Marosi Katalin neve hallatán a későbbiekben biztosan fel fogjátok kapni
a fejeteket. Megtisztelőnek érzem azt, hogy megismerhettem és elbeszélgethettem
az írónővel. Bízom benne, hogy a következő sorok Titeket is ámulatba fognak
ejteni.
Katalin tehetségét kihasználva, páratlan szorgalmával megállás nélkül
alkot azért, hogy gondolatait az olvasói elé tárja. Fájdalomból, örömből,
szomorúságból és boldogságból, sőt még gyermeki játékosságból is egyaránt képes
táplálkozni és tovább folytatni azt, amit elkezdett. És ez még koránt sem
minden! Ritka az az író, aki képes az igazi megújulásra, hogy valami
elképesztően mást hozzon létre. Szokták mondani, hogy „az ember nem bújhat ki a
saját bőréből!” Nos… nagyon úgy tűnik, hogy Katalinnak még ez is sikerült.
Belekukkantva a műveibe olyan szintű sokoldalúságot véltem felfedezni, hogy
tátva maradt a szám. Katalin páratlan írói sokszínűsége megérintheti a gyermeki
lelkeket, a sebzett tini szíveket, az érett felnőtteket, vagy a már oly sokat
látott déd és nagyszüleinket. Azt hiszem, Marosi Katalin munkássága egyszerre
szól a jelen, a múlt és a jövő nemzedékeinek is. Okolhatunk, nevethetünk és
sírhatunk… ehhez csupán annyit kell tennünk, hogy kezünkbe vesszük Katalin
számos könyvei közül az egyiket. Kívánom, hogy az a tűz, mely művészetét
táplálja, soha ne aludjon ki, mert minden egyes könyv ajándék a világnak,
melyet csak egy érző író adhat az olvasóknak.
Szóval lehet válogatni… Gondolkodjatok, el azon milyen érzelmi
hullámhosszon vagytok, mert Kati könyvei között úgy is találtok olyat, ami
éppen megfelel a hangulatotoknak.
Kérlek, mutatkozz be…
Hát,
akkor először is üdvözlöm a blog olvasóit. A nevem Marosi Katalin, Budapesten
születtem, jelenleg pedig Pécsett vagyok, szeptembertől már másodéves
egyetemista a Bölcsészettudományi karon, magyar szakon, színház
specializációval. 2009 óta foglalkozom írással, és a színházat is ekkortájt
szerettem meg nagyon. Jelenleg leginkább meséket írok, de a többi műfaj és írás
sincs elfelejtve, csak éppen kicsit pihennek. Igyekszem egyszerre mind a két
nagy szerelmemmel foglalkozni, még akkor is, ha a színházban egyelőre csak
főállású nézőként vagyok jelen, azzal kiegészítve, hogy igyekszem a
megtekintett előadásokról beszámolóféleséget is írni.
Nem csak írással foglalkozol, hanem még
színházelméletet is tanulsz… Nem csak az írásba, a színházba is bele kell
szeretni. Milyen állomások voltak az életedben, melyek ezekre az utakra
tereltek?
Igen,
és szeptembertől most már hivatalos is lesz a színházelmélet, színháztudomány
tanulása, mert eddig csak önszorgalomból vettem fel a témához kapcsolódó
tárgyakat. Egyszer még, 2009-ben nagymamám beszélt rá, hogy menjek el megnézni
egy színházi előadást, mondván, ha nem nyeri el a tetszésem, akkor nem kell
elmenni többet. Nos, hát nagyon megtetszett a dolog, és azóta sem tudok
meglenni nélküle. Az írás pedig ezután elég hirtelen, mondhatni öntudatlanul
jött. Csak leültem a géphez, és írtam. Aztán eléggé rendszeres és végleges lett
ez a szabadidős foglalkozás.
Mindig művészi szemmel tekintesz a
világra? Keresed azokat a dolgokat, amik megihletnek?
Azt
nem mondom, hogy megrögzötten keresem az ihlető dolgokat, mert jönnek azok
maguktól is. Nagyon hirtelen meg tud szállni az ihlet, és amiért már
egyszer-kétszer pórul jártam, hogy nem volt hova feljegyezni a dolgokat, ezért
most már mindig nálam van egy zöld pávás jegyzetfüzet, és minimum egy, de
inkább tizenegy toll, hogy jegyzetelhessek. Ezeket általában akkor is magammal
viszem, ha valahova utazom. De minden élethelyzetről eszembe jut egy verssor,
vagy egy regényrészlet, egy-egy alkotás, így mondható, hogy a világot mindig az
irodalmon és a színházon keresztül látom. Eléggé izgalmas ez a lencse, meg kell
hagyni.
Elég sok kiadónál publikáltál már.
Hogy-hogy ennyi felé kacsingattál? A kezdők között sokan járnak a
tanácstalanság cipőjében. Te már tapasztalt vagy ebben a témában. Elsősorban
melyik kiadókat ajánlanád a kezdőknek?
Mindig
szükség volt arra valamiért, hogy váltsak. A United p.c.-nél ez hamar
nyilvánvalóvá vált, és akkor éppen jött is egy jobb lehetőség, ami olyan
szempontból is praktikusabb volt, hogy végre egy Magyarországi kiadóról
beszélhettünk. De aztán a második kiadóm megszűnt, és sokáig nem is volt
lehetőségem ilyen keretek között publikálni. Aztán jött a Publio, de egy idő után
azt sem éreztem már annyira teljesnek. Most pedig év elején a Colorcomnál is
megjelentem, de mindig vágyom máshová, kicsit másra, egy nagyobb ugródeszkára,
így most beküldtem egy alkotásomat a Twister Media Bekezdés pályázatára, ami
nagyon nagy lehetőség lenne. De nem tudom, hogyan álljak hozzá a dologhoz, és
mennyire merjek reménykedni, mert épp ma olvastam, hogy 141 alkotást kaptak.
Biztosan erős a mezőny. Javaslom, hogy több helynek írjanak egyszerre, de nem
javaslok semmit nyilvánosan, mert mindennel kapcsolatban lehetnek fenntartások,
ez személyfüggő. Az ilyen kérdésre inkább mindig aktuálisan, privát
beszélgetésben szeretek válaszolni. Elvégre ez is olyan egy interjúnál, hogy
vagy valamennyire jót, vagy semmit. Olyan eget rengető problémám talán még
sehol nem akadt.
Véleményed szerint milyen ma írónak
lenni? Hogyan lehet boldogulni? Mik azok a dolgok, amiket mindenképpen érdemes
szem előtt tartani?
Írónak
lenni minden esetben jó érzés, mert amikor valamelyik művedet a kezedben
tartod, elmondhatod, hogy igen, ezt te alkottad, és az fantasztikus. De az
írással ne úgy foglalkozzon senki, hogy a kenyérkeresőjeként tekint rá, mert a
magyar könyvpiac csak nagyon kevés esetben, vagy egyáltalán nem tudja ezt
biztosítani. Egy komoly hobbinak, esetleg később kis kiegészítésnek teljesen
jó. De ne a pénz miatt írjunk, hanem az élmény kedvéért. Akkor teljes lehet
számunkra is ez a dolog. Egy külföldi írótól olvastam múltkor viszont egy jó
tanácsot, amit majd én is igyekszem megvalósítani, amint lesz rá lehetőségem:
akkor lehet igazából az életünket annak szentelni, amit nagyon szeretünk, ha
találunk néhány olyan céget, lapot, akiknek tartalmat biztosíthatunk,
keresetért, fixen. De még neki sem a fő vonala a regényírás, csak a
szenvedélye.
Bámulatra méltó az a sokoldalúság, amit
megjelent könyveid és futó blogjaid tükröznek. Alkotói világodban egészen mély
érzékenyég és gyermeki játékosság is felfedezhető. Mondhatjuk, hogy Te minden
korosztály számára rukkolsz elő történetekkel?
Köszönöm,
talán ilyen szépet még nem is nagyon mondtak nekem. Igyekszem mindenkinek írni,
most már nem csak felnőtteknek, hanem gyerekeknek is egyaránt. Egyébként a gyerekeken
keresztül a szülőket is megismerem, így jó, ha nekik is írok valami olyasmit,
ami talán meg is tetszik nekik. Így ők, és a majdan felnövekvő nemzedék is az
olvasóim lehetnek. A legtöbb pozitív visszajelzést egyébként szintén a
gyerekektől, és az ő szüleiktől kapom. Ez nagyon jó érzés, és egyfajta
visszacsatolás, hogy igen, megéri írni, még mindig, és a továbbiakban is. Most
már boldog vagyok, hogy elkezdtem, és tényleg képes vagyok meséket is írni. A
következő megjelenésem egyébként, ha minden a terv szerint halad, akkor egy
mesekönyv lesz, Szolgálóként egéréknél és más mesék címmel.
Mutasd be az eddig megjelent könyveidet!
Ez
nagyon hosszadalmas lesz, de igyekszem rövidre zárni. E-könyvekkel és
e-novellákkal együtt összesen jelenleg 30 kiadványom szerepel úgymond a
nyilvántartásban. Legelőször 2012. november 13-án a United p.c. kiadó
gondozásában jelent meg az Egy szerelem története 1. A gyémántszív hatalma c.
regényem, ami egy fiatal pár szerelmi történetével indult, de aztán úgy nem
nagyon tudtam volna végigvinni, így belekevertem a fantasyt, és onnantól minden
volt benne, mint a búcsúban. Aztán pontosan egy hónappal később, 2012.
december 13-án megjelent az Oktávnyira az élettől első része, Miért kell
veszíteni? címmel. Akkor megvolt az első könyvbemutatóm is, ami sok önbizalmat
adott ezen a téren. De egy ideig aztán kiestem ebből a körből, majd 2015 év
elején publikáltam újra, a Publio kiadónál. Itt sok mindenem jelent meg, ezeket
igyekszem csoportosítva elmesélni. Az első megjelenésem itt a 32-es sugárút,
aminek a munkacíme Tündérdallamok és később Tündérszerelmek volt anno, mert
jazzről és szerelemről szól. Majd itt is megjelent az Oktávnyira az élettől és
az Egy szerelem története első két része. Voltak e-novelláim is, amik
összetartoznak: 1: Karácsonyi kicsi csoda és Tavasz van, 2: Álmodik egy lány,
Angol emelt, Vándorfelhő. Valamint különálló novellák még a Dinár völgy –
Füvesasszony, a Lady Karnevál, és a Levél egy Rómeós Benvolióhoz, valamint még
pár Egypercest is összerendeztem. Megjelent két vámpíros történetem is, de ezt
a vonalat nem nagyon szeretném folytatni, mert kimerítettnek látom a témát. Az
egyik DARKLINE, a másik pedig a Börtönőr címet viseli. Jelent meg pár
verseskötetem, cím szerint: a Csillagszóró, az Égi angyal, a Töviskoszorú, az
Október, tánc, szerelem, a Díszlet, mit a Sorsistennő a földre szánt és most a
Colorcomnál a Még egy gyöngy. Visszatérve a Publios megjelenésekre, itt jelent
meg az első ízig-vérig fantasym is, a tervezett Árnyháború-trilógiám első
része. De egy lány szerelmi önvallomása Te csak hallgass. Majd én suttogom.
címmel. Valamint, hogy egészen sokszínű legyen a választék, megjelent ugyanitt
egy történelmi naplóregény első része is. Blogbejegyzéseim első feléből is
csináltam gyűjteményt. Ami még itt jelent meg, az a Marcus élete trilógia első
része, A liliom árnyékában címmel, ami egy rákbeteg színész utolsó évét meséli
el, az ő szemszögéből. Valamint, ami nekem igazán sokat jelent még, itt jelent
meg a Hangok a sötétben első két része, az első a sorozat címét viseli, a
második pedig az abban szereplő pár gyerekének a története már, Hotel Sunshine
címmel. Igazi kis nyári, limonádés történet.
Emlékszel még az első olvasói
véleményre, amit kaptál?
Hát,
ez még blogon volt, 2010-ben, de úgy emlékszem, pozitív, mert akkoriban még
nagyon sokat jelentett az, hogy kapjak némi bíztatást. Most nevet nem említek,
de néhány akkori olvasómra még nagyon élesen emlékszem, és néhány kivétellel
még a mai napig is beszélek velük olykor-olykor néhány szót. Fontosak voltak
mindig is az életemben.
Mi lenne a végső álmod, amit el
szeretnél érni?
Nagyon
extrém lesz, amit mondok, de szeretnék egyszer színházat vezetni. Hatalmas
élmény lenne a felelősség mellett, és amikor úgy van időm, már most tudatosan
készülök rá, hogy majd a fennálló helyzetbe ne, vagy csak nagyon kevés
meglepetés érhessen. Az írás terén pedig szeretnék idegennyelven, külföldön is
megjelenni, és eljutni szerzőként valami nagy-nagy külföldi könyvvásárra.
Köszönöm az interjút!
Ha
ezek után szeretnétek kapcsolatba lépni az írónővel a szerzői oldalán eléritek.
Csak kattintsatok a linkre és már ott is vagytok.
Ezzel
a linkkel Colorcom kiadó boltjába juthattok, ahol megvásárolhatjátok az írónő
egyik könyvét (Még egy gyöngy)
Ez
a link az írónő egyik blogjába visz el Titeket.
Köszönöm,
hogy velem tartottatok. Remélem élveztétek ezt a kis bemutatót is. További szép
napot, hamarosan újra jelentkezem.
Szívből gratulálok!!!További sikereket kívánok!!!!!Biztos vagyok benne,hogy álmod valóra válik és vezetsz színhátat is!!Barátsággal Erzsók
VálaszTörlésnagyon szépen köszönöm :) MK.
Törlés