Nagyova Katarina hernyóból lett színes pillangó…

Nagyova Katarina az írást bíbor-arany köntösként öltötte magára. Díszes ruhájában ragyogó tündérként röppen az életünkbe. Szíve csordultig van kedvességgel és a családja iránti szeretettel. Hiába törte meg az élet, még mindig képes mosolyogni és az írást pajzsként használva küzd mindaz ellen, mely elszomorítja. Írásai tükrözik az igazi értékeket, és megmutatják, milyen mély sebet ejthet rajtunk az emberi kegyetlenség.

Történetei áthidalnak korokat és eszméket, elrepítenek minket a világ több pontjára, hogy megismerkedhessünk az ottani kultúrával és életstílussal. Szerelem, ármány, szenvedély, gyilkosság és pusztítás, egy új nemzedék születése… Ezt mind felfedezhetjük Katarina alkotásaiban.

Bár Katarina nem nevezi magát írónőnek, szerintem ezt a posztot már teljes mértékben kiérdemelte. Szívvel-lélekkel alkot, és rendíthetetlen szenvedéllyel veti bele magát az írás alkotta kihívásokba. Pedig ez a világ néha komor és igazságtalan, máskor csillogó és valóra váltja a legszebb álmainkat. Olyan ez, mint az időjárás, szeszélyes és mégis mámorító. Írónak lenni nem könnyű. Rengeteg kihívással és megtanulásra váró leckével kell szembe néznünk, mégis oly nemes ez a hivatás, melyet egyszerűen nem adhatsz fel, csinálnod kell! Nem számítanak a körülmények vagy az adott helyzetek, mert ha erre születtél, akkor a legszebb örömöd lehet egyben a legmélyebb fájdalmad is. Szóval Nagyova Katarina író vagy, aki az olvasókért él és dolgozik. Remélem, egy napon kimered ezt mondani, mert én már tudom, amit Te még nem hiszel…

Itt az idő, ismerjétek meg Nagyova Katarinát! Bátran és őszintén válaszolt a kérdéseimre, megérdemli, hogy ez a nap az övé legyen a blogon.

Mesélj magadról olyan dolgokat, melyeket fontosnak tartasz a közönség elé tárni.

Egyszerű, hétköznapi ember vagyok. 54 éve láttam meg a napvilágot, szüleim második gyerekeként. Nagyszüleimmel egy nagy családi házban laktunk. Csodálatos emlékek élnek bennem azokból az időkből. Később, úgy 7 éves lehettem, amikor egy lakótelepi házba költöztünk. Édesapám 83 éves és tanár volt. Édesanyám ápolónőként dolgozott egy kórház szülészeti osztályán. Most lenne 81 éves. 2012 december 4 én egy angyal lett belőle. Így már egy csillaggal több van az égen esténként.
1992 karácsony másnapján mentem férjhez. A következő évben október hónapban megérkezett egy kis tündér. Megszületett a lányom, aki az életem. Ő a nap az égen, hajnali szellő, mely simogat, reggeli madárcsicsergés, amire felkelek, a virágok a réten, a hold az égen este, szóval a mindenem! Sajnos már nem lakik velem. A vőlegényével él. De minden nap beszélünk telefonon, vagy találkozunk a kávézóban, ahol dolgozik. 17 éve váltam el. Most apummal lakom, mert már beteg, és vigyázni kell rá, segíteni neki.

Mióta foglalkozol igazán komolyan az írással? Verseket, novellákat és regényeket is írsz… Hogyan alakult ki benned ez a sokoldalúság?

Az írással komolyabban foglalkozni úgy február közepétől kezdtem. Addig csak Verseket írtam. De azt sem mindig, ezek főleg érzelmi hátterűek (bánat, szomorúság, csalódás, szerelem, stb.). A sokoldalúság hogy alakult ki bennem? Hogy őszinte legyek, magam sem tudom. Jön egy ötlet, és írok. Aztán valami új jut az eszembe, azt is leírom. Van, hogy egyszerre" több vasat tartok a tűzben" vagyis két három írás is egyszerre készült. De aztán a hozzám és az olvasók számára kedvesebb, érdekesebb művem folytattam.

Mi inspirál Téged a legjobban? A természetből, az emberekből vagy inkább élethelyzetekből tudsz leginkább építkezni alkotás közben?

A természet fontos szerepet játszik az életemben. Szeretek kint lenni, közel van hozzánk a Duna, oda szoktam azelőtt sokat járni kerékpárral. Ott szoktam feltöltődni, (habár most kicsit kevesebb időt töltök ott). De az emberi sorsok, a változó világ, egy szép kép, egy jó zene, is elég ahhoz, hogy ihletet kapjak. Eleinte mindent egy füzetbe írtam, minden történet külön az utóbbi időben élesben írok. Van, hogy még magam sem tudom, hogy mi lesz belőle, aztán a harmadik- negyedik mondat után már nincs gond, de megesik az is, hogy pár mondat, és elakadok (ez főleg akkor van, ha pszichikailag, fáradt vagyok) ilyenkor nem folytatom, erőszakkal nem lehet írni. Az esti órák azok, melyek alatt születnek az írásaim.

Számodra az írás hobbi vagy lényednek egy olyan darabkája, ami nélkül, már nem is tudnál létezni?

Az írás eleinte számomra csak hobbi volt, de minél tovább megyek ezen az úton, annál jobban úgy érzem, a lényem egy darabkája. Hogy létezni tudok- e nélküle? Őszintén szólva, nem tudom, de több mint valószínű, hogy nem. Talán azért is van ez így, mert keveset járok társaságba, és ha valami mondandóm van, valami érzés kerít hatalmába vagy hasonló akkor, fogom a tollat és írok. Nem mondom, hogy mindig elsőre sikerül, de volt már úgy, hogy ebéd főzés közben született meg a vers. Az egy nap címmel. Valahogy így vagyok. Szeretem csinálni.

Felsorolok néhányat a műveid közül: Bosszú, avagy a fekete rózsa titka, Egyiptom csillaga, Éva naplója, Madam Juliett… Miről szólnak ezek a történetek? Melyiken szerettél legjobban dolgozni?

Bosszú, avagy a fekete rózsa titka. Vivien katonatiszt felesége volt. Férje az iraki háborúban ismeretlen körülmények között meghalt. (Később kiderült, hogy nem kapott segítséget a katonai vezetőségtől) nem tudtak megegyezni. Addig foglyul ejtik őt és a katonákat, majd kivégezték őket. Volt egy ismerőse a férjének Ausztráliában, Campberra fotóriporter. Ő talál rá egy titkos dokumentumokat tartalmazó dobozra a film és hangarchívumban, ahonnan ellopja, tudva, hogy ezért szigorú büntetés jár, ha kiderül. Felhívja Vivient, hogy azonnal pakoljon és menjen ki utána. A repülőjegy megvan neki nincs más dolga, csak kimenni a reptérre. Otthon közbe előtte még leporolta a dobozt, amiben egy hangszalagok, és egy videó volt. A szalag tartalmazta a beszélgetést Johann és Hunter között. A videó már kegyetlen volt. A kivégzést rögzítették rá. Amikor Vivien megtudja valójában mi történt bosszút esküszik. Stefan elég furcsa helyeken is megfordult, és ismert pár igazi vad fickót. Az egyikük által megismerkednek Miranda Blay-el, aki egy fejvadász, bérgyilkos-nő. Elvállalja az ügyet, mivel neki sem tetszik az, ami kint folyik Irakban. Van egy srác, hacker, aki megtudja, pontosan kik voltak akkor 2 évvel ezelőtt a katonai vezetőségben, név, lakhely, stb. és elindult a lavina. Autó robban stb. minden áldozat mellett egy fekete rózsa. A rendőrség tehetetlen.

Egyiptom csillaga. Sarah egy átlagos 25 éves lány, akit a nagynénje nevelt, miután anyja meghalt, amikor három hónapos volt. Eleinte az apjával lakott, ő törődött vele, de aztán visszament dolgozni. Régész volt, és sokat volt távol. Volt, hogy egy évben csak kétszer látták egymást. A legutolsó ilyen látogatása során úgy döntött, magával viszi lányát Egyiptomba. A lány idegenvezető lesz, de előtte még megismerkedik az emír kisebbik fiával, Sahib-bak, aki egy nap a táborba ment, ahol az apja fogadta, mint egy kedves ismerőst. Valójavan ismerte az apját is, szokott hozzá menni a palotába Egyik nap meghívást kaptak ebédre. Sarah előtte egy csomagot kapott, egy nagy dobozt, mely tartalma egy álomszép ruha, cipő, és ékszer. Sahib mikor meglátta, beleszeretett. Dzsafar az idősebb testvér, egy lázadó típus volt. A saját szabályai, saját törvénye szerint élt. Hordában jártak a településeket, fosztogattak, nőket szégyenítettek meg, férfiakat öltek. A nagy terv az volt, hogy a szomszédos területet beleszámítva az ottani uralkodót, és lakosokat maga uralma alá vonja. Az apja erről tudomást szerez, de nem szól az emírnek. Sarah és Sahib közt kialakul a szerelem. Később összeházasodnak, gyerekük születik. Abban az időben, amikor világra jön a gyermek, előtte az apja feláldozza magát, hogy megmentse a királyságot egy háborútól. Beoson a fegyverraktárba, ami mellett egy sátorban Dzsafar épp az utolsó utasításokat adja ki, a másnapi támadással kapcsolatban. Egy gyufa fénye látszik csak, aztán nagy robbanás. A raktár rés minden égett. Apja hős lett. Sagib uralkodó, Sarah meg boldog feleség.

Éva naplója. Két barátnő különös története. Eva és anya karácsonyra készülnek elmenni Éva nővéréhez, aki már 4-ik éve a családjával Münchenben lakik. Zsanett viszi őket el, mivel őt is meghívták. Este indulnak útnak, hóesésben, csúszós az út. A közeli erdőből egy őz ugrik ki hirtelen, és Zsanett hogy ne üssék, félretekeri a kormányt. Az autó megcsúszik, majd egy fának ütközik. Zsanett életveszélyesen megsérült, Éva lábtöréssel, és agyrázkódással megússza! A mentés közben kigyulladt az autó, és az anyát nem tudják megmenteni. Éva pszichológus segítségével tudja csak feldolgozni az esetet. Gyűlöletet érez Zsanett iránt, őt okolja a történtekért, miközben a lány kómába esik. A mindennapi életben nehéz időszak következik. Harcol önmagával, és a világgal. Zsanett jó pár műtéten esett át, hosszú idő kell a felépüléshez. Éva haragja egy idő után csökken, és úgy gondolja, meglátogatja Zsanett-et a kórházban. Mikor bemegy és meglátja barátnőjét feküdni az ágyon, megenyhül. Oda megy hozzá, de Zsanett nem ismeri meg. Kiderül a vizsgálatok során, hogy a gyerekkora utáni évek kimaradnak. Egy terápia során, amikor már jobban van, kiviszik a baleset helyszínére, ahol lassan visszaemlékszik arra az estére. Itt kezdődik az, hogy önmagát okolja mindenért, és öngyilkos akar lenni. Intézetbe került, ahol Éva és az öccse (aki Kanadában tanul,) segítenek neki, hosszú idő telik el, míg rendbe jön, a fiú beleszeret, de Zsanett elutasítja, mondván, legyenek barátok. A két lány újból egymás mellett halad tovább az élet ingoványos útján, kis kalandok, tengerpart, és újból élvezik az életet.

Madam Juliett. A történet a 18- ik század végén játszódik. Nikolett egy kisvárosból került Párizsba, ahol egy úri családban szobalány volt. Az asszonya, Henrietta 40-es éveiben járó törékeny nő volt. Férje, Luis, aki 15 évvel idősebb volt tőle, egy öntelt, beképzelt, alak volt, aki sokszor bántotta és megalázta a feleségét, aki egészségügyi gondokkal küszködött az utóbbi időben. Egy nap nem tud felkelni, lebénult. Az unokaöccse, aki minden nyáron 2 hónapot náluk tölt, segítségére van, mivel a férj egyre többször marad ki éjszakára, Henriett volt oszálytársnője, Lisbeth is meglátogatja, és egy régi ismerősének (aki orvos) és ott ismerte meg, ahol dolgozott egy piroslámpás házban kurtizán volt. Az orvos segítséget nyújt. Hosszú út veszi kezdetét a gyógyulás felé. Közben Luis beadja a válópert, mivel talált magának valakit, és úgy gondolja, hogy ő vette a házat, akkor Henriettának el kell mennie és ő élheti a világát. A válóper utolsó napján fény derül egy titokra, ami Luis számára, de a többieknek is meglepetés volt. Egy eddig ismeretlen hölgy kér meghallgatást a bírótól, aki engedélyezi. Dokumentumokat ad neki át. Ebből kiderül, hogy ő Juliett, És Henrietta testvére, aki a házat átíratja a testvérére, és minden hozzá tartozó ingatlan is az ő tulajdona lesz. Fransoua az unokaöccse közben beleszeret Nikolba, és később összeházasodtak. Luis a válópert elveszti, Henrietta meggyógyul. Nikolnak 1904-ben egy lánya születik, 1906-ban ikreknek ad életet, 1954-ben Nikol lánya Rebeka 50 éves, 1956- van az ikrek 50 évesek. Rebeka fia Andre. Rebeka lánya, Júlia. Nikol egy idősek otthonában hal meg. 1956- András ikrei. Beatrix+(Bebe), Szidóniának (Sisi), fia Robertó (Robby) ők az Új nemzedék, vagyis a második kötet főszereplői.

Rendkívül termékeny író vagy… Könnyen jönnek az ötletek?

Hogy termékeny író vagyok? Nem tudom, az olvasók döntik el, szerintem. Az ötletek valamikor "nehéz szülést" követően születnek meg, de van úgy, főleg az utóbbi időben, az Éva naplója című készülő regényem élesben írom. Úgymond, nincs tippem, amikor elkezdem írni, hogy mi lesz belőle, csak nekikezdek. Aztán egyik gondolat követi a másikat. Az Új nemzedék című készülő regényem egy kicsit most leállt, itt ugyanis már össze kell jobban tenni az eddigi eseményeket, és átgondolni, milyen folytatás legyen, mi minden fog még történni. Szeretném, ha izgalmas, értékes írás kerülne ki, de ez mindegyik eddigi "gyerekemre" művemre is vonatkozik. Hisz a történések, fordulatok, a szereplők mindennapjai, és még sok mást kell úgy bemutatni, leírni, hogy az olvasó, ha elkezdi olvasni, ne tegye félre három mondat után, hanem várja a következő részt. Vagyis érdekesnek, olvashatónak találja. És ez e lényeg! Az, hogy elismernek, és lassan megszeretnek. Ez által mindig jobban érzem azt, hogy érdemes volt elkezdeni írni. De itt megjegyezném azt, hogy nem tartom magam még írónőnek, vagy kezdőnek. Hisz, vannak nálam sokkal értékesebb, termékenyebb írónők, írok, akiket a Romantikus erotikus könyvek kedvelői csoportjában ismertem meg, és tisztelem a munkásságukat.

Egyelőre még csak a facebook-on találkozhatunk a történeteid részleteivel. Ennek ellenére vannak, már állandó olvasóid?

Jelenleg valóban csak az FB- n jelennek meg az írásaim, de ennek ellenére vannak állandó olvasói az Emília Erika Kati Nagy szerzői oldalának. Azt hiszem ki is használom az alkalmat, hogy megköszönjem Mindenkinek, aki olvassa minden írásom, vagy csak néha lapot az oldalra, követ, vagy kedvel. A lényeg, hogy az öt hónap alatt, amióta létrejött az oldalam, 199-en vagyunk most. Ez nekem nagyon sokat jelent! Még egyszer köszönöm és bízom benne, hogy továbbra is együtt maradunk, és együtt fogjuk követni a továbbiakban is az aktuális regényt, novellát, vagy épp a verset, habár azt már régebben írtam) de soha nem lehet tudni. Lehet épp ma este, vagy holnap kapok szikrára, és lángra lobbanok. Meglátjuk.

Melyik kéziratodat tartod a legkiforrottabb munkádnak?

Hogy melyik kéziratot tartom a legkiforrottabbnak? Erre nehéz válaszolni. Valamilyen szinten mindegyiknél van valami, ami kedves a számomra. De ha az olvasók véleményét nézem, és pedig abból kell kiindulni, akkor 2 regény van, ami egy szintén van a kedvelések listáján, az Egyiptom csillaga, és a Madam Juliett című regényem, melynek a második kötete az Új nemzedék című készülő regényem.

Előre tekintve hogyan szeretnéd magad tíz év múlva látni?

Előre tekintve 10 év múlva hogy látom magam? Két részre osztanám a választ. Az egyik a való, a másik az álom vagy mondjuk tervnek. A valós látszat egy nyugodt, békés, családi élet, tele örömmel és boldogsággal, melyet gyermekektől kapok, most is. Azt, hogy tudjam, boldog és szeretve van, attól, akit választott magának az útra, arra az útra, melyen együtt mennek az Élet göröngyös, néha nehéz részein, egymást segítve, tisztelve. Aztán persze az unokák

Az álom része egy kis bolt, olyan éjjel-nappali, ami az enyém, egy kis ház, kerttel, kutyával, sok virággal. Egy társ, és persze a könyves polcokon A Bosszú, avagy a fekete rózsa titka, az Egyiptom csillaga, A Madam Juliett, az Új nemzedék és Éva naplója, a mi lesz velem, című könyveim, novellák, esetleg versesköteteim, na meg egy pár olyan könyvem, amit addig fogok még írni (bízom benne, hogy igen), kiadásra. Az, hogy, az olvasók, akik bemennek a könyvesboltba, és kezükbe veszik a könyvemet, értékesnek találják, s ez által örömöt tudjak szerezni Nekik, vagy éppen annak, akinek vásárolják. A lényeg az egészben. Elégedettnek látni magam körül az embereket és akkor én is elégedett leszek. Boldognak látni, így én is boldog leszek. Adni értékesebb dolog számomra, mint kapni persze azért az elismerés, a jó szó, a megbecsülés, mindig jól esik, de őszintén mondva, szeretek adni, s látni, hogy az illető örül az ajándéknak, ez nekem egy ajándék. Végezetül egy verssel zárnék.

Százszor ki nem mondott szó

Vannak dolgok, melyekről a szív hallgat,

Vannak dolgok, melyeket a fül nem hallhat.

Vannak dolgok, melyeket a szem nem láthat.

Mert ha a szív elmondaná, amit a fül hallott a szemtől, hogy mit látott, térdre rogyva zokognál.

A csillagos eget is homály fedné, s benned felújulna a sok szép régi emlék.

Rájönnél arra, hogy ki is volt valójában, ki ott hagyott az út porában egyedül mennydörgésben, szélvészben.

S ha tehetnéd, megkeresnéd. De bilincsbe van verve a lábad, s eltörött a szárnyad.

Vergődsz, mint megsebzett madár.

Könnyeid közt homályosan egy alakot látsz, ki Letérdelt hozzád.

Bekötözi törött szárnyad, A bilincstől is megszabadítja lábad.

Kezed kezébe veszi, s csak ennyit mond.

Tudnod kell megbocsátani.

Ha ezek után alaposabban megszeretnétek ismerni az írónő munkásságát, akkor keressétek fel az oldalát Emília Erika - Kati Nagy szerzői oldala https://www.facebook.com/Em%C3%ADlia-Erika-Kati-Nagy-szerz%C5%91i-oldala-1844060962528560/?fref=ts Itt bőven csemegézhettek az érdekesebbnél érdekesebb művek között.  Nyomjatok egy like-ot az oldalra és ajánljátok az ismerőseiteknek, hogy minél többen megismerhessék Nagyova Katarina nevét.

Köszönöm, hogy ma is velem tartottatok. Remélem egyetlen percig sem unatkoztatok. Legyen további szép napotok.