszönöm, hogy most is velem tartottatok, remélem nem bántátok meg.