Az írás igazi hatalma egy fiatal lány szemével…

Katona Kitti lendületes fiatalsága ellenére, igen éretten gondolkodik az írói világról, a magyar olvasói kultuszról, de még arról is, hogyan kell lépést tartanunk a mai „ író-olvasó divatokkal”, hogyha fent akarjuk tartani a magyar művészet színvonalát. Ha valaki alkotni akar, foglalkoznia kell ezekkel a témákkal.

Kitti még csak 18 éves, mégis tudatosan építi a karrierjét. Igazi hangját a versekben találta meg. Lát a rímekbe öntött sorokban egyfajta tisztaságot, mely leplezetlenül tükrözi mindazt, amit éppen át szeretne adni. Ennek ellenére idővel a tervei között szerepel egy regény megírása is, még akkor is, ha soha nem kerülne a publikálására sor. Ebből kiderül, hogy fontos számára az önfejlesztés, ami nélkül ma egy igazi művész nem lenne képes valami forradalmit létrehozni. Egy írónak mindig tanulnia kell és építkeznie a tapasztalataiból, hiszen mindig van hova fejlődni. Kitti még a negatív kritikákat is képes a javára fordítani, azt hiszem erre kevesen képesek.

Nagyon szeretne egyszer elismert művésszé válni és ezért keményen is dolgozik, de ha nem váltaná valóra nagyra törekvő álmait akkor sem csüggedne. Szerintem ez egyfajta alkotói szabadságot kölcsönöz a számára. Nem köti magát szabályokhoz, így határok sem léteznek csak az írás igazi öröme.

Kitti a verseket nem csak önkifejezésnek vagy elgondolkodtató soroknak szánja, Ő ebben ennél sokkal többet lát. Egy lehetőséget… egy esélyt valami többre… vagy egy újabb korszak kezdetét, amikor az olvasás sokak számára új értelmet nyer. Ezek olyan szép elképzelések, sőt tervek Kittitől, melyeket mindenképpen érdemes elolvasnotok. Ezután máshogy fogjátok látni az írás szépségét és az olvasás erejét.

Tizennyolc évesen néhány kérdésre ilyen komoly válaszokat adni egyedi tehetségre és látásmódra utal, ami úgy hiszem, mindig előre fogja vinni a költőnőt. Így bátran állíthatom nem csak egy újabb nagyszerű művésszel ismerkedhettek meg, hanem fiatal kora ellenére még tanulhattok is Kittitől. Ez engem komolyan meglepett. Legfőképpen pedig örömmel tölt el… mert így tudom az irodalom soha nem fog kihalni! Mert mindig lesznek olyanok, akiknek szívügye marad a kultúra fejlődése és annak terjesztése.

Hamarosan megjelenik Kitti első verseskötete. Azt hiszem egy ilyen lány könyve megérdemli, hogy helyet kapjon a polcunkon. A kötettel kapcsolatban egy érdekes játékra bukkanhattok a költőnő hivatalos facebook oldalán…

Jó olvasást a kérdez-felelethez.

Kérlek, mesélj magadról a blog olvasóinak.

Katona Kitti vagyok, 18 éves diáklány. Váratlanul talált rám az irodalom, ami mára már a szerelmem lett. Mindenem az írás és ez az a dolog, amiben a legjobban ki tudom fejezni magamat. Nagy álmom, hogy ismert írónő váljon belőlem, de ha ez mégse lesz így, akkor is örömmel fogok alkotni, mert hiszem, hogy ettől szebb és jobb hellyé tudjuk tenni ezt a megromlott világot. 

Miért fontos neked az írás, mit kapsz általa? Miért pont a versekben találtad meg az igazi hangod? 

Mindig is nehezemre esett a kommunikáció, az írás viszont segít abban, hogy ki tudjam fejezni az érzelmeimet, gondolataimat. Amióta írok, megismertem magamat és olyan dolgokat tudtam meg saját magamról, amik engem is megleptek. Ha pedig épp rossz napom van és az írói válság miatt nem tudok a saját tollammal segíteni magamon, akkor egy-egy vers elolvasása során is kiteljesedek, és más embernek érzem magam.

Korábban már próbálkoztam regény illetve novella írásával is. A terjedelmük miatt valahogy sose fejeztem be őket. Sokkal jobban szeretem a rövid, de mégis kifejező műveket. Ha hosszabb szöveget írtam, mindig láttam benne felesleges szavakat, sorokat. A lerövidítésükből inkább versek születtek, ezért megpróbáltam a következő alkalommal verset írni. Ekkor éreztem azt, hogy megtaláltam a saját hangomat és hogy könnyedén mozog a tollam a papíron és nem kell szenvednem a megfelelő szövegkörnyezettel és a körítésekkel, mert a vers az jött magától én pedig leírtam, azt pedig nem kellett bővíteni, mert úgy volt jó, ahogy: röviden, tömören, lényegre törően, de mégis kifejezően.

Szerinted, hogy viszonyulnak ma az emberek az olvasáshoz? Növekszik vagy csökken az olvasók száma?

Sajnos nagymértékben csökken az én meglátásom szerint az olvasó közönség. Szerencsére vannak még olyan emberek, akik próbálják buzdítani a fiatalokat az olvasásra, de ma már a rohanás világát éljük, így nem szánnak az emberek időt arra, hogy leüljenek olvasni egy kicsit. Szerencsére nagyon sok könyvmoly ismerősöm van, akik mindig megcáfolják ezeket, de a világ nem csak belőlük áll. Szeretném, ha sokan olvasnának, mert szerintem ez egy fantasztikus dolog és megismerhetjük általa a világ egy másik oldalát.

Kérlek, oszd meg velünk kedvenc versed. (milyen érzések vezéreltek, mikor papírra vetetted ezeket a sorokat?)

Több versem is van, amit imádok újra és újra elővenni és átolvasni. Mégis talán a Rózsaszín köd című versem az egyik legnagyobb kedvencem. Ez volt az első olyan írásom, ami a boldogságomat fejezte ki. A szerelemről szól, és arról a fantasztikus érzésről, ami átjárja az embert, amikor egy olyan személyt szeret, aki viszonozza az érzéseit. Azon emberek közé tartozok, akik ezt átélhetik, mert van egy csodálatos barátom, aki lehetővé teszi ezt. Ez a vers teljes egészében róla szól, illetve arról, hogy mielőtt megismertem sosem voltam ennyire boldog. Kifejezetten neki írtam ezt a verset és talán mondhatom, hogy mindkettőnk kedvence lett, mert az együtt töltött csodálatos percekre emlékeztet.

Rózsaszín köd

Körülöttem mindig volt
valamilyen köd.
Színeit gyakran változtatta.
Leginkább csak sötét
volt. Rózsaszín
szinte sohasem.
Most viszont el sem tudnám
képzelni az életemet nélküle.
Minden egyes találkozást
izgatottan várok, mintha
akár csak az első lenne.
Izgalmam átcsap abba az őrületbe,
mint mikor egy ovis kisgyerek
várja, hogy a játszótéren
élvezhesse az élet
minden pillanatát. Ilyen
önfeledt boldogságot érzek,
amikor veled vagyok.
Már nem újdonság a csókod.
Mégis minden alkalommal
a fellegek közé emel. A pillanat,
mikor ujjainkat összekulcsolod,
szavakba nem önthető. Mégis
a kedvencem: ajkad,
mikor az enyémhez ér;
tekinteted, mikor egy
csókból feleszmél.
Érintésed a bőrömön éget,
és az idő megáll,
a pillanat pedig
soha nem érhet véget.

Mikorra tervezed első versesköteted megjelenését?

Pontos megjelenést sajnos még nem tudok mondani, de mindenképpen a 2017-es évben. Lehetőleg novemberben már meg fog jelenni a polcokon. A versek már készen állnak, az illusztrációk szintén, a borító van még munkálatok alatt illetve a nyomdával való pontos egyeztetés. A tervek szerint szeptember végére ezekkel is megleszünk és már csak az utolsó simításokra lesz szükség.

Mit próbálsz üzenni a verseid által? Csak a pillanatnyi érzelmeidet szereted rímekbe önteni vagy feszegetve saját határaidat az emberiséget érintő kérdésekkel is szívesen foglalkozol?

Az eddigi verseim leginkább a saját érzelmi állapotomról szólnak. Szívesen próbálkozok egyéb témákkal is, de ezek még eléggé a kísérleti fázisban vannak. Komolyabb témákról még nem sikerült érdemlegeset írnom, de nagy örömmel olvasok és hallgatok ilyen szövegeket. Ezért is kacsingatok a slam poetry világa felé. 

Szerinted a mai rohanó és anyagias világban mit nyújthatnak a versek? Miben változott a mai emberek kulturális rálátása? A költőknek is kell igazodniuk az új ízlésformákhoz és igényekhez?  

Talán a rohanó világban a versek tudnak elkezdeni valamiféle folyamatot, hogy az emberek rászokjanak az olvasásra, hisz a legtöbb vers rövid és gyorsan elolvasható, mégis gyönyört nyújt az agynak. Az anyagiasság pedig szerintem nem áthághatatlan akadály az irodalom és az emberiség között, hisz egy doboz cigaretta szinte ugyan annyiba kerül, mint egy verseskötet. És ettől nem kell félni, hogy tüdőbajt okoz.

A kultúra talán egy kissé háttérbe szorult az utóbbi időben, de ezt is orvosolható problémának találom. Csak a megfelelő mozgalmak kellenek hozzá és egy kis odafigyelés minden embertől.

A divat folyamatosan változik, és ha egy költő meg akar felelni a kortársainak, akkor muszáj haladnia a korral, hisz a holtak nem fogják a verseit olvasni. Folyamatosan újat kell mutatni a világnak, különben ezt a csekély kis érdeklődést is elveszti a művészet.

Mit üzennél azoknak, akik még nem ismerik a munkásságod?

Egy vers elolvasása nem telik sok időbe, olvassanak el egyet, melyet én írtam és, ha tetszik, akkor a többit is. Úgy gondolom, hogy nincs vesztenivaló, maximum legközelebb nem kattint az illető a nevem alatti linkre. 

Milyen sikereket szeretnél elérni?

Szeretnék több verseskötet is publikálni. Emellett meg akarok írni egy regényt is, ami nem baj, ha rosszul sikerül és nem lesz belőle publikáció, csak magamnak akarok vele bizonyítani, hogy erre is képes vagyok. Az se tartozik az utolsók közé, hogy szeretnék én is olyan magyar költő lenni, akinek a neve után megannyi díjat és kitüntetést felsorolnak. 

Érzelmes, romantikus vagy inkább kemény nőnek tartod magad? Erősebbé tesz az, hogy költő vagy?

Úgy gondolom, hogy mind a három jellemzés illik rám, de leginkább az érzelmesség, ami a verseimben is felfedezhető. Erősebbé tesz az írás, mert olyan dolgokat osztok meg másokkal, amiket máskor nem tennék. Ettől sokan gyengének érezhetik magukat, mert sebezhetőbbek lesznek, de talán pont ez tanít meg arra, hogy hogyan védjem meg magamat. Megtanulom kezelni a negatív kritikákat is és egy erős falat építek belőlük, ami a következő alkalommal erősebbé és jobbá tesz.

Kittire könnyedén rátalálhattok írói facebook oldalán. (és itt megtekinthetitek a játékot is, melyről ejtettem az ismertetőben egy-két szót)

https://www.facebook.com/katonakittihivatalos/?fref=ts

Köszönöm, hogy ma is velem tartottatok. Bízom benne, hogy most sem unatkoztatok és máskor is ellátogattok a blogomra.

A cselló bűvöletében Kalmus Feliciánnal!

Mikor lehunyom a szemeim és kényelmesen hátradőlve átadom magam a zene varázsának, akkor minden megváltozik körülöttem. Máshogy látom a világot, az életemet…

Ma egy olyan művésszel ismertetnélek meg Titeket, aki egyetlen csellóval képes felforgatni mindent maga körül. Hallottatok már Kalmus Feliciánról? Ha még nem, akkor itt a lehetőség, amit nem szabad elszalasztani. Ha pedig előszeretettel hallgatjátok a dalait eljött az a nap, mikor közelebbről is megismerhetitek a művész urat.

Ha a lelked legmélyére tekintesz, akkor mit jelent valójában számodra a zene? Hogyan tudnád ezt a legjobban megfogalmazni?

 Számomra a hangszeres zene olyan, mint egy titkos átjáró egy másik világba. Ahol másként jár az idő, mások a színek, az ízek, a formák. 

Mikor fogtál először a kezedbe csellót? Milyen érzések kerítettek akkor leginkább a hatalmukba?

Mindössze 5 éves voltam, amikor először csellót adtak a kezembe. Valami olyan érzésre emlékszem, hogy: nem probléma, akkor most csellózni fogok!

Elindítottál egy videóblogot, amiben a komoly zenét ötvözöd elektronikus és dubstep elemekkel. Milyen cél vezérelt, mikor belevágtál ebbe az egészbe? Eddig milyen visszajelzéseket kaptál az emberektől? Melyik korosztály szereti leginkább ezt a stílust?

Igazából a videóblog a #randomcello, amibe inkább a szösszenetek, hangulatok, zenei vagy képi gegek férnek bele. A koncerteken  hallható feldolgozásaimba, saját szerzeményeimbe sokkal intenzívebb zenei élményt tudok belesűríteni. A műsoromban valóban a klasszikus zene, az elektronikus, szimfónikus pop, jazz és filmzenei elemek  találkoznak feszegetik egymás határait, hoznak létre izgalmas elegyeket.

… mutatnék is néhány példát:

"A bál vége” c. szerzeményem

https://www.youtube.com/watch?v=EGKOn3wC7wU

pl. egy klasszikus keringőnek mondható, mégis műfaját tekintve szimfónikus pop, e-mellett a elektronikus zenében elterjedt hangszínek is megjelennek.

“Madárka” c. népdal feldolgozásban

https://www.youtube.com/watch?v=7N8P5I0TO2E

Valóban egy komplett rész dubstep, emellett lírai módon is elhangzik a téma.

Remélem nem haragszol, ha továbbra is a videóblogról kérdezgetlek. Milyen szempontokat tartasz előtérben egy-egy zene kiválasztásakor? Melyek azok a művek, amiket szívesen hívsz új életre, pompás díszes ruhába öltöztetve? Egy-egy videó készítésekor gondolom nagyon fontos a helyszín. Ilyenkor előtérbe helyezed a zene hangulatát jellemző világot?

Vegyesen történnek a kiválasztások, néha a zene, néha a helyszín jön előbb. Nem akarom magam stílusban sem feltétlen megkötni, a saját örömömet rontanám el különböző “játékszabályok” létrehozásával. Az embereknek jól esik a sokszínűség én pedig előadóként a közönséget szolgálom.

Olyan sokszor láttam már, hogy egyszerűen leülsz valahol az utcán és átadva magad az élménynek, csak játszol… Ez milyen reakciókat vált ki az arra sétálókból? És ami leginkább érdekel milyen érzés ilyen nyíltan és őszintén, csak a zene öröméért megszólaltatni a cselló varázsos játékát, a mit sem sejtő közönség előtt? Ehhez azért szerintem nagy bátorság kell… ezt csak tisztelni tudom.

Még nem voltam tíz éves, amikor először utca-zenélhettem édesapám segítségével. A hangulat átadására nincsen sok idő, a reakciók gyorsak. Megállnak, vagy továbbsétálnak. Amikor egy-egy kis #randomcello videót felveszünk, mindig vannak emberek a környéken (bár általában nem látszanak a videón). A fényképezés, taps, mosolygás, nevetés mind olyan reakciók, ami számomra pozitív visszacsatolás. Hogy milyen érzés a zene öröméért megszólaltatni a csellót? Átkerülök egy másik létbe!

A csellót sokszor emlegetik magányos hangszerként. Te hogy vélekedsz erről?

Ha fejben végiglapozom az általam ismert hangszereket, nem találok olyat, amelyik magányos lenne. Ennek  ellenére rengeteg hangszer önmagában is varázslatos tud lenni, a csellót pedig közéjük sorolom.

Muszáj megkérdeznem... Nekem a Csipkerózsika a Balaton jegén a kedvencem. Hogyan jött az ötlet, hogy ezt a dalt ilyen helyszínen add elő?

Nagyon megtetszett, hogy a Balaton ilyen gyönyörűségesen befagyott januárban. Magam korcsolyáztam is rajta... Egyszerűen nem tudtam kihagyni a lehetőséget :) A helyszín volt előbb, ahhoz választottam ezt a gyönyörű klasszikus témát.

Mi a végső cél, amit mindenképpen el szeretnél érni?

A végső célom, hogy egy új ötlet megszületésekor - szinte - kompromisszumok nélkül alkothassunk. Mindemellett természetesen magamnak és a családomnak bőséget tudjak a munkám eredménye képpen biztosítani.

Szerinted hogyan viszonyulnak a mai emberek a komoly zenéhez?

A mindennapi életünk lényegesen gyorsabb tempót kíván, mint akár száz évvel ezelőtt. Sokkal több minden elvonja a figyelmünket, így mindenre egységesen kevesebb jut. Ez még akkor is igaz, ha nyaralni megyünk és olyan ügyesek vagyunk, hogy egyetlen  e-mailre sem kell válaszolnunk. Így szerintem egyre nehezebb ráhangolódni egy “másik világ” hangulatára, ráadásul a mindennapos zenei impulzusok is másra állítják a fülünket. Mégis, bármennyire barbárul hangzik, alapvetően régen is azt játszották, amit az akkor élő szerzők írtak - liturgikus ill. szakrális zenék természetesen kivételt képeztek - elhunyt szerzők műveit egyáltalán nem, vagy csak elvétve játszották. A komolyzene kortárs ága pedig olyan úton indult tovább az 1930-as évek környékén, ami napjainkra talán még nehezebben értelmezhető - komolyzenében kevésbé jártas - hallgató számára. Ebből a viszonylag hosszú felvezetésből adódik, hogy ez egy jóval bonyolultabb kérdés annál, minthogy ezt objektív módon meg tudjam ítélni… noha a tőlem remélt válasz talán valami olyasmi egyszerű panaszáradat kellene legyen, hogy az emberek általában egyre inkább eltávolodnak tőle.

Van egy dalod, a Gyűrt fotó. Hogyan jött az ötlet, hogy énekelj? Mekkora részt vállaltál a dalszöveg és a zene megalkotásában? Milyen élményekkel gazdagodtál ez a munka által? Szeretnél még hasonló dalokkal előrukkolni?

Szerettem volna a zenei komfortzónámból kicsit kimozdulni, megírtam a dalt és egy kedves ismerősöm Peter Furrier (*művésznév, a “Kémelygés” című könyv szerzője) kitalált rá kettő szöveg tervezetet, amelyikből a Gyűrt Fotó-t választottuk. Felénekeltem, ezek után pedig Kedves Évával leültünk és pontról-pontra megalkottunk a klippet. Így azt mondanám, hogy egyedül a szöveg megalkotásában nem igazán volt benne a kezem. Minden munka által újabb tapasztalatokat szerezhetünk, ami által egy következő alkalommal még jobb lehet a végeredmény - szinte bármiről is legyen szó.

Kalmus Felicián válaszai érettek és komolyak voltak. Szavaiból érezhető volt a zene iránti odaadás és szeretet, de az örökös tanulni vágyás és a folytonos megújulás is. Továbbá rájöhettünk, hogy Felicián számára mennyire tiszta értékekkel bír a tapasztalatok által begyűjtött fejlődés igazi ereje.

A zene egy különleges formája az önkifejezésnek. Érzelmek tengernyi áradatát lehet vele elmesélni és átadni. Néhány röpke perc is elég arra, hogy megváltoztassa a napomat.

A zene átjárja az egész lényemet, miközben megszólítja a lelkemet. Bámulatos, ahogy a dallamok által képes vagyok látni a háborgó tengert, a halkan suttogó erdőt, vagy a játékosan csörgedező csermelyt… Néha érzem, ahogy a vad les zsákmányára… ilyenkor együtt dobban a szívem a természettel. Szerelmeket, szakításokat,  barátságokat és rivalizálást élek át. Ez minden esetben varázsos élményt nyújt a számomra. A zene felvidít ha szomorú vagyok, és segít elfogadni a lelkem mélyén tátongó mély sebeket. Néha mosolyt, máskor könnyeket csal az arcomra, de mindig magával ragad és beszippant hangjegyekkel tarkította örvényébe. A zenében benne van a születés csodája, a halál fájdalma és minden, ami a kettő közötti űrt kitölti.

Viszont ez a bűvölet csak akkor jöhet létre, ha a dallamokat életre hívó művész nem csak tehetséges, hanem szívvel-lélekkel szólaltatja meg a hangszerét… ha ez sikerül, akkor jön létre az igazi varázslat.  Kalmus Felicián teljes mértékben képes erre, így vált igazi gyöngyszemévé Magyarországnak és a zenei világnak. Néhány hónappal ezelőtt bukkantam rá a neten és már akkor rögtön megszerettem a munkásságát. Mikor Felicián megszólaltatja csellóját, megszűnik a zajos világ és a gondok tengere, csupán a zene létezik és az, amit a dallamok közölnek. Nem kell, hogy bárki is énekeljen így is mindent meg lehet érteni és át lehet érezni. Ha valaki ilyen mély érzelmeket képes belevinni a játékába azzal életre kelti a hangjegyek sokaságát és igazi lélekkel ruházza fel a dalt. Ilyenkor már nem csupán zenét hallgatunk, hanem olyan élményben van részünk, mely örökre a szívünkbe vésődik. Ez az igazi ajándék, melyet Kalmus Feliciántól kaphatunk. El sem tudom mondani mekkora megtiszteltetés volt számomra, mikor a blogon való interjúra igent mondott. Azt hiszem régen ért ekkora öröm.

Csodálom ezt a férfit a bátorságáért és a kitartásáért. Képes megfogni a csellóját és kiülni vele az utcára, hogy ott zenéljen. Nem fél megmutatni önmagát, sem azt, amire képes. Sajnos még élőben nem láthattam a művész urat, de remélem egyszer erre is sor kerül. Néha elgondolkodom, milyen lenne, ha én is megállnék az utcán, előkapnám a könyvem és elkezdenék olvasni… nem egy előre eltervezett könyvbemutató, hanem csak egy spontán cselekvés… vajon mit szólnának hozzá az emberek?

Felicián videóblogját elnézegetve a youtube-on sok érdekességgel találkozhattok. Csellózás a Balaton jegén, a természetben, vagy akár egy teraszon. Videói rengeteg munkát tükröznek… Mindenkinek bátran ajánlom, hogy keressen rá, mert biztos új kedvencre leltek. Tiszteljük, becsüljük, szeressük és legfőképpen terjesszük azokat az értékeket, melyek kis hazánkat ékesítik. Kalmus Felicián pontosan egy ilyen ragyogó jelenség. Általa megszerethetitek a komoly zenét, vagy hallhattok akár modern dalokat is a cselló bűvöletében… egy biztos a hatás nem fog elmaradni. A tehetség kincs, egy olyan adomány, mellyel élni kell! Minden egyes alkotás, mely a tehetség fényében születik komoly értékkel bír.

A paletta mindig színes. Vannak, akik kedvelik, vannak, akik inkább hanyagolják a komoly zenét. Szerintem, ha Felicián munkásságát nézzük, akkor ezek a nézetek megszűnnek létezni. Ha Felicián csellót kaparint a kezébe mindig valami újítással rukkol elő, ami vonzóvá tehet bármilyen dalt (nem kell, hogy ennek a stílusnak a kedvelői legyünk). A végén nem azt fogjátok nézni, hogy milyen stílusú dalt hallgattok, hanem azzal lesztek elfoglalva, hogy Kalmus Felicián játékát követhessétek nyomon. Na, ez kérem szépen az a fajta alkotásmód a művészvilágban, mely kiemel egyes előadókat a tömegből és teszi őket világhírűvé. Kalmus Felicián örök nyomot fog hagyni a zenei világban (ebben teljesen biztos vagyok)!

Köszönöm a lehetőséget Kalmus Feliciánnak, hogy ez az aprócska interjú létrejöhetett.

A végére kedves blog olvasók megadom nektek azokat a linkeket, ahol elérhetitek a művész úr példa értékű és legfőképpen fantasztikus munkásságát.

Itt a facebook-on találhattok rá :)

Felician Kalmus – Official https://www.facebook.com/FelicianKalmusOfficial/

Itt pedig feliratkozhattok youtube-os videóblogjára :) (szerintem rendkívül megéri)

https://www.youtube.com/user/feliciankalmus