Sophie Taylor olyan, akár egy főnixmadár…



Sophie Taylor az ellentétek embere. Ha akarja, arany szárnyakon repül megérintve a fellegeket vagy a mélybe hullva sajgó lábakon bejárja a föld minden egyes zegét-zugát. Megtanulta legyőzni saját maga korlátait, hiszen olvasás és írás zavarral küszködik, mégis képes alkotni. Volt elég bátor ahhoz, hogy belevágjon az írásba és volt elég erős ahhoz, hogy véghez is vigye. Ráadásul egy fantasztikus, figyelmet lebilincselő, igazán érdekes könyvet álmodott meg, melyre méltón büszke lehet. Azt hiszem ezek után Sophie megérdemli, hogy megbecsüljük és figyeljünk rá. Nem sokan lennének arra képesek, amire Ő.
Bár beszélgetéseink során nem tudtam megállapítani, hogy tisztában van-e azokkal a csodás értékekkel, amikkel rendelkezik. Igaz napról-napra megállás nélkül hajt, mert egyszerre tanul, dolgozik és ír, mégis ott lángol benne a mérhetetlen fájó keserűség. Lehet, hogy ez abból fakad, mert nem bízik önmagában vagy túl sokat csalódott már a világban…
Az élet olyan, mint egy háború. Sokszor kell kimerítő csatákat vívnunk azért, hogy elérjük, amit szeretnénk. Van, hogy veszítünk, van, hogy nyerünk, de akárhogy is alakulnak a dolgok, mindig új tapasztalatokkal kecmergünk ki ezekből a csatákból.
Ez a cikk és bemutató azért íródott, hogy megismerjétek Sophie Taylort. Azt a nőt, aki még a lehetetlent is véghezviszi azért, hogy írhasson és még jól is csinálja. Sophie-nak nem szabadna egyetlen percig sem csüggednie, mert hozzá hasonló kincse kevés van ennek a kicsinyke országnak. A magánkiadás rögös útja még a legnagyobb tehetségeket is próbára teszi, de én bízom abban, hogy egyre többen fogtok felfigyelni arra, amit Sophie Taylor nyújthat Nektek. Ez pedig nem más, mint a totális kikapcsolódás egy szuper könyv lapjaiba mélyedve.

Árulj el magadról néhány apróságot…
Nehéz kérés, hiszen nincs bennem semmi érdekes vagy különleges. Az egyetlen talán az, hogy írok. Huszonnégy éves vagyok, magyar alapszakon és színháztörténet szakirányon végeztem az egyetemen. Jelenleg egy múzeumban dolgozom. Diszlexiás és diszgráfiás vagyok, ami azt jelenti, hogy olvasás és írás zavarral küzdök.

Hogyan szippantott magába az írás világa? Mi vitt erre az útra?
Már gyerekkoromban is találtam ki történeteket, de sokáig nem írtam le őket. Ennek főként a diszgráfia volt az oka. Az írás először csak egy játék volt. A legjobb barátnőmmel találtunk ki őrült történeteket és azt akartuk, hogy megmaradjanak, így papírra vetettük őket. Csak később jött, hogy szeretnék valami komolyabbat írni, immár egyedül. Az első történetet unalmamban írtam meg, aztán valahogy beszippantott az írás és a világa. És többé nem eresztett. Az életem részévé vált, szinte már a levegővétellel eggyé. Szükségem van rá, mert nélküle nem tudom ki vagyok igazán. Nálam nem volt semmilyen katartikus élmény. Egyszerűen csak írni kezdtem. Ez pedig szépen lassan vált nélkülözhetetlenné.

Oly sok dolog van, mely ihletet nyújthat egy művésznek… Számodra mi ez a titkos erő?
Igazából számomra nincs ilyen titkos erő. Bármi meg tud ihletni, legyen az egy zene (főként most, az utolsó regényemnél volt így), egy film, vagy egy álom. Nincs olyan, ami mindig minden alkalommal megihlet. Nincs állandóság, vagy jön az ihlet, vagy nem. Sokszor a legkisebb dolog tud újra feltölteni ihlettel. Olyan, amire nem is számítok.

A mai világban rengeteg megpróbáltatás éri az embert. Voltál már úgy, hogy nem bírtad tovább és szüneteltetted az írást? Ha igen, akkor mi volt az, ami visszaterelt a művészet ösvényére?
Szerintem minden író életében van ilyen időszak. Van, amikor túl csordul minden benned és nem megy. Ilyenkor nem megy az írás sem. Bevallom, most éppen ilyen időszakom van. Nincs idő, nincs kedv írni. Nem látod értelmét folytatni, mert mások jobbak, másokat jobban szeretnek, több az olvasójuk, több véleményt kapnak. Nem látsz előre és ez megbénít. Elkeserít, elszomorít és elmegy a kedv.
Néha nehéz fent maradni… nagyon nehéz… Általában mindig egy történet ránt vissza az írásba, mert nem hagy békén, meg akar íródni. Én pedig behódolok, mert nem tehetek mást

Mutasd be a blog olvasóinak Négy őselem – Lángolás című regényedet… Azt hiszem, aki imádja a fantázia világát, azt most biztosan elvarázsolod…
Nagyon nehezet kérsz… Szerintem nem lehet bemutatni egy könyvet vagy egy regényt, főleg a sajátodat nem. Hiszen te teljesem máshogy látod a saját történetedet. Neked jelent valamit, képes vagy elveszni benne, minden egyes apró részlete fontos. Egy idegen csak akkor ismerheti meg, ha elolvassa.
De mivel muszáj… A Négy Őselem – Lángolás egy lányról, Eve-ről szól, aki a Tűz erejének hordozója. Miután megkapja az erejét, nem csak az ezzel járó átokkal kell szembenéznie, vagyis azzal, hogy semmihez sem érhet hozzá anélkül, hogy fel ne gyújtsa, hanem a pokol démonaival is. A Sátán az ő erejét akarja, hiszen egykor a tűz az övé volt. Hosszú utat jár be, mire megtalálja a lelki egyensúlyát és megtanulja használni az erejét. Segítik ugyan az új barátai, a többi elem hordozója, de akkor sem egyszerű. A történet önmaga elfogadásáról, a szerelem és a barátság megéléséről szól. És megtanul megbocsátani másoknak.

Mikor készen lett a kéziratod és elkezdtél kutakodni a kiadók között milyen tapasztalatok értek? Biztosan rögös utat jártál be, míg eljutottál a magánkiadás mezsgyéjére. El tudnád oszlatni a magánkiadásról szóló kételyeket?
Sok rossz tapasztalat ért. Sorban kaptam az elutasításokat ilyen vagy olyan indokkal. A mai nagy kiadók nem akarnak foglalkozni az amatőr vagy első könyves írókkal. Túl nagy a rizikó, túl sok pénzzel járnak felfuttatni, túl sok munkába és energiába kerülne. Nem éri meg nekik.
Igazából nem tudom eloszlatni a kételyeket. A magánkiadás sosem lesz olyan, mintha egy nagy kiadó adja ki. Ha szerencséd van, nincs anyagi hozzájárulás, de sajnos a legtöbbnél van. Viszont ha már megvan a könyv, minden a te feladatod. A marketing, a népszerűsítés, az olvasó vadászat. Ha ki akarsz kerülni könyvesboltba, plusz költséggel jár. Neked kell az idődből, az energiádból és ha úgy van a pénzedből áldozni arra, hogy több olvasót szerezz. Van ugyan egy könyved, amire persze, hogy nagyon büszke vagy, de innen kezdődik a nehezebb rész. El kell adnod.

Miért helyezed a történeteidet a fantázia világába? Mi az, ami ennyire vonz Téged ebben a műfajban. Meglátásod szerint az emberek szeretnek ilyen lélegzetvételű könyvek lapjainak varázsába burkolódzni?
Nem csak a fantázia világában játszódnak a történeteim, bár igaz, hogy most az van előtérben. Van lovas történetem és krimim is. Általában a szereplőim választják ki a helyszínt, ők döntenek szeretnének-e valamilyen képességet vagy sem. Ami igazán vonzz, az az, hogy én dönthetek. Én találhatok ki mindent. Ha egy létező városban kell elhelyezni a cselekményt, annak hasonlítania kell az eredetihez, annak a városnak élnie és lélegeznie kell és a cselekménynek is valósághűnek kell lennie. A fantázia nem szab határt semminek. Olyan helyet, olyan világot, olyan képességet hozhatok létre, amilyet én akarok. Nincsenek határok és egy felpezsdít.
Én úgy gondolom, mivel nem mindenki szereti a fantasy-t erre nincs válasz. Minden ember más, minden ember más miatt szeret olvasni. Valaki tanulni szeretne, valaki szeretne megoldást keresni egy könyvben a saját problémájára, valaki pedig szeretne elmenekülni a valóságból. Aki szereti a fantasy-t talán ezért is olvassa. Egy olyan világot kap, ami nincs, amiben ő is olyan lehet, amilyen csak szeretne.
Mindenki más történet takarójába burkolódzik szívesen. Ettől szép ez és ettől szép az írás

Van egy oldalad a facebook-on: Sophie Taylor Hivatalos oldala https://www.facebook.com/sophietaylorhivatalosoldala/?fref=ts aki nyomon követi a bejegyzéseidet találkozhatott az új regényed kisebb-nagyobb részleteivel is. Ez a Szeress engem. Mi a történet lényege? Mikor várhatjuk, hogy kiadásra kerül? Úgy tudom, be szeretnéd nyújtani egy pályázatra? Mit szeretnél ezzel elérni?
 Látom szereted a nehéz kérdéseket. Vagy talán én tartozom azok közé, akik nem szeretnek beszélni a műveikről. Nem szeretem megmagyarázni vagy elmesélni a regényeimet, mert nem tudom úgy átadni, ahogy kellene. Olvasni és átélni kell őket. A Szeress engem! pedig különösen az a kategória, amit vagy nagyon részletesen mesélek el, vagy hagyom, hogy olvassák és mesél maga. Nagyon összetett, saját világgal, saját törvényekkel, mítoszokkal, mesékkel. A főszereplő, Rina, saját magát, az erejét keresi a társaival együtt, miközben bonyolult kapcsolatba keveredik Seth-el. Kettejük története arról a mély, sírig és még azon is túl tartó szerelemről szól, amire mindenki vágyik a lelke mélyén. Ő egy csodálatos történet lett a számomra. Rina és a társai sokkal közelebb állnak a szívemhez, mint bármelyik másik regényem szereplői. Egy történet, ami a barátságról, a szerelemről, a fájdalomról, a fényről, a sötétségről, a lelkünkről szól. Mindannyiunkról.
Most szeretnék nekiállni a második részének.
Hogy mikor jelenik meg, arra nem tudom a választ. Attól függ, hogy fog szerepelni a Twister Medig által hirdetett Bekezdés című pályázaton. Éppen tegnap küldtem el a kéziratot a pályázatra. Természetesen azt szeretném elérni, hogy egy nagyobb, jó kiadó keze közé kerüljenek a szereplőim. Szeretném, ha mindenki megismerhetné őket.

Eddig mit tapasztaltál az eladással kapcsolatban? Milyen a mai modern világban szárnyát bontogató írónak lenni? Nyitott ránk a világ vagy rendesen meg kell küzdenünk egy kis figyelemért?
Az eladás nagyon változó. Egy-egy eladott példányért, nagyon sokat kell küzdened. Legalábbis nekem. Az emberek szerintem nem mernek magánkiadásban megjelent könyveket venni, mert nincs egy jól bevált, jól ismert kiadó a név mögött. A mai világban szerintem a kiadó a legnagyobb húzóerő az eladásnál. És persze, hogy bárhol, bármelyik könyvesboltban megvehető legyen.
A közösségi médiában érdeklődnek az emberek az amatőr írók után, de nagyon sokan írnak és nagyon sokan írnak jól. Az emberek elvesznek a sok író, a sok alkotás között. Így, igen, szerintem meg kell küzdenünk a figyelemért.

Miért döntöttél úgy, hogy írói álnevet használsz?
Mert a saját nevem túl egyszerű. Több tucatnyian rohangálnak ilyen névvel a világon. Akartam valamit, ami kicsit egyedi, ami én vagyok.

Ezek után kár lenne kihagynotok az alkalmat… kattintsatok a linkre és olvassatok bele Sophie könyvébe Négy őselem – Lángolás. Ha tetszik itt rögtön meg is rendelhetitek.

Itt pedig kapcsolatba léphettek az írónővel és több részletet is olvashattok a műveiből.

Remélem ezzel a néhány sorral közelebb vittelek Sophie az álmaidhoz. Kívánok neked még több olvasót és kitörő sikereket.

Kedves blogolvasók bízom benne, hogy most sem bántátok, hogy velem tartottatok, hiszen nekem a Ti figyelmetek a legbecsesebb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az írás igazi hatalma egy fiatal lány szemével…

Katona Kitti lendületes fiatalsága ellenére, igen éretten gondolkodik az írói világról, a magyar olvasói kultuszról, de még arról is,...