Melinda olyan, mintha egy meséből lépett volna elő...

Sógor, azaz Gegely Melinda egy roppant különleges írónő. Ahogy beszélgettem vele és egyre többet olvastam a műveit rájöttem egy nagyon érdekes dologra vele kapcsolatban. Melinda képes ébren álmodni… és ez olyan adottság, mely csak igen kevés embernek adatik meg. Látja az életben rejlő lehetőségeket, a remény örök lángját, a lét becses ajándékát és így képessé válik álmokat szőni, melyek egy mesebeli térbe röpítenek el minket. Mégis ez a világ valóságosabb mindennél, mert magában hordozza mindazt a fájdalmat, melyet a születés, a létezés hömpölygő tengere sodor magával a legnagyobb viharok idején. Hiszen lássuk be, az élet már csak ilyen, vannak jó és nehéz korszakok.

Ami pedig a legcsodálatosabb ebben az egészben, hogy Melinda ezt a látásmódját nem csak az írásban, hanem a mindennapjaiban is töretlenül gyakorolja. Akármennyire is nehéz volt soha nem adta fel. Titokban remélt és mindig tovább küzdött mindaddig, amíg első regénye kiadásra nem került. És azóta sem állt le… folyamatosan alkot és minden ügyességét kihasználva igyekszik megismertetni regényét az emberekkel. Sőt… kedvessége és közvetlensége, mély alázata az írással szemben tiszteletet ébreszt bennem.

Kedves Melinda azzal, hogy az írók sorába léptél nem csak a regényed, hanem Te magad is új életre ébredtél. Mikor a sötét égbolton felragyog, egy magányos csillag akkor a komorság sötétjében feltűnik egy csöppnyi varázslat. Ezt nyújthatod az olvasni szerető embereknek. Pontosan ezért remélem, hogy ez a kis beszélgetésünk még nagyon sokakhoz el fog jutni.

Mindenkinek szeretettel ajánlom a következő sorokat…

Kezdetnek mi az, amit érdemes tudni rólad?

Hogy mi az, amit érdemes tudni rólam?! Jó kérdés. A nevem Sógor Melinda, egy romániai kisvárosban élek jelenleg, de vidéken nőttem fel. Férjnél vagyok és van egy 9 éves lányom, aki már most szuper kis történeteket talál ki. Lehet, hogy egy nap ő is írónő lesz? Ki tudja... Én is ennyi idős koromban kezdtem el írni. Tavaly decemberben jelent meg az első könyvem Gergely Melinda néven, azaz a lány kori nevemen, Új életre ébredve címen. Ez egy két részből álló regény és remélem még az idén sikerül publikáljam a második részét is. Egyelőre minden időmet lefoglalja a lányom és az írás. Persze mint minden írónak nekem is az az álmom, hogy valami maradandót alkossak vagy legalább az egyik regényem meg legyen filmesítve

Romániában, azaz Erdélyben élsz. Alkotás közben merítettél e már az ottani táj festői szépségéből?

Az igazat megvallva majdnem minden regényem itt játszódik. Bár eddig még nem merészkedtem a megyém határain túl. Kivéve persze azt a trilógiát, amin most dolgozom. A címe Végzetes végzet. És mivel Erdélyben élek, szerintem magától értetődő egy jó kis vámpíros regény. Itt aztán lesz bőven a hegyvidék festői tájaiból és a Drakula kastély sem maradhat ki

Nálad, hogy zajlik az írás folyamata? Mi az, ami inspirál?

Mi inspirál? Minden, azaz bármi: egy hely, egy szituáció, egy tapasztalat, maga az élet. Van, hogy egy-egy jelenet körül rajzolódik ki az egész történet. Amit aztán eltervezek, de nem aprólékosan, mert akkor túl unalmas lenne, időrendi sorrendbe teszem, leírom papírra majd kisebb nagyobb változtatásokkal legépelem.

Első megjelent regényed az Új életre ébredve. Már a címét elolvasva is rögtön zakatolni kezd az ember agya, hogy milyen történet bújik meg a lapok között. Milyen izgalmakra számíthat az, aki kezébe veszi ezt a könyvet?

Hű ez a kérdés kicsit megizzasztott. Az olvasó itt egy izgalmas szerelmi történettel szembesül. A főszereplő Jázmin, egy lány, aki valamilyen oknál fogva, új esélyt kap a sorstól, hogy újra kezdje az életét, szinte elölről, emlékek nélkül. Persze ez az új élet nem kezdődik zökkenőmentesen. Krisztián mentette ki a folyóból, egy sebhelyes arcú férfi. Akinek nem csupán a csúf arca rémíti meg, hanem mogorva természete is. Kissé hasonlít a Szépség és a szörnyeteg című​ mesére. Jázmint csupán a félelem kíséri el rejtélyes előző életéből. Nem véletlenül, hisz a korbács nyomok a hátán magukért beszélnek. Hiába is próbálja legyőzni nem sikerül. Először Krisztián közelében kellett túllépnie ezen. De hiába a kibontakozó szerelem köztük, Jázmin félelme és Krisztián bizalmatlansága mindent beárnyékol. Persze Vilmos, Krisztián barátja, felbukkanása sem könnyíti meg a helyzetet. Jázminban az ő jelenléte még inkább felébreszti a benne alvó félelmet és olyat mondat vele, ami majdnem nem csupán a kapcsolatukba, de az életébe is került. Persze rengeteg bonyodalom árán, de végül a szerelmük végül beteljesült. Csakhogy akkor, mint várható volt Jázmin emlékei visszatérnek...

Sajnos, még csak részleteket olvashattam a könyvedből. De nekem olyan, mintha egy álombéli mesevilág keveredne a zord és kemény valósággal. Érdekelne tudatosan alakítottad ki ezt így, vagy esetleg a történet varázsa ragadott magával és idézte elő bennem ezt az érzést.

Nagyon jó megfigyelő vagy. Tényleg így van. Persze tudatosan alakítottam így a regényem. Az első része szinte egy mesebeli világba kalauzol el minket. Jázmin emlékei azok, amik tükrözik inkább a zord valóságot, amivel a regény második részében menthetetlenül szembe kell majd néznie.

Létrehoztad az Álmok völgye – Melinda történetei https://www.facebook.com/groups/1944022812499633/?fref=ts zárt csoportot. Milyen tapasztalataid voltak eddig? Közelebb kerültél az olvasóidhoz?

Hogy őszinte legyek az Álmok völgye - Melinda történetei nevet viselő csoport egy hirtelen jött ötlet volt. Először nem akartam túl sok tagot felvenni. Talán féltem milyen reakciót vált ki majd mindenkiből. De egyáltalán nem bántam meg, hogy másokkal is megosztottam. Főleg azért mert a kapcsolatomat az olvasókkal sikerült sokkal szorosabbra fűzni. Nem is gondoltam volna, hogy milyen jó érzés lehet az a tudat, hogy ennyien állnak mellettem. Nem hittem, hogy az, amit írok, és ahogy írok, tetszhet másoknak is. Imádom az olvasóimat. Rengeteg új ötletet adnak a hozzászólásaikkal és persze így a történeten is tudok javítani. Sokat számít nekem a véleményük és az a tudat, hogy olvassák, amit írok, még ha néha nem is olyan jó, mint azt én szeretném.

A Ne ítélkezz felettem! című történeted eddig nem jelent meg nyomtatásban Viszont napról-napra figyelemmel követhetjük a szereplők életének alakulását a csoportodban. Ez egy rendkívül komoly lélegzetvételű mű. Hogyan jött az ötlete? Mi ösztökélt arra, hogy megírd?

Igen a Ne ítélkezz felettem! című regényem lassan végig olvasható lesz a csoportban ( Legalábbis addig, amíg megírtam  fejezetekre és részletekre osztva. Tudom, a legtöbb regény arról szól, hogy a főhős vagy főhősnő tökéletes és sosem követ el hibákat. De a valóság egész más. Néha bizony követünk el hibákat, nem is kicsiket, még azok is, akikről a legkevésbé feltételeznénk. Hisz nincs tökéletes ember. Mirabella is egy ilyen nő. Az ötletet magából az életből merítettem. A legtöbbünkben felmerült már, hogy mi lenne ha... Itt egy változata ennek. Azaz a hűtlenség esetleges következményeinek. Mint minden regényemet, ezt is önmagamnak írtam. Talán emlékeztetőül​, hogy mi is történhetne. Mert egy hibát olyan könnyű elkövetni, de együtt élni vele, sőt helyrehozni rettenetesen nehéz. Így jobb, ha többször is átgondoljuk, mit teszünk, nehogy végzetes hibát kövessünk el.

Sok idődbe telt még ráleltél a kiadódra? Mióta megjelent a könyved miben változott meg az életed?

A kiadómra rátalálni kész kihívás volt. Főleg mert a legtöbb kiadó nem is válaszolt az email - jeimre vagy ami még rosszabb az egyik át is vert. Nem is bíztam benne, hogy megjelenik a könyvem, ezért meg se hirdettem, sőt míg a szerződést meg nem kaptam senkinek sem szóltam róla, még a férjemnek sem. De még ezek után is csak akkor hittem el mikor már a kezemben tartottam. Szerencsére a Colorcom kiadóban nem csalódtam. Szerintem a magánkiadók közül ez a legjobb, főleg mert se veszteség, se felesleges pénzkidobás. Marketinget nem biztosít, de szerintem ennek is van egy előnye. Mivel saját magam kell, népszerűsítsem a könyvem megismerhettelek titeket. Rengeteg érdekes és tehetséges írót, nem beszélve az olvasókról, akik mindig feldobják a napomat. Ebből a szempontból sokat változott az életem mióta kiadtam a könyvem. Egyébként nagyon zárkózott vagyok és nehezen nyílok meg másoknak, barátaim se nagyon vannak, ezért is jelent számomra olyan sokat, hogy ennyien értékelik a munkámat pedig jócskán lenne még mit fejlődnöm az írás terén.

Ha kedvet kaptatok Melinda könyvéhez erre a linkre kattintva beleolvashattok és meg is rendelhetitek. Biztosan nem fogjátok megbánni…

http://ujeletreebredve.colorcom.hu/info.php

Ha pedig szeretnétek beszélgetni az írónővel, itt rögvest elérhetitek.

https://www.facebook.com/melinda.anabela?fref=ts

Keressétek fel Melinda blogját is, itt nagyobb részletekre lelhettek a könyvéből. Ha ezeket elolvassátok tuti meg akarjátok, majd rendelni.

http://ujeletreebredve.blogspot.hu/2017/03/uj-eletre-ebredve-i-fejezet-folytatasa.html

Melinda köszönöm ezt a tartalmas és értékes beszélgetést. Sokat tanultam tőled. Remélem mikor megjelenik az új könyved ismét elbeszélgethetünk.

Horváth Szabolcs az örök alkotó...

Horváth Szabolcs semmiképpen sem mondható átlagos költőnek. Kifogyhatatlan szorgalommal ír és törtet előre az írói szakmában. Úgy tűnik olyan, mint egy motor, soha nem áll le. Szerintem az utolsó lélegzetéig alkotni fog. És mi ebben a legszebb? Számára minden egyes olvasója fontos, csak értük dolgozik.

Nagyon tetszik Szabolcs alkotói felfogásában az, hogy számtalan dolog megihleti. Így mindig sokrétű a munkássága, még akkor is, ha elidőzik egy-egy témában, mint például a szerelem és annak öröme vagy fájdalma. De attól sem retten meg, ha idegen témákhoz kell nyúlnia, hogy valami egészen újat teremtsen a számunkra.

Horváth Szabolcs versei https://www.facebook.com/Horv%C3%A1th-Szabolcs-versei-1441227439479669/?fref=ts rajongói oldalán a versek sokasága mellett tömérdek érdekességet és fontos információt találhattok. Felhívnám figyelmeteket az oldalon szereplő videókra. Itt részleteket láthattok vagy éppenséggel teljes egészében megtekinthetitek Szabolcs egy-egy könyvbemutatóját. Ez egy rendkívül találó és érdekes ötlet volt tőle. Nem csak azért, mert hallhatjuk verseit, hanem mert láthatjuk mennyi munka és kitartás kell ahhoz, hogy egy könyv megszülethessen. Szóval érdemes like-olni és nézegetni ezeket a bejegyzéseket.

Összefoglalva érdemes Szabira odafigyelni, mert ritka termékeny és kitartó költő. Sőt! Véleménye szerint a fiatal és pályakezdő művészeknek össze kellene fogniuk ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak a nagyvilágban. Ez sok mindent elárul a jelleméről. Nem akar másokat eltiporni vagy a mélybe taszítani csak azért, hogy Ő kerüljön a figyelem középpontjába.

Szabinak eddig négy verseskötete jelent meg, de nemsokára jön az ötödik is és most tudtam meg tőle, hogy már a hatodik köteten is javában munkálkodik.

Mellékelten itt vannak a megjelent kötetek linkjei. Itt beleolvashattok a részletekbe és rendelhettek is. Jó böngészést.

http://undergroundbolt.hu/aharomszazak A háromszázak

http://undergroundbolt.hu/visszatapsolva Visszatapsolva

http://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/index/?cat=72&dir=asc&order=created_at&q=horv%C3%A1th+szabolcs Élesben, Új idők

Utólag még így megjegyezném érdemes odafigyelni a könyvecskék borítóira. Kiss Katalin hihetetlenül fantasztikus rajzai egyszerűen odavonzzák a szemet. Ezúton gratulálok kiemelkedő munkájához.

Na, jól van, nem húzom tovább a szót, a kérdések-válaszok előtt kedvcsinálónak itt van Szabi egyik verse.

Csak azt ne

Csak ne lássam,
Ahogyan megfogja a kezed;
Csak azt ne lássam,
Hogy arcod rá nevet.
Csak ne lássam,
Ahogy beléje karolsz;
Csak azt ne lássam,
Hogy csókkal felé hajolsz.

Csak ne halljam,
Ahogyan bókol tenéked;
Csak ne tudd meg,
Hogy a féltékenység ébred.
Csak azt ne halljam,
Hogy édes szavaiddal hozzá beszélsz;
Csak ne halljam, mikor tőle kérdezed,
Haza-e kísérsz.

Csak ne tudjam,
Hogy iránta mit érzel;
Csak ne tudjam meg,
Hogy hozzá érsz-e kézzel.
Csak azt ne tudjam,
Mikor kérdezett, mit szóltál;
Csak ne tudjam,
Hogy te mit válaszoltál

2015.05.14.

Számodra milyen varázs rejlik a versírásban? Miért lettél költő?

2006-ban akkori barátnőmnek írtam életem első verset, egy hónapfordulónk alkalmából. Akkor ő ösztönzött arra, hogy csináljam. Szétmentünk, abbahagytam. Aztán jött egy baráti társaság, meg egy másik "szerelem", végül ők ösztönöztek, hogy csináljam, a szerelem egyoldalú maradt, de kedvem nem vette el. Megmondtam, hogy ez nem fogja letörni a szarvaimat, és nem is törte le. 2009.02.02-a óta aktívan versíró vagyok. Az olvasóim közül többen költőnek titulálnak. Erről papírom, hivatalos címem nincs. De tisztában vagyok azzal, hogy kellene egy költőnek viselkednie, megszólalnia. Magyarországon erre nagyon kevesen képesek, és túl sokaknak van címe róla, hogy költők. Azt szoktam mondani, attól, hogy valaki nagyon jó verseket ír, ritmikailag, nyelvtanilag, úgy csak fél lábbal van a szobában.

Eléggé rohanó és stresszes világban élünk… Tapasztalataid szerint a mai emberek milyen típusú verseket olvasnak szívesen?

Én mindig is szerettem szerelmesek verseket írni, de azért csak szerelmes verset írni, az eléggé nagy monotonitást vonz maga után. Több olvasóm is ezeket a verseimet szereti, vagy azokat, amelyek elgondolkodtatóak. Szerintem manapság ezek azok a versek, amelyek igazán jók. Ami megérinti az embereket, vagy elgondolkodtatja.

A magyar költők közül, kinek a munkássága hatott rád a legjobban?

A magyarok közül Petőfié. Számomra ő a költő. Udvarlásban, viselkedésben csak ő.

Rendkívül szerencsés vagy, hogy Szabó Julianna a mentorod. Hiszen Julianna nem csak nagyszerű író és költő, hanem egy olyan különleges asszony, aki előszeretettel támogatja a feltörekvő tehetségek pályáját. Mesélnél egy kicsit kettőtök kapcsolatáról?

Juliannával körülbelül másfél éve ismerjük egymást. Amikor elkezdett velem foglalkozni, én fontosnak tartottam azt, hogy ne csak költőileg ismerjük meg egymást, hanem emberileg is. Így alakult ki közöttünk egy nem csak mentor és tanítvány kapcsolat, hanem azt hiszem barátság is. Julianna sokat segített nekem, igyekszem visszaadni dolgokat, amiket ő adott nekem. Persze tudom, hogy mindazt lehetetlen. Amikor meglátogatom és verseimet, ötleteimet beszéljük meg, akkor az irodalom mellett nagyon sok más dologról is szó esik. Annyit elárulhatok, hogy időnként az én szerelmi magánéletemről, gondolataimról, érzéseimről is. De nagyon jókat beszélgetünk, nevetünk.
Ahogy Julianna mondani szokta igazán a fiatalok között érzi jól magát, mert közöttük fiatalodik. A korát nyugodtan letagadhatja. Hétköznapjaiban sem hiszik el róla, hogy 80 éves. Egy életvidám hölgynek tartom őt, akit nagy megtiszteltetés volt nekem megismernem, főleg vele együtt dolgozni az irodalomban.
Julianna nem csak költőt farag vagy faragott belőlem, hanem embert is, vagy hát próbál azt is.

Ez ma egy eléggé megosztó téma. Szeretném megtudni a Te véleményedet is. Miért választottad a magánkiadást?

Azon egyszerű oknál fogva, mert szerettem volna a saját könyvemet kezembe fogni. Első kötetemen, A Háromszázakon nem kevesebb, mint 5 évet dolgoztam. Életem álma volt az a kötet. Mivel hírnevem, ismeretségem nem volt, így a magánkiadáshoz fordultam. Sajnos ez csak így megy itthon. Ha a kiadó nem lát pénzt a könyvedből, amit el tud adni, akkor nem fogják kiadni. Ha nincs meg az ismeretség vagy színvonala... akkor lehetetlen.

Eddigi könyvbemutatóidat a sokoldalúság jegyében tartottad meg. Volt cselló és szájharmonikajáték, sőt láttam egy tehetséges versmondó fiatalembert is. Milyen érzésekkel töltött el téged egy-egy ilyen alkalom?

Egy könyvbemutató számomra egy öröm, megtisztelő és ugyanakkor kemény megfelelésről szól. Akik megtisztelnek azzal, hogy nekem, kisebb társulatomnak, csapatomnak adják, szánják azt a 1,5 - 2 órát, azoknak szeretnék valami jót és pluszt adni. Egyszóval nem szeretnék az ajtón kifelé menet szomorú, csalódott arcokat látni, és azt hallani, hogy kár volt eljönnöm. Mindig igyekszem így összetenni a verseket, és Kovácsné Horváth Viktóriával a Felsőgallai Művelődési Ház vezetőjével és Juliannával úgy összetenni a műsort, hogy az jó, vagy hát a legjobb legyen.

Az eddigi könyvbemutatóimat is igyekeztem úgy alakítani, hogy jó vagy tökéletes legyen, de számomra egyik sem volt az. Valakik mindig hiányoztak róla... a felvételek is nekik készültek. Többen úgy gondolják, hogy azért vetettem fel, mert magamat akarom naponta nézegetni. NEM! Ez tévedés! A könyvbemutatóimat azért vetettem fel, mert voltak számomra fontos emberek, akik sajnos nem tudtak eljönni a nagy alkalomra. Volt, ami sajnos nagyon rosszul érintett...

Hamarosan megjelenik „Lépcsősoron” című könyved. Ha jól megvizsgálod a versek összességét milyen érzésekkel töltötted meg leginkább ezeket a sorokat. Szerelem? Fájdalom? Boldogság? Gyermeki játékosság? Mi dominál a legjobban?

Az Új idők kötetemnek és az Élesben című kötetem összegyúrása ez a kötet. Az Új idők érzései, és gondolatai az Élesben stílusával. Ennyi volt ennek a kötetnek a receptje.

A kötetben vannak szerelmes versek... amelyek, ahogyan az Új idők egyharmadánál egy emberhez íródtak. Gyermekversek, néhány humorosabb és néhány az Élesben kötetem gondolatát tükröző mű. 

Tíz és fél év alatt bőven gyűjtöttél tapasztalatokat, építettél ki kapcsolatokat. Milyen tanácsokkal látnád el azokat, akik szeretnének költői pályára lépni?

A legfontosabb az, hogy igaz és tisztaszívvel csinálják, valamint legyenek emberek, emberségesek. Ha ez nincs meg, szerintem neki se álljanak. Költőnek lenni, vagy költővé válni nem azt jelenti, hogy valaki jó verseket ír. Ez csak az egyik szempont.

Kérdéseim vége felé eszembe jutott „Lábnyom” című versed. Kíváncsi lennék, Te milyen lábnyomot szeretnél magad után hagyni az utókornak.

Huh... nagyon sokrétű kérdés. Először is a vers... A Lábnyom című versem megszületése egy emberhez, egy lányhoz köthető... a vers "motorja" az volt, hogy lábnyomot szerettem volna hagyni az életének ösvényén. Olyat, melyet nem most el a víz és nem fúj el a szél. Azt, hogy ezt az Élesben stílusával, egy közéleti, vagy inkább külső szemlélőként írtam, írhattam meg, az egy nagyon öröm volt számomra.

Volt, aki tavaly azt mondta a tatabányai költészetben akár példakép is lehetek. Én őszintén szólva nem szeretnék... Jelenség valamennyire lettem a helyi költészetben. Tehát ilyen fiatalom ennyi kötettel és verssel korábban senki sem rendelkezett. Nem tagadom ezt szerettem is volna elérni. Tudomásom szerint a helyi irodalomban is egy embernek sikerült elérnie igazolhatóan az ezer megírt verset. De neki is tavaly, amikor körülbelül 65 éves lett. Én nem tagadom, hogy ezt 30 éves koromra magam is szeretném elérni.

Korábban csak azt szerettem volna elérni, és lábnyomot hagyni az utókornak, hogy a megyei és városi könyvtárban ott legyen a kötetem. Ez megvalósult. Ez életem álma volt, akkor, és elértem. Hogy most mit szeretnék elérni? Hogy ne feledjenek el. Ennyi. Ezt meg sajnos nem én döntöm el, hogy ez mikor következik be.

Irodalmi életfilozófiám, hogy azt csinálom, amit szeretek, ha nem szeretném, nem csinálnám; és ha ezt más is szereti, amit csinálok és értékeli, az még jobb. Ha nem lenne csak két olvasóm, akkor is csinálnám, és korábban csináltam akkor is.

Köszönöm az interjút, remélem lesz, még alkalmunk beszélgetni, hiszen nemsokára megjelenik az új könyved és ebből kifolyólag számíthatunk egy könyvbemutatóra is.

Horváth Szabolcsot ezen a linken rögtön el tudjátok érni https://www.facebook.com/szabolcs.horvath.77?fref=ts