Takács Piroska író: Egy lány a múltból, aki a jelenben él… Pásztor Pálma!

Sokszor elgondolkodom azon, hogy a múlt emberei, hogyan boldogulnának ma, vagy hogy mit tanulhatnánk azoktól, akik több száz évvel ezelőtt éltek. Vajon miben változnánk, ha elénk állna valaki és elmondaná, hogy régen mi volt fontos, miket kellett kiállnia azért, hogy életben maradjon, hogy a családját biztonságban tudja…

Néhány héttel ezelőtt Pálma felkeresett és megkérdezte készítenék-e vele is egy bemutatkozó interjút. Természetesen igent mondtam, bár akkor még nem sejtettem milyen különleges írónővel hozott engem össze a sors és az internet kusza hálója.

Manapság az olvasói igényekhez igazodva egyre többen tesszük a történeteinket a mai modern korba, még akkor is, ha megfűszerezzük némi varázslattal és veszéllyel. A mai világba könnyedén bele tudjuk képzelni a szereplőinket, mégis sok kihívást jelent, ha a saját szemszögünkből hitelesen szeretnénk megformálni a környezetet és az életkörülményeket. Érdekes és fordulatos így írni.

Pásztor Pálma viszont több száz évvel visszanyúlt a múltba és korhűen ábrázolva az akkori életet olyan kalandokba keveri szereplőit, melyek még ma is lekötik a figyelmünket és ámulatba ejtenek. Aki imádja az akkori ruhákat, építészetet, korántsem szokványos értékrendeket, az akkori élet sajátosságait, annak kezébe kell vennie Pálma könyveit. Van valami varázslatos ezekben a korokban, mely kicsit megédesíti az életszerűséget, pedig a boldogulás roppant nehéz volt akkoriban. Más volt a világ, másmilyenek voltak az emberek…

Miközben Pálma könyveit olvassuk, észre sem vesszük, mennyi mindent tanulunk azokról az időkről. Ezáltal fejlődik a személyiségünk, máshogy látjuk a dolgokat és lehet, a végén átértékelünk néhány döntésünket és lépésünket. Azért írtam ezt, mert Pásztor Pálma engem megváltoztatott. Tudom, furcsán hangzik ez, pedig nem is találkoztam az írónővel. Mégis… el kell, hogy mondjam nektek, mikor létrehoztam ezt a blogot azért kezdtem el bemutatkozó interjúkat leközölni, mert segíteni akartam azoknak, akik nehezen haladnak előre a pályájukon, esetleg kezdik elveszteni a reményt, vagy egyszerűen csak több figyelemre lenne szükségük a boldoguláshoz. Sosem vártam el senkitől cserébe semmit. Mindig örültem más boldogságának és jól estek a köszönő szavak. Senkitől nem sajnáltam az időt vagy a belefektetett munkát (még akkor sem, ha napokról volt szó) Segíteni mindig jó, pláne ha ezzel oly sok művész munkáját ismertethetem meg veletek olvasókkal. De Pásztor Pálma könnyeket csalt a szemembe. Ajándékba elküldte nekem eddig (nyomtatásban) megjelent két könyvét (A duellátor, Nyughatatlan lélek). Ez egy olyan gesztus volt, ami annyira jól esett, hogy szinte elmondani sem tudom. Örök becsben fogom tartani ezeket a könyveket. Természetesen rögtön bele is vetettem magam a történetek sűrűjébe. Nem csalódtam! Pásztor Pálma kivételes szépséggel, mégis jól érthető gördülékenységgel ír. Szereplői életszerűek, életük az akkori körülményeket és helyzeteket jól tükrözik, a tájleírás pedig pont annyi, amennyi szükséges. Ezek a könyvek kincsek nekünk… egy ilyen értékes írót érdemes becsben tartanunk.

Akkor következzenek a kérdések, ismerjétek meg közelebbről Pásztor Pálmát.

Mi az, amit mindenképpen érdemes tudni rólad?

Végzős egyetemista vagyok az orvosin, de diploma után visszaülök ismét az iskolapadba, történész szakra. Érdekelnek a nyelvek is, angol szakfordítói végzettségem van. Az írás már évek óta a nagy szerelmem. Történelmi korban játszódó kalandos-romantikus történeteket írok a legszívesebben, de olykor versek is kikerülnek a tollam alól. Persze ugyanúgy szenvedélyesen olvasok is, de ez nálam alapbeállítás. Ezenkívül egyetemi diáklapban dolgozom, valamint régebben hobbiszinten tűzzománcoztam, ez utóbbi azonban mostanában már sajnos nem fér bele az időkeretbe. De ha majd egyszer beleférne, akkor örömmel folytatnám.

Írásaidat letűnt korok történelmi világába helyezed. Mi vonz ennyire a múltba, mi az, ami ennyire megihlet benne? Szívesebben születtél volna másik időben?

Mindig is szerettem a történelmet, olyan sokrétű, színes és izgalmas. Szívesen barangolok a régi korokban, talán ezért is álmodom vissza szereplőimet is a letűnt időkbe. Néhány régi korszakban jobban ki tudom bontakoztatni az egyéniségüket is, valamint - legalábbis bízom benne - a történelem egy-egy szeletét is közelebb hozhatom az olvasókhoz. Hogy szerettem-e volna másik időbe születni? Valószínűleg érdekes lett volna, de azért a legtöbb korban féltem volna leélni egy életet, úgyhogy jó helyen vagyok ott, ahol és amikor most vagyok. Mondjuk az időgépet szívesen kipróbálnám, ha egyszer valaki feltalálná ;) , például meglátogatnám a Mediciek Firenzéjét.

Mit nyújt számodra az írás?

Ez a legnagyobb szenvedélyem, akkor vagyok legboldogabb, ha írhatok. Felszabadító érzés, egyfajta "módosult tudatállapot", olyankor végtelenül szabadnak érzem magam. Olyan ez nekem, mint egy különös utazás. Részint önvallomás, de hiszem, hogy úgy az igazi, ha egy-egy karakterben, élethelyzetben magukra ismernek az olvasók is.

„Számomra ez a világ, amit álmodozásnak nevez; valóságosabb, mint amelyik körülvesz. Nem nagy tett látni, amit mindenki lát… Az az igazán szép: egy szál virágban meglátni a végtelent, könnyek mögött a mosolyt és viszont, szavakba önteni a megfoghatatlant...
- Látni, ami nincs? – fortyant fel az atya.
- Látni, ami lehetne! Amit elrejtenek! Megismerni a világot; nem pusztán szellemmel és érzékekkel, de a szívvel is – ez az igazi varázslat. A művészet reményt ad, örömet és fényt… Hitet arra, hogy jobb lehet az élet, és hogy érdemes megpróbálni, hogy érdemes küzdeni az álmokért, hogy érdemes jobbá válni… Hogy érdemes igaz embernek lenni.”- írtam egy korábbi történetemben, s azóta is vallom afféle ars poeticaként.

Már jó néhány kiadónál jelentek meg alkotásaid. Mik a pozitív és negatív tapasztalataid ezen a téren? Szerinted hol tart a magyar kiadás? Szeretnek az emberek olvasni?

Nehéz olyat találni, akik már kezdőként is foglalkoznak a szerzőkkel, és amíg valaki nem fut be, többnyire az "elsőkönyvesek" közé sorolják. Az anyagi hozzájárulás kérdése szintét gondot jelent, sokszor ez is követelmény. Ami jó hír, hogy - akikkel én dolgoztam -, többnyire segítőkészek voltak, folyamatos volt a levélváltás pl. a lektorálási és a borítótervezési szakaszban. Kiadóból és könyvből viszonylag sok van, nagy a választék, olvasói és szerzői szemszögből egyaránt. A reklámra, a szerzők népszerűsítésére jó lenne, ha kicsit nagyobb hangsúlyt fektetnének a kiadók.

Kérlek, mutasd be eddig megjelent könyveidet?

A Nyughatatlan lélek az 1300-as évek Magyarországán, a trónharcok idején játszódik. Ebben két sors fonódik össze: az egyik egy vándorköltő, aki egyrészt a saját álmaival és kísérteteivel viaskodik, másrészt beleszeret egy már eljegyzett lányba, akinek érdekházasságot rendeltek el a szülei, és ebből lesznek a bonyodalmak. A másik szál pedig egy volt zsoldos katona, Marco sorsa, aki egy súlyos sebesülés után ráébred arra, hogy nem helyesen élt azáltal, hogy meggyőződése ellenére katonáskodott, így kezdi átértékelni az életét.

A duellátor szintén ebben a korban játszódik Magyarországon. Ebben is két sors fonódik össze: két szerelmesé. Az egyik fél a duellátor, amely egy régi foglalkozás volt. Szokás volt, hogy a vitás felek megvívnak egymással így eldöntve, hogy kinek volt igaza. Ez az istenítéletek egyik formája volt. Ha az egyiknek elég pénze volt, küldhetett maga helyett valakit, hogy ő vívjon meg a másik féllel. Nos ő volt a duellátor. Érdekesség, hogy ez a foglalkozás nagyon megvetett volt a középkorban. A főhősöm bizonyos szerencsétlenségek miatt került ebbe a helyzetbe, és az ő álma az, hogy Károly Róbert lovagja legyen, ám a lovagi rend újra és újra kitaszítja köreiből. Szerelme egy kun törzsfő lánya, aki a múltja tragédiája elől menekülve hagyta el törzsét. Később mindketten rájönnek, hogy nem lehet a múlt elől menekülni, hanem igenis szembe kell nézni vele és el kell fogadni azt.

Az utolsó igaz lovag: Füredi nagyúr, Nagy Lajos itáliai hadjáratának hőse, pénzhamisításba keveredik és ellenségei feljelentik, hogy elnyerhessék birtokait. Nevelt fia, Lukács lovag azonban külországba menekíti – ezért és egy végzetes párbaj miatt Lukács maga is üldözötté válik. Útját kémkedés és gyilkos szándék keresztezi, de nem hiányoznak mellőle az itáliai hadjáratból ismert barátok. Szolgálatába fogad egy csavargó fiút, és rátalál régi kedvesére is, akinek családját sok évvel azelőtt a Zách-merénylet tette földönfutóvá. A fiú hűséges ragaszkodása és kedvese szerelme lassanként visszaadják a hadjáratban meghasonlott lovag hitét. Végül arra is lehetősége nyílik, hogy a király elé jutva kérjen kegyelmet Füredinek. Csakhogy a végső játszmában sokkal többet kell kockára tennie, mint addig valaha is.

Ha előre tekintesz úgy tíz évre, hogyan látod magad? Mi az, amit mindenképpen el akarsz érni? Szeretnél az írói pályán maradni?

Az a nagy álmom, hogy főállású író lehessek; remélem, tíz év alatt sikerülni fog. De ha nem, akkor is az életem, a napjaim mind nagyobb részét ezzel szeretném tölteni, és hiszem, hogy idővel mind több olvasóhoz eljuthatnak a műveim. Egyértelműen szeretnék az írói pályán maradni.

Most is dolgozol valamin? Esetleg várhatunk egy újabb regényt még ebben az évben?

Egyelőre nem kiadási céllal, "csak" netre, az Amatőr Írók Klubjába (AÍK) teszem fel egy vándorköltő kalandjait, aki belekeveredett egy nagyurak közti hatalmi harcba, illetve haramiákkal kapcsolatos cselszövésbe. Már majdnem egy éve dolgozom (félbehagyva-visszatérve rá) egy új regényen, az 1500-as évek Spanyolországából. Ha valaki olvasta esetleg A dezertőrt szintén az AÍK-on: annak a történetnek az újragondolása, mert még a megírás után is foglalkoztatott sok minden a témával kapcsolatban. Talán kész lesz idén, de a kiadókeresés és a megjelenés egy külön történet... de mindenképp ez lesz a következő az írói bakancslistámon! Végül, de nem utolsósorban, ha minden jól megy, ősszel print-on-demand formában Az utolsó igaz lovag című könyvem idén már kapható lesz (egyelőre csak e-könyvként forgalmazzák).

Mikor szerettél bele az írásba? Van olyan író, aki nagy hatással volt és van is rád?

Már kiskoromban is szívesen agyaltam ki sztorikat, de úgy 7-8. osztályos lehettem, mikor újra feléledt bennem az igény aziránt, hogy részletesebben kidolgozzam és papírra vessem a gondolataimat. Ez kezdetben csak egy kedves időtöltés volt, de később a szenvedélyemmé vált és az ma is.
Konkrét példaképem nincs, de olvasni, mint ahogy említettem, nagyon szeretek. Kedvenc romantikus szerzőket tudnék említeni, mint például Jókai, Dumas, Mérimée, Sienkiwicz… Későbbiek közül Passuth László, Robert Merle, Bíró Szabolcs, Núria Masot, Robin Maxwell, Victoria Holt... Egyébként nemrégiben fedeztem fel magamnak Lope de Vega munkásságát; Ady, Arany és Villon pedig a kedvenc költőim között szerepel, hogy a másik két műnemből is említsek „szerelmeket”.

Van a facebook-on egy oldalad Pásztor Pálma névvel https://www.facebook.com/P%C3%A1sztor-P%C3%A1lma-297581590311031/ ide szoktad feltölteni történeteid részleteit. Továbbá Az Amatőr Írók Klubjában is lehet olvasni az alkotásaidat http://amatorirokklubja.network.hu/blog/amator-irok-klubja-hirei/don-fernando-futara-4 Látom, nagyon igyekszel, hogy minél több emberhez eljuss. Könnyen nyitnak az emberek feléd?

Is-is. Akik megtalálták, vagy akikhez áttételesen, ismerősök ismerősei révén eljutottak ezek az oldalak, tőlük nagyrészt pozitívak voltak a visszajelzések és ajánlották másoknak is. Másfelől azonban olyan sok ilyen jellegű oldal van, hogy nehéz elérni, hogy egyből felfigyeljenek valakire. Azonban kitartóan dolgozom a kérdésen :)

Szerinted a könyvbéli szereplőid, hogyan boldogulnának a mai világban? Az általuk viselt komoly értékek, ma milyen hatással lennének a környezetükre?

Van néhány dolog, amit szerintem rosszul viselnének, például bármilyen jellegű igazságtalanság, közöny egymás iránt... De ezek nem új jelenségek. Mostani környezetemben már kevéssé tapasztalom szerencsére, de korábban többször erősen megéltem, hogy - annak ellenére, hogy mindenfelől a valósítsd meg önmagad és hasonló szlogenek ömlenek - a gyakorlatban sokan nehezen viselik maguk körül azt, aki valaki "egyéniség", ha mást tart fontosnak, mint a nagy átlag. Ez, gondolom, a hőseimnek sem lenne egyszerű, de szerintem igyekeznének most is megváltoztatni maguk körül a világot. Nem feltétlenül grandiózus tettekkel, csak úgy, ahogy Gandhi is mondta: "Légy te a változás, amit látni akarsz a világban."

Mit szeretsz legjobban az internet által nyújtotta lehetőségekben?

Kezdő íróként a véleményem, hogy megkönnyíti, hogy megismertethessem magam másokkal (bár, ahogy korábban mondtam, ez se olyan sima úgy, amilyennek elsőre tűnt), közelebb hozza egymáshoz az embereket. Tudom, hogy ennek az ellenkezőjét divat ma hangoztatni, és ami a személyes, családi-baráti kapcsolatokat illeti, valóban lehet igazságuk a kártékonyságot hangoztatóknak, azonban a közös érdeklődés, hobbi, tanulmányok stb. köré szerveződő csoportok, a filmek, művészek, múzeumok és hasonlók oldalai igenis jó dolgok.

Ezek után csak ajánlani tudom Pásztor Pálma munkáit. Az alábbi linkekre kattintva beleolvashattok a könyveibe és meg is rendelhetitek őket.

A duellátor

https://bookline.hu/product/home.action?_v=Pasztor_Palma_A_duellator&pid=22%3A111272

Nyughatatlan lélek

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/nyughatatlan-lelek

Az utolsó igaz lovag

https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&id=10903&type=250

De ha szeretnétek közelebbről megismerkedni az írónővel a facebook-on bármikor elérhetitek.

https://www.facebook.com/P%C3%A1sztor-P%C3%A1lma-297581590311031/?fref=ts