Selena a mítoszok és legendák királynője…

Selena B. Lowell írónőre tekintve mindig az jut eszembe, hogy egy erős nőt látok, aki tele van meglepetésekkel és rejtélyekkel. Miután jobban elbeszélgettem vele kiderült, hogy a megérzésem koránt sem csalt meg. Selena félelmet nem ismerve képes volt saját álmainak megvalósítását a kezébe venni. Rengeteget dolgozik, ez mellet pedig kitartóan ír és neveli csodaszép kislányát. Most már semmi sem tántoríthatja el a céljától és ez nagyszerű dolog.

Munkáiban rendkívül figyelemfelkeltő az, hogy képes volt a fantáziát keverni a valósággal, így olvasás közben még jobban bele tudjuk magunkat képzelni az események sűrűjébe. Hogy még érdekesebbé válhasson a történet és kézzel foghatóbb legyen az életszerűség Selena saját magáról mintázta a főhősnőjét. Ezt az ötletét páratlannak tartom. Ezzel csak még jobban fokozódott a naplókba csempészett egyediség bűvköre.

Azok a történetek, ahol szerepet kapnak a vámpírok, magukban hordozzák a szerelem, a romantika, néha az erotika ígéretét, na és persze a vér és a gyilkolás sem maradhat ilyenkor el. Ha pedig felbukkannak a vérfarkasok, biztosan számíthatunk vadságra, erőre, a szabadság felszabadító érzésére és a Telihold varázsára. Ha jól belegondolunk, ezeknél a lényeknél keverednek az emberi és az állati ösztönök, és ez mindig váratlan izgalmakhoz vezet.

Igazán szerethető az az egyszerűség és gördülékenység, ahogy Selena gondolataival megtölti a lapokat. Tisztán és érthetően, mégis nagyon szépen fogalmaz. Az ilyen típusú regényeket nagyon gyorsan be lehet falni, igazi kedvencekké válhatnak. Ha befejezünk, egy ilyen könyvet az utolsó sor után már azon kattog az agyunk, hogy mit tartogathat a folytatás.

Szóval, aki szeret borzongani és imádja a legendákkal átszőtt regényeket annak itt helye. Aki egy kicsit is ki akar lépni a mindennapok örökös, néha fárasztó, máskor bosszantó forgatagából annak ajánlom a következő sorokat. Ha valaki a munkáival igazán képes elragadni és lebilincselni a fantáziánkat az Selena B. Lowell írónő.

Kérlek, mutasd be magad néhány szóval.

Miskolctól nem messze, egy eldugott kis faluban élek, ott is születtem, és ott is játszódik a könyvem, meg a környéken. Soha nem gondoltam, hogy valaha is író lesz belőlem, bár olvasni mindig is szerettem. Igaz tizenévesen kreáltam kisebb történeteket, de csak a legjobb barátnőmet szórakoztattam vele. Később félre is tettem ezt az egész írósdi dolgot. Építésznek kezdtem tanulni, de valahogy jobban vonzott a filmek világa, így többet látogattam a mozit, mint a sulit. Végül kicsit megkésve, mivel az én életem sose volt átlagos és unalmas, csak leérettségiztem és több szakmát is szereztem. De az életembe történt egy olyan lelki fordulat, hogy hirtelen ki akartam írni minden fájdalmat magamból, és így született a Selena Lowell naplója első két része.

Mi az, amit legjobban szeretsz az írásban?

Az írásban, maga az írást. Például, hogy kiszakadok a mindennapi életből, és elmerülhetek a fantázia világába. Akkor szinte úgy érzem, hogy én is ott vagyok a szereplőimmel, és együtt éljük át a történetet lépésről lépésre.

Miben változott meg az életed, amióta megjelent az első könyved?

Az első könyvem 2013-ban jelent meg magán kiadásban. Sokan büszkék voltak rám, és merem mondani, hogy voltak, akik irigyek lettek. Nagyban akkor nem változott az életem, hisz csak kisebb kör ismerte a könyvem. Ugyan úgy mentem dolgozni, mint mindenki más, ugyan úgy eljártam szórakozni, vagy ugyan úgy neveltem továbbra is a kislányom. Inkább most egy jó éve változott meg az életem.

Hogyan néz ki egy napod? Mikor és mennyit foglalkozol az írással? Képes vagy bárhol alkotni például buszon vagy vonaton ülve. Vagy inkább szeretsz a szobád óvó rejtekében a gondolataidba mélyedni?

Ez egy nagyon jó kérdés. Nálam nincs monotonság. Mindig más a napom. Ha éppen nem napi 18 órát dolgozok pultosként, akkor igyekszem kihasználni a napjaimat. Valahogy mindig feldobom. Ha épp nem nappal írok, hanem éjszaka, akkor a környéken az erdőben sétálgatok, vagy igyekszem a kedvenc helyeimre menni. Napi 3-4 órákat alszom. Nagyon kevés az alvás igényem. Úgy vagyok vele, aki sokat alszik, keveset él.

Legfőképp otthon írok a szobámba zárkózva. Nyüzsis helyen semmiféleképpen nem tudok írni. Viszont képes vagyok ihletet kapni bárhol. Sajnos nem tudom minden napomat írásra fordítani, de ha írok napi 8-9 órát sikerül.

Téged mi inspirál a legjobban?

Nálam az a legnagyobb inspiráció, ha legalább egy embernek tetszik az írásom. Pozitív visszajelzések nagyban hatnak rám, és ez arra inspirál, hogy írjak még többet, és többet.

Van olyan író, akire példaképként tekintesz?

Úgy kifejezetten példaképem nincs, számos remek író, mint magyar, mint külföldi. Egyszerűen a könyvek beterítenek otthon e miatt. De nem árulok el nagy titkot, hogy minden vágyam az, hogy Leslie L. Lawrence-vel találkozhassak. Nagyon szeretem a könyveit. A gonosz és a fekete hercegnő című könyve nagyon nagy hatással volt rám.

Az Alkonyat sorozat után sokaktól hallottam már, hogy a vérfarkasok és a vámpírok lerágott csont… Na, én ezt koránt sem így gondolom! (nekem is vannak ilyen kézirataim) Szerintem ezek a lények mindig tartogatnak rejtélyeket és izgalmakat. Erre soha nem lehet ráunni. Te miben újítottad meg ezt a témát? Milyen változásokhoz folyamodtál a felejthetetlen élmény érdekében?

Egyáltalán nem tartom lerágott csontnak. Vámpírok és vérfarkasok már évszázadokkal ezelőtti történetekben, mítoszokban és legendákban szerepelnek. Igazából az én életemet már gyerekkorom óta kísérik a vámpírok, és csak később csatlakoztak a vérfarkasok. Mindig is lenyűgöztek maga a vámpírok létezésének történetei. Én igyekeztem úgy beépíteni a történetemben őket, hogy igen is hihető legyen, hogy köztünk élnek. Itt vannak körülöttünk, csak mi hétköznapi emberek az orrunkon túl nem látunk. A helyszínek is ezért nem kitaláltak, hanem valósak. Több olvasótól meg is kaptam ezt, hogy annyira hiteles és hihető a történet, hogy elhiszik a létezésüket. Kinek pedig, hogy lesz felejthetetlen, azt majd az olvasók eldöntik.

Kérlek, mutasd be a Selena Lowell naplóinak eddig megjelent köteteit.

A Selena Lowell naplója I. - Mindig együtt! című könyvemet még 2010-ben írtam. Itt még nagyobb szerepet adtam a romantikának. Itt inkább a szereplőket ismerjük meg, és azt, hogy ki milyen lelkivilágú. Persze fordulatokban itt sincs hiány. A napló 2. része aminek a címe Veled, Vele és Nélküled (nekem ez a kedvenc részem) nagyon összetett lett. Rengeteg új szereplő bukkan fel, és már itt betekinthetünk a mágia világába is. Nagyon szeretem megszenvedtetni a szereplőimet, és váratlan fordulatokat bele csempészni a történetekbe. Ez minden részre vonatkozik. Ebben a második részben kezd kibontakozni főhősnőnk, és elindul az árral szemben. A történetek során a szelíd lányból egyre erősebb, szenvedélyesebb és vérszomjasabb nőszemély lesz. Végig tudjuk kísérni hogyan nő fel az új életében, hogyan bontakozik ki, és merre felé tart. A jó vagy a rossz irányba. A most megjelent harmadik részben a Hárman mindhalálig-ban! már úgy néz ki, nyugalmat talál, de újabb váratlan fordulatok veszik kezdetét, ami átnyúlik a negyedik, és egyben befejező részbe. Ami az örökre együtt! címet kapta. Itt már pici erotikus részleteket is belecsempésztem, de nagyobb hangsúlyt a vérengzés és harcok kapják mind a négy részben, amit végig kísér a szerelem és a romantika eléggé megcsavart formában.

Selena Lowell karakterét részben magadról mintáztad. Érdekelne, hogy csak belső vagy esetleg külső jegyekben is van hasonlóság köztetek? Milyen érzés volt ebben a tudatban papírra vetni a főhősnő korántsem mindennapi életét. Gondolom azért ez nem várt izgalmakkal fűszerezte meg az írás amúgy sem szokványos élményét.

Igen, valóban nagyrészt magamról mintáztam a főszereplőt külsőleg és belsőleg is. Én és még sokan picit különcnek és őrültnek tartanak. Na, nem rossz értelemben. Sok olyat meg merek tenni, amit más nem. Nem vagyok az a félős típus. A fájdalom küszöböm is magasabb, mint más embereknek. Azt fontosnak tartom elmondani, hogy tegyük fel mikor Selenának lábujj törése van éppen, akkor tuti nekem is az volt. Vagy ha éppen Hollandiában járt, akkor én is ott voltam. Merem mondani, hogy a főszereplő 90%-a én vagyok.

Selena érzelmi világa és fájdalmai viszont teljes mértékben azonosultak és azonosulnak velem a történet során. Minden egyes fájdalom, minden egyes könnycsepp vagy bátorság. Minden.

A fantázia világában alkotsz, viszont a történéseket Magyarország valós helyszíneire tetted. Ezzel életszerűséget akartál a lapokra csempészni? Vagy egészen más cél vezérelt?

Igen, mindenféleképpen az életszerűségre törekedtem. Meg igazából én csak arról írok, amit ismerek. A könyv során több helyszín is szerepel. Például Füzérradvány, Lillafüred, Miskolc - Tapolca, és persze a kis falum és környéke. De külföldre is elkalauzolom az olvasót. Szlovákiába, Angliába, Hollandiába. Ezen a helyeken mind jártam, van ahova napi szinten. Kivéve két hely Kanada és Új- Zéland ahová még nem jutottam el, de sokat olvastam róla, és szinte olyan mintha egy gyors utazáson vettem volna részt.

Hogyan kerültél a Colorcom kiadóhoz? Érdekelne a véleményed a magánkiadásról.

Egy ismerős tanácsolta a Colorcom kiadót, hogy küldjem el oda az írásaimat, aztán majd meglátjuk mi lesz. Szerencsémre már másnapra pozitív választ kaptam, és el is kezdtük az együtt működést. Nagyon meg is vagyok elégedve a munkájukkal. Az előző kiadóm egy kis magánkiadó Miskolcon. Ott minden feladat az enyém volt a borítótól a tördelésig. Ők csak nyomtattak, semmi mást. Megkaptam a kész könyveimet, és nem igazán haladtam egyről a kettőre vele. Persze limitált példányszámban jelent meg az első két kötet, amiből sajnos már nincs is. De ha minden igaz a Colorcom kiadó újra nyomtatja picit más formában majd.

Volt már olyan, hogy feladtad az írást, majd valamiért újra visszakanyarodtál erre az ösvényre? Vagy Te olyan művész vagy, aki eltántoríthatatlan attól, amit csinál?

Sajnos volt. Mikor az első két kötet ugye megjelent magánkiadásban, számos kiadónál próbálkoztam, hogy hátha kellek nekik. De mint zöldfülű igazából nem is tudtam kihez forduljak igazán. Mivel több helyről választ se kaptam, elment minden kedvem még az írástól is. Majd három évet hagytam ki, hogy nem írtam egy betűt se. Persze interneten osztogattam meg részleteket a könyveimből, de ennyi. A most megjelent harmadik rész félig készen volt, de ahhoz se nyúltam. Aztán történt egy váratlan fordulat. Tavaly július egyik napján tipikus rossz napom volt. Semmi sem úgy jött össze, ahogy kellett volna. Bánatomba Miskolcon bementem egy könyvesboltba és posztoltam egy képet onnan magamról. Akkor felfigyelt rám egy író, és onnantól kezdve csöppentem vissza az íráshoz. Az én világomba. Most már semmi se tántoríthatna el.

Milyen érzés olyan emberekkel beszélni, akik olvassák és szeretik a könyveid?

Csodálatos érzés! Már vannak Selena Lowell naplója fanatikusok is. Szeretek velük nagyon beszélgetni, és barátságokat kötni. Igyekszek mindenkinek válaszolni, ha írnak nekem interneten, vagy akár személyes találkozókkor.

Ha ezek után még több érdekességet meg szeretnétek tudni az írónőről és szuper könyveiről látogassatok el szerzői oldalára.

https://www.facebook.com/SelenaLowellNaplojaTrilogia/?fref=ts

Ha pedig szeretnétek megvásárolni Selena Lowell naplójának harmadik kötetét (Hárman mindhalálig) nem kell mást tennetek csak az alábbi linkre kattintanotok.

https://shop.colorcom.hu/#harmanmindhalalig

Vár Titeket egy új élmény, kár lenne kihagynotok a lehetőséget.

Borbáth Katalinnak életre kelnek a történetei…

Mikor létrehoztam az írói facebook profilomat nagyon hamar ráleltem Borbáth Katalinra. Először azt vettem észre, hogy közös a kiadónk (Underground). Aztán a fotóit nézve egy kedves asszony mosolygott rám. Végül a bejegyzéseit nyomon követve hamar rájöttem arra, hogy rendkívül tehetséges. Beszélgetéseink során Katalin mindig őszinte barátsággal fordult felém. Ez annyira jól esett, hogy hamar a szívembe zártam. Így egyre többet tanulmányoztam az írásait. Érdekesnek találtam, hogy életrajzi könyveket jelentetett meg. Ez azért rögtön felkeltette kíváncsiságomat… Vajon milyen történet rajzolódhat ki a lapok sokaságán?

Kezdetben nem gondoltam, hogy a kedves és őszinte mosoly, a család szeretetét tükröző bejegyzések ilyen fájó múltat rejtenek. Sokan nem hinnék, hogy akit így megtört és megkínzott az élet az képes ilyen erővel belevetni magát a jelen forgatagába. Hiába a keserű múlt Katalin mindent megtesz azért, hogy szép jelent teremtsen magának. A lehető legnemesebb módon alkot, de közben szerető édesanya és csodás nagymama. Egy olyan asszony, aki mindenkinek példával szolgálhat. Élni csak hittel, törődéssel és igaz szívvel lehet.

Nem azért mondom, hogy érdemes Katalin könyveit megvásárolni, hogy növekedjen az elfogyott példányok száma. Hanem mert ezekben a könyvekben valódi értékeket találunk. Olyan dolgokat, melyek erőt adhatnak és reményt nyújthatnak egy kilátástalannak tűnő helyzetben. Bizony a születés vele járója a szenvedés, a fajdalom, de a boldogság és a felhőtlen öröm is. Ez már sorstól függ, hogy kinek miből mennyi jut.

Kis beszámolóm vége felé még mindenképpen szeretnék szót ejteni Katalin írói stílusáról. Ritka az az ember, aki ilyen ékes szavakkal képes megalkotni a mondatait. Ráadásul ezek a mondatok olyan szépen és tökéletesen vannak összerakva, hogy abba hibát találni nem lehet. Olvasás közben csak azt veszed észre, hogy együtt élsz a történettel (ami itt az igazság). Szinte suhannak a sorok, úgy fogynak el a lapok, hogy észre sem veszed. Katalin írása olyan akár a kagylókban rejlő igazgyöngy. Ritka és nemes, de legfőképpen csodálatos.

Kérlek, mondj magadról néhány szót.

Én Erdélyben élő egyszerű ember vagyok. Igazából nem törekszem sem hírnévre, sem dicsőségre, egyszerűen csak azt csinálom, amit szeretek, - írok! Csíkszeredában élek, két lányom édesanyja és két unoka büszke Nagymamájaként…

Ahhoz, hogy saját életünk történetét őszintén a közönség elé tárjuk, hatalmas bátorság és lelki erő kell. Milyen gondolatok vezettek el ideáig? Mit szeretnél ezzel elérni? Kérlek, egyúttal mutasd be a könyveid (Érzelmek viharában, Érzelmek viharában 2 Törj ki a csendből)
Egy nevezetes nap, megszülettünk ikertestvéremmel egy olyan anyának, akinek születésünk teher volt, és aki úgy látta jónak, ha túl tesz rajtunk. Nem ítélem el, vagy talán igen? Én sem tudom mire jó a válasz… Ami, Ő tőle megmaradt örökségül, nem más, minthogy az ősi székely véremben, van a vándorló cigányok tüzes véréből is valamennyi. Elviselem származásom, minthogy a sorsomat is. Már nincs mit tennem ellene. Már csecsemőként Szociális Otthonba kerültünk, majd elválasztva minket külön-külön nevelőszülőkhöz kerültünk. Még most sem értem, hogyan tehette a sors, hogy így bánjon velem? ... Egyszóval jöttem a semmiből egy hamis névvel, hamis élettörténettel. Próbáltam embernek megmaradni a sokaságban, és mégis elvesztem az úton valahol... Jól emlékszem azokra az évekre, melyeket meg kellett élnem egy titokban őrzött történettel. Élek egy kitalált identitás árnyékában, egy sorsban, melyben titkok rejlenek. Egy szürke homályban, mely eltakarja múltam, emlékeim - még azt a keveset is, ha egyáltalán létezik. Szóval, az-az ember vagyok, akinek nincs neve, nincs élete és aki láthatatlanul is, de megtud lenni a legnagyobb tömegben is. Egyszóval, vagyok, ki a múltját kergeti ismeretlenül.
Lírai alkotásokkal kezdtem, melyeket összesítve született meg az „Érzelmek viharában című önéletrajzi regényem. Könyvem szerkezete inkább megpecsételt, lélektani írás. Borzalmas múlt, a kísértő jelen és egy szebb holnappal kecsegtető jövő párharca. Ahogy kiadásra került, rögtön utána megírtam a második kötetet folytatásként „Törj ki a csendből” címmel. Ez a könyvem a legszebb gyöngyszemem. Teljesen élethűen letudtam írni az akkor megélt gyermekkori éveimet. Élettörténetemre visszagondolva, mindig is a szeretetet hiányzott legbelül, - igazából nem is tudtam milyen az. Rémálom volt, amit és ahogyan megélhettem, mint árva kisgyerek, kinek életéről döntöttek a felnőttek. Ilyen sorsot adtak a kezembe, hogy életemen át, végéig cipeljem. És én elindultam utamon. Hol mély gödrökbe estem, melyből csak sötétséget véltem látni, hol, ha ritkán is, de megismerhettem a fényességes Nap melegét. Ilyenkor mindig felmelegedett megtört lelkem, mely mindig valami szépről álmodott… Próbáltam szépnek és jónak látni a világot. Akkor még nem tudhattam, milyen ravasz a világ és mennyire megtévesztőek az emberek. Ideje korán árván, ártatlan gyermeklélekkel kellett azt felismernem.

Sokáig tartott még ráleltél az Underground kiadóra?

Nos, egészen véletlenül megosztottam az interneten néhány bejegyzésem, mert szépnek találtam, - semmiképp nem dicsekvésként!… Akkor még nem is volt számításomban kiadatni írásomat. Csak jegyzeteltem, inkább családomnak írtam le élettörténetem, hogy majd maradjon meg nekik belőlem valami…. – emlék kicsi unokáimnak. Egy kedves írótársam és egyben jó barátom Pap Attila ugyancsak Erdélyben született író látta meg az irományom és az Ő ajánlatával merészkedtem kopogni az Underground Kiadóhoz. Igy született meg az első könyvem. Idővel felkérést kaptam néhány Kiadótól, e-book megjelenést, de valamiképp hűséges maradtam a sajátomhoz.

Milyen érzések kavarognak benned írás közben?

Nos, hát mit is mondhatnék... Igyekeztem, élethűen megfogalmazni az itteni táj szépségét. Minden olyan gyönyörű itt nálunk, a havas reggelek, a zúzmarás fenyők, a fűszálon megmaradt harmatcsepp, a felkelő Nap sugarában, a hulló falevelek az őszi tájban, patakcsobogás, ahogyan a köveket mossa – mind mind apró kis pillanatok, melyek Isten ajándéka. Miért is nem vesszük észre mi emberek, hiszen oly gyönyörű ez az egész…
Hát akkor tegyünk be egy részletet a Törj ki a csendből önéletrajzomból.
„Mert a legnagyobb örökség, amit adni tudok utódaimnak, az nem más, mint az emlékeim. Voltam már zarándokúton, akit a sors szeszélye elszakított otthonomtól. Csak én tudhatom hiányát a csöndes falusi estéknek, az idegen tájakon. Hiányzik a pillanat, amikor egy esti csöndben a homályos ablakot látom, mely mögött lassan álomba merül a természet, a külső világ, mikor csak idegen kutyák rekedt ugatását hallani, egy távoli harmonika gyönge nyöszörgését és látni egy dülöngélő részeg ember árnyékát a holdvilágban…
Gondolatban az emlékeim közt állok az öreg ház előtt, bámulok a már megdőlt kerítés mögé. Egy már elburjánzott udvar közepén kis kút kuporog, tetején egy zománcát levert pléhcsészével. Zokogás ráz belülről, de képtelen vagyok sírni. Kis házunk ajtaja előtt megállva, valamiféle ijesztő gondolat markol belém. Talán nem találom az otthoniakat?!…Egy elhagyatott kulcs hever a lábtörlőnek nevezett gyékényen,- már rég töröltek lábat rajta. Rémülten szorítom öklömben a megrozsdázott kilincset, amikor belépek az ajtón. Az ódon faajtó nehezen bár, de engedelmeskedik kezem akaratának, és hangos nyikorgással tárja fel a szobában levő félhomályt. Az a mindennel összetéveszthetetlen régiség illata pont olyan, mint ahogy emlékszem rá. Csodálatos érzés oly sok év után ismét benézni, megpillantani az emlékeimben maradt régiségeket a falon, az óriás tükröt, a már megkopott bútorokat, a foltos szőnyeget, a koszos ablakokat és mindent, ami benne van emlékezetemben… A fényképeket nézem könnyes szemmel, majdnem ismeretlen emberek, közt nevelő Anyám arca néz rám szomorú tekintettel, mellette Apám pödört bajuszával büszkén integet. És kettőjük közt egy kócos kislány, kopott ruhácskában csillogó szempárból, boldogan mosolyog. Eláll a lélegzetem. Körültekintve a porlepte szobában, felnézek a padlásra, hová, mindig féltem felmenni a nyikorgó falépcsőn és benyitni az ajtón. Kislányként azt képzeltem, szellemek, manók rejtekébe hatolok be, ha átlépem a küszöböt. Amikor a lépcső tövében állok megtorpanok. Talán a félelemtől, talán az izgatottságtól. Vagy mindkettőtől. A lépcső deszkái pont ugyanazon a helyen és ugyanúgy nyikorognak, ahogy az - az emlékeimben él.
Egy régi elhagyatott háznál nincs szomorúbb látvány, mintha a múlton merengene, gyászolva a vissza nem térő napokat. Üresen kong és senki nem jár benne, csak a szél futkos a padlásszobában, nyikorgatva az ajtót. Ahol még megvan a fal kopása, a szőnyeg foltja, az asztalon felejtett imakönyv, az elhagyott szalmaágy süppedése, a már régen kialudt tűzhely és a pókhálóval beborított ablakok. Amikor már a régi élet szelleme is elszáll, süvít a fájdalom a romok között, csak a néma magány marad és az emléket őrző mezei virágok.”

A könyveid elolvasása után milyen visszajelzéseket kapsz az emberektől? Megindítja őket a történeted, esetleg tanulnak belőle, vagy más szemmel tekintenek a világra?

Az „Érzelmek viharában „című önéletrajzi regényem megjelenése által sikerélményekben lett részem. Megismerhettem olyan nagyszerű és hírneves írókat, akikről eddig nem is hallottam, mégis nagyszerű írásaik vannak. Kik szívemben barátokká lettek és Angyalokká nőttek. Visszajelzések alapján, jól esett lelkemnek a dicséretek, elismerések, ami arra ösztönzött, hogy csak írjak és írjak. Ez lett az életcélom. Legalább így bemutatkozom a világnak Most már van nevem, és élettörténetem. Élek és szabadon lélegzem a magam kis világában!

Most mi jelenti számodra a legnagyobb örömöt az életben?

Minden, ami jóhiszemű, tartalmas és szép, ahol lakozik a szeretet. Legnagyobb, amiben lelem örömöm az a lányaim és kis unokáim. Büszke vagyok rájuk, értékes emberek/gyerekek. És, ami a legnagyobb boldogsággal tölt el, egyik kis unokám hajlamos az írásra 11 évesen már verseket ír és meseíró pályázaton díjazott, - egyszóval megvan már az utódom…

Ha visszamehetnél az időben, lennének olyan döntéseid, amiket megváltoztatnál?

Igen. Hamarabb elkezdenék írni, mert hogy már eltelt az idő felettem és nagyon rohan az idő!....

Erdélyben élsz… ott milyen lehetőségek adódnak egy pályakezdő író számára? Ha a művészetekre tekintünk nyitottak, vagy inkább zárkózottak az emberek.

Nos, én egy kis városban élek. Itt is vannak tehetséges, híres emberek, művészek. Igen, lehetőség van bemutatkozni, megismertetni műveiket, csak valamiképp elhúzódnak, mindenki csak a saját érdekeit képviseli, annak él. A pályakezdő írónak pedig elég siralmas a helyzet. Ha már nem egy felkapott, ismert személy, kevés az esély…

Most hogy látod a helyzeted? Sikerül az írásról dédelgetett álmaid valóra váltanod? Tudom, hogy nagyon fontosak számodra az álmok…

Én hiszek az álmokban, a csodákban, nem utolsósorban magamban. Hiszek abban, hogy az emberek elismerik és értékelik tevékenységemet, még akkor is, ha elég szegényes a könyvtáram. Abban is hiszek, hogy lányaim és unokáim büszkék lesznek majd egyszer rám, mert a legnagyobb örökség, mit adhatok, azok az írásaim- abban örökre megmaradok! Ezennel megköszönném minden kedves olvasómnak, rajongómnak a követésért, lájkokért, pozitív kommentekért hálás vagyok. Ez nekem nagyon sokat jelent és köszönöm szépen. Az, hogy elismertek és megszerettek az én kedvemre tart.

Esetleg valamit elárulnál azokról a könyvekről, amiken mostanság dolgozol?

Természetesen. „ A Lélek halála” című fantasy regényem barátomnak írtam. Most tartok a befejező részénél, melyet úgy döntöttem nyitva hagyom, rábízva az olvasóra a fejleményt… Bombasiker várható egy halhatatlan szerelemről igazi Borbáth profizmussal megfogalmazva, ahogyan még nem olvastatok. Tele van ötletekkel, zseniális elképzelésekkel. Elég elvont stílusban fogalmaztam, de szerintem attól jó az egész. Sikerre ítélve mindenképp - ez lesz életem nagy regénye! …Megjegyzésképpen már a bloggerem 5000 nézettségi szinten túl haladt. Nagyon köszönöm mindenkinek. Elérhetőségi linkem: http://lelekhalal.blogspot.ro/

„....Ha most itt lennél velem, egy napodat elmesélném… Hogy egyedül maradj, többé nem engedném! Ha most itt lennél, kezedet az enyémbe tenném. S csak néznélek és várnék, hogy szememben, mint tükörben magadat nézd. Ha most itt lennél, magamhoz ölelnélek, hogy fájjon és megállna az idő... Testedhez simulva Hozzád bújnék. Hallgatnám szíved dobbanását, hogy tudjam, létezel még. Ha most itt lennél, végighúznám ujjaimat válladon, hogy érezd, itt vagyok még, Összekulcsolnám kezedet bilincsre zárva és egy utolsó csókkal Rád hajolnék. A szerelem börtönében úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd és úgy szeretnélek, ahogyan szeretném „

Elkezdtem egy nagy terjedelmű romantikus erotikus regényt, melynek címe „ Boszorkánytánc”. Imádom írni, egyszóval ez is gyöngyszem lesz.
Előszó: A nő, aki mindenkinek odaadta magát, remélve, hogy az izzó vágy, amit a férfiszemekben látott, egy nap gyengéd szerelemnek adja át a helyét. De soha nem így lett, és minden férfi ugyanúgy hagyta el: azzal, hogy milyen jéghideg, komoly és merev. Nem látták, ez a merevség csak abból a félelemből fakad, hogy valaki megint elárulja. Nem értették, hogy azért olyan komoly, mert a szerelem annyira fontos dolog a számára. És nem jöttek rá, hogy a jégpáncél alatt tűz lobog...
Elérhetőségi linkem http://boszorkany-tanc.blogspot.hu/

Zárásként, milyen tanácsot adnál azoknak, akik lelki problémákkal küzdenek és most éppen ezeket a sorokat olvassák…

Tanácsot tőlem sosem kértek, megtisztel... Nos, én is hol mély gödrökbe esem, hol repülök. Ilyenkor mindig valami szépről álmodok – magamnak! Ebben a rohanó világban kell a cél, a remény, a jó szó, törődés, valaki vagy valami, amiért érdemes megtenni a lépést. Ami a legfontosabb: szeretni és szeretve lenni. Legyél olyan ember, aki mosolyog másokra akkor is, mikor nem mosolyognak rád vissza. Idővel észreveszed, hogy Te kapod vissza a mosolyt, anélkül, hogy adtad volna másnak. Akkor már nyertél! …..
" Őrizd meg az álmaidat. Soha nem tudhatod, mikor lesz szükséged rájuk. "
(Carlos Zafon)
Köszönöm az interjút!

Én köszönöm Katalin, hogy elvállaltad. Remélem, sok emberhez eljut ez a kis interjú. Szeretném, hogy minél többen megismerjék példaértékű munkásságodat.

Ha ezek után szeretnétek Ti is szót váltani az írónővel erre a linkre kattintva könnyen elérhetitek. Higgyétek el értékes beszélgetésben lesz részetek.

https://www.facebook.com/borbath.katalin.94?ref=ts&fref=ts

Ezen a linken keresztül pedig egyenesen az Underground boltjában találhatjátok magatokat és máris belepillanthattok Katalin könyveibe és vásárolhattok is. Van, amit egyszerűen érdemes beszerezni.

http://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/index/?cat=35&dir=asc&limit=30&order=price&q=borb%C3%A1th+katalin