Borbáth Katalinnak életre kelnek a történetei…

Mikor létrehoztam az írói facebook profilomat nagyon hamar ráleltem Borbáth Katalinra. Először azt vettem észre, hogy közös a kiadónk (Underground). Aztán a fotóit nézve egy kedves asszony mosolygott rám. Végül a bejegyzéseit nyomon követve hamar rájöttem arra, hogy rendkívül tehetséges. Beszélgetéseink során Katalin mindig őszinte barátsággal fordult felém. Ez annyira jól esett, hogy hamar a szívembe zártam. Így egyre többet tanulmányoztam az írásait. Érdekesnek találtam, hogy életrajzi könyveket jelentetett meg. Ez azért rögtön felkeltette kíváncsiságomat… Vajon milyen történet rajzolódhat ki a lapok sokaságán?

Kezdetben nem gondoltam, hogy a kedves és őszinte mosoly, a család szeretetét tükröző bejegyzések ilyen fájó múltat rejtenek. Sokan nem hinnék, hogy akit így megtört és megkínzott az élet az képes ilyen erővel belevetni magát a jelen forgatagába. Hiába a keserű múlt Katalin mindent megtesz azért, hogy szép jelent teremtsen magának. A lehető legnemesebb módon alkot, de közben szerető édesanya és csodás nagymama. Egy olyan asszony, aki mindenkinek példával szolgálhat. Élni csak hittel, törődéssel és igaz szívvel lehet.

Nem azért mondom, hogy érdemes Katalin könyveit megvásárolni, hogy növekedjen az elfogyott példányok száma. Hanem mert ezekben a könyvekben valódi értékeket találunk. Olyan dolgokat, melyek erőt adhatnak és reményt nyújthatnak egy kilátástalannak tűnő helyzetben. Bizony a születés vele járója a szenvedés, a fajdalom, de a boldogság és a felhőtlen öröm is. Ez már sorstól függ, hogy kinek miből mennyi jut.

Kis beszámolóm vége felé még mindenképpen szeretnék szót ejteni Katalin írói stílusáról. Ritka az az ember, aki ilyen ékes szavakkal képes megalkotni a mondatait. Ráadásul ezek a mondatok olyan szépen és tökéletesen vannak összerakva, hogy abba hibát találni nem lehet. Olvasás közben csak azt veszed észre, hogy együtt élsz a történettel (ami itt az igazság). Szinte suhannak a sorok, úgy fogynak el a lapok, hogy észre sem veszed. Katalin írása olyan akár a kagylókban rejlő igazgyöngy. Ritka és nemes, de legfőképpen csodálatos.

Kérlek, mondj magadról néhány szót.

Én Erdélyben élő egyszerű ember vagyok. Igazából nem törekszem sem hírnévre, sem dicsőségre, egyszerűen csak azt csinálom, amit szeretek, - írok! Csíkszeredában élek, két lányom édesanyja és két unoka büszke Nagymamájaként…

Ahhoz, hogy saját életünk történetét őszintén a közönség elé tárjuk, hatalmas bátorság és lelki erő kell. Milyen gondolatok vezettek el ideáig? Mit szeretnél ezzel elérni? Kérlek, egyúttal mutasd be a könyveid (Érzelmek viharában, Érzelmek viharában 2 Törj ki a csendből)
Egy nevezetes nap, megszülettünk ikertestvéremmel egy olyan anyának, akinek születésünk teher volt, és aki úgy látta jónak, ha túl tesz rajtunk. Nem ítélem el, vagy talán igen? Én sem tudom mire jó a válasz… Ami, Ő tőle megmaradt örökségül, nem más, minthogy az ősi székely véremben, van a vándorló cigányok tüzes véréből is valamennyi. Elviselem származásom, minthogy a sorsomat is. Már nincs mit tennem ellene. Már csecsemőként Szociális Otthonba kerültünk, majd elválasztva minket külön-külön nevelőszülőkhöz kerültünk. Még most sem értem, hogyan tehette a sors, hogy így bánjon velem? ... Egyszóval jöttem a semmiből egy hamis névvel, hamis élettörténettel. Próbáltam embernek megmaradni a sokaságban, és mégis elvesztem az úton valahol... Jól emlékszem azokra az évekre, melyeket meg kellett élnem egy titokban őrzött történettel. Élek egy kitalált identitás árnyékában, egy sorsban, melyben titkok rejlenek. Egy szürke homályban, mely eltakarja múltam, emlékeim - még azt a keveset is, ha egyáltalán létezik. Szóval, az-az ember vagyok, akinek nincs neve, nincs élete és aki láthatatlanul is, de megtud lenni a legnagyobb tömegben is. Egyszóval, vagyok, ki a múltját kergeti ismeretlenül.
Lírai alkotásokkal kezdtem, melyeket összesítve született meg az „Érzelmek viharában című önéletrajzi regényem. Könyvem szerkezete inkább megpecsételt, lélektani írás. Borzalmas múlt, a kísértő jelen és egy szebb holnappal kecsegtető jövő párharca. Ahogy kiadásra került, rögtön utána megírtam a második kötetet folytatásként „Törj ki a csendből” címmel. Ez a könyvem a legszebb gyöngyszemem. Teljesen élethűen letudtam írni az akkor megélt gyermekkori éveimet. Élettörténetemre visszagondolva, mindig is a szeretetet hiányzott legbelül, - igazából nem is tudtam milyen az. Rémálom volt, amit és ahogyan megélhettem, mint árva kisgyerek, kinek életéről döntöttek a felnőttek. Ilyen sorsot adtak a kezembe, hogy életemen át, végéig cipeljem. És én elindultam utamon. Hol mély gödrökbe estem, melyből csak sötétséget véltem látni, hol, ha ritkán is, de megismerhettem a fényességes Nap melegét. Ilyenkor mindig felmelegedett megtört lelkem, mely mindig valami szépről álmodott… Próbáltam szépnek és jónak látni a világot. Akkor még nem tudhattam, milyen ravasz a világ és mennyire megtévesztőek az emberek. Ideje korán árván, ártatlan gyermeklélekkel kellett azt felismernem.

Sokáig tartott még ráleltél az Underground kiadóra?

Nos, egészen véletlenül megosztottam az interneten néhány bejegyzésem, mert szépnek találtam, - semmiképp nem dicsekvésként!… Akkor még nem is volt számításomban kiadatni írásomat. Csak jegyzeteltem, inkább családomnak írtam le élettörténetem, hogy majd maradjon meg nekik belőlem valami…. – emlék kicsi unokáimnak. Egy kedves írótársam és egyben jó barátom Pap Attila ugyancsak Erdélyben született író látta meg az irományom és az Ő ajánlatával merészkedtem kopogni az Underground Kiadóhoz. Igy született meg az első könyvem. Idővel felkérést kaptam néhány Kiadótól, e-book megjelenést, de valamiképp hűséges maradtam a sajátomhoz.

Milyen érzések kavarognak benned írás közben?

Nos, hát mit is mondhatnék... Igyekeztem, élethűen megfogalmazni az itteni táj szépségét. Minden olyan gyönyörű itt nálunk, a havas reggelek, a zúzmarás fenyők, a fűszálon megmaradt harmatcsepp, a felkelő Nap sugarában, a hulló falevelek az őszi tájban, patakcsobogás, ahogyan a köveket mossa – mind mind apró kis pillanatok, melyek Isten ajándéka. Miért is nem vesszük észre mi emberek, hiszen oly gyönyörű ez az egész…
Hát akkor tegyünk be egy részletet a Törj ki a csendből önéletrajzomból.
„Mert a legnagyobb örökség, amit adni tudok utódaimnak, az nem más, mint az emlékeim. Voltam már zarándokúton, akit a sors szeszélye elszakított otthonomtól. Csak én tudhatom hiányát a csöndes falusi estéknek, az idegen tájakon. Hiányzik a pillanat, amikor egy esti csöndben a homályos ablakot látom, mely mögött lassan álomba merül a természet, a külső világ, mikor csak idegen kutyák rekedt ugatását hallani, egy távoli harmonika gyönge nyöszörgését és látni egy dülöngélő részeg ember árnyékát a holdvilágban…
Gondolatban az emlékeim közt állok az öreg ház előtt, bámulok a már megdőlt kerítés mögé. Egy már elburjánzott udvar közepén kis kút kuporog, tetején egy zománcát levert pléhcsészével. Zokogás ráz belülről, de képtelen vagyok sírni. Kis házunk ajtaja előtt megállva, valamiféle ijesztő gondolat markol belém. Talán nem találom az otthoniakat?!…Egy elhagyatott kulcs hever a lábtörlőnek nevezett gyékényen,- már rég töröltek lábat rajta. Rémülten szorítom öklömben a megrozsdázott kilincset, amikor belépek az ajtón. Az ódon faajtó nehezen bár, de engedelmeskedik kezem akaratának, és hangos nyikorgással tárja fel a szobában levő félhomályt. Az a mindennel összetéveszthetetlen régiség illata pont olyan, mint ahogy emlékszem rá. Csodálatos érzés oly sok év után ismét benézni, megpillantani az emlékeimben maradt régiségeket a falon, az óriás tükröt, a már megkopott bútorokat, a foltos szőnyeget, a koszos ablakokat és mindent, ami benne van emlékezetemben… A fényképeket nézem könnyes szemmel, majdnem ismeretlen emberek, közt nevelő Anyám arca néz rám szomorú tekintettel, mellette Apám pödört bajuszával büszkén integet. És kettőjük közt egy kócos kislány, kopott ruhácskában csillogó szempárból, boldogan mosolyog. Eláll a lélegzetem. Körültekintve a porlepte szobában, felnézek a padlásra, hová, mindig féltem felmenni a nyikorgó falépcsőn és benyitni az ajtón. Kislányként azt képzeltem, szellemek, manók rejtekébe hatolok be, ha átlépem a küszöböt. Amikor a lépcső tövében állok megtorpanok. Talán a félelemtől, talán az izgatottságtól. Vagy mindkettőtől. A lépcső deszkái pont ugyanazon a helyen és ugyanúgy nyikorognak, ahogy az - az emlékeimben él.
Egy régi elhagyatott háznál nincs szomorúbb látvány, mintha a múlton merengene, gyászolva a vissza nem térő napokat. Üresen kong és senki nem jár benne, csak a szél futkos a padlásszobában, nyikorgatva az ajtót. Ahol még megvan a fal kopása, a szőnyeg foltja, az asztalon felejtett imakönyv, az elhagyott szalmaágy süppedése, a már régen kialudt tűzhely és a pókhálóval beborított ablakok. Amikor már a régi élet szelleme is elszáll, süvít a fájdalom a romok között, csak a néma magány marad és az emléket őrző mezei virágok.”

A könyveid elolvasása után milyen visszajelzéseket kapsz az emberektől? Megindítja őket a történeted, esetleg tanulnak belőle, vagy más szemmel tekintenek a világra?

Az „Érzelmek viharában „című önéletrajzi regényem megjelenése által sikerélményekben lett részem. Megismerhettem olyan nagyszerű és hírneves írókat, akikről eddig nem is hallottam, mégis nagyszerű írásaik vannak. Kik szívemben barátokká lettek és Angyalokká nőttek. Visszajelzések alapján, jól esett lelkemnek a dicséretek, elismerések, ami arra ösztönzött, hogy csak írjak és írjak. Ez lett az életcélom. Legalább így bemutatkozom a világnak Most már van nevem, és élettörténetem. Élek és szabadon lélegzem a magam kis világában!

Most mi jelenti számodra a legnagyobb örömöt az életben?

Minden, ami jóhiszemű, tartalmas és szép, ahol lakozik a szeretet. Legnagyobb, amiben lelem örömöm az a lányaim és kis unokáim. Büszke vagyok rájuk, értékes emberek/gyerekek. És, ami a legnagyobb boldogsággal tölt el, egyik kis unokám hajlamos az írásra 11 évesen már verseket ír és meseíró pályázaton díjazott, - egyszóval megvan már az utódom…

Ha visszamehetnél az időben, lennének olyan döntéseid, amiket megváltoztatnál?

Igen. Hamarabb elkezdenék írni, mert hogy már eltelt az idő felettem és nagyon rohan az idő!....

Erdélyben élsz… ott milyen lehetőségek adódnak egy pályakezdő író számára? Ha a művészetekre tekintünk nyitottak, vagy inkább zárkózottak az emberek.

Nos, én egy kis városban élek. Itt is vannak tehetséges, híres emberek, művészek. Igen, lehetőség van bemutatkozni, megismertetni műveiket, csak valamiképp elhúzódnak, mindenki csak a saját érdekeit képviseli, annak él. A pályakezdő írónak pedig elég siralmas a helyzet. Ha már nem egy felkapott, ismert személy, kevés az esély…

Most hogy látod a helyzeted? Sikerül az írásról dédelgetett álmaid valóra váltanod? Tudom, hogy nagyon fontosak számodra az álmok…

Én hiszek az álmokban, a csodákban, nem utolsósorban magamban. Hiszek abban, hogy az emberek elismerik és értékelik tevékenységemet, még akkor is, ha elég szegényes a könyvtáram. Abban is hiszek, hogy lányaim és unokáim büszkék lesznek majd egyszer rám, mert a legnagyobb örökség, mit adhatok, azok az írásaim- abban örökre megmaradok! Ezennel megköszönném minden kedves olvasómnak, rajongómnak a követésért, lájkokért, pozitív kommentekért hálás vagyok. Ez nekem nagyon sokat jelent és köszönöm szépen. Az, hogy elismertek és megszerettek az én kedvemre tart.

Esetleg valamit elárulnál azokról a könyvekről, amiken mostanság dolgozol?

Természetesen. „ A Lélek halála” című fantasy regényem barátomnak írtam. Most tartok a befejező részénél, melyet úgy döntöttem nyitva hagyom, rábízva az olvasóra a fejleményt… Bombasiker várható egy halhatatlan szerelemről igazi Borbáth profizmussal megfogalmazva, ahogyan még nem olvastatok. Tele van ötletekkel, zseniális elképzelésekkel. Elég elvont stílusban fogalmaztam, de szerintem attól jó az egész. Sikerre ítélve mindenképp - ez lesz életem nagy regénye! …Megjegyzésképpen már a bloggerem 5000 nézettségi szinten túl haladt. Nagyon köszönöm mindenkinek. Elérhetőségi linkem: http://lelekhalal.blogspot.ro/

„....Ha most itt lennél velem, egy napodat elmesélném… Hogy egyedül maradj, többé nem engedném! Ha most itt lennél, kezedet az enyémbe tenném. S csak néznélek és várnék, hogy szememben, mint tükörben magadat nézd. Ha most itt lennél, magamhoz ölelnélek, hogy fájjon és megállna az idő... Testedhez simulva Hozzád bújnék. Hallgatnám szíved dobbanását, hogy tudjam, létezel még. Ha most itt lennél, végighúznám ujjaimat válladon, hogy érezd, itt vagyok még, Összekulcsolnám kezedet bilincsre zárva és egy utolsó csókkal Rád hajolnék. A szerelem börtönében úgy ölelnélek, ahogy szeretnéd és úgy szeretnélek, ahogyan szeretném „

Elkezdtem egy nagy terjedelmű romantikus erotikus regényt, melynek címe „ Boszorkánytánc”. Imádom írni, egyszóval ez is gyöngyszem lesz.
Előszó: A nő, aki mindenkinek odaadta magát, remélve, hogy az izzó vágy, amit a férfiszemekben látott, egy nap gyengéd szerelemnek adja át a helyét. De soha nem így lett, és minden férfi ugyanúgy hagyta el: azzal, hogy milyen jéghideg, komoly és merev. Nem látták, ez a merevség csak abból a félelemből fakad, hogy valaki megint elárulja. Nem értették, hogy azért olyan komoly, mert a szerelem annyira fontos dolog a számára. És nem jöttek rá, hogy a jégpáncél alatt tűz lobog...
Elérhetőségi linkem http://boszorkany-tanc.blogspot.hu/

Zárásként, milyen tanácsot adnál azoknak, akik lelki problémákkal küzdenek és most éppen ezeket a sorokat olvassák…

Tanácsot tőlem sosem kértek, megtisztel... Nos, én is hol mély gödrökbe esem, hol repülök. Ilyenkor mindig valami szépről álmodok – magamnak! Ebben a rohanó világban kell a cél, a remény, a jó szó, törődés, valaki vagy valami, amiért érdemes megtenni a lépést. Ami a legfontosabb: szeretni és szeretve lenni. Legyél olyan ember, aki mosolyog másokra akkor is, mikor nem mosolyognak rád vissza. Idővel észreveszed, hogy Te kapod vissza a mosolyt, anélkül, hogy adtad volna másnak. Akkor már nyertél! …..
" Őrizd meg az álmaidat. Soha nem tudhatod, mikor lesz szükséged rájuk. "
(Carlos Zafon)
Köszönöm az interjút!

Én köszönöm Katalin, hogy elvállaltad. Remélem, sok emberhez eljut ez a kis interjú. Szeretném, hogy minél többen megismerjék példaértékű munkásságodat.

Ha ezek után szeretnétek Ti is szót váltani az írónővel erre a linkre kattintva könnyen elérhetitek. Higgyétek el értékes beszélgetésben lesz részetek.

https://www.facebook.com/borbath.katalin.94?ref=ts&fref=ts

Ezen a linken keresztül pedig egyenesen az Underground boltjában találhatjátok magatokat és máris belepillanthattok Katalin könyveibe és vásárolhattok is. Van, amit egyszerűen érdemes beszerezni.

http://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/index/?cat=35&dir=asc&limit=30&order=price&q=borb%C3%A1th+katalin