A próbafülke...

Próbafüle, látszólag ez egy egyszerű cím, egy kis ruhapróbálgatáson kívül nem rejt semmi érdekeset. De ebben a fejezetben ez koránt sincs így. A próbafülke itt most szaftos erotikát takar…

Ez itt az Ébredés… Árnyék… negyedik fejezetének kedvcsináló rovata.

Ezen a ponton meg akartam újítani a regényt, ezért nagyon komoly hangsúlyt fektettem a megírásába. Minden sorát imádtam papírra vetni és ezerszer is újra olvastam, hogy minden olyan legyen, amilyennek elképzeltem. Túl akartam lépni a szereplők kezdeti nehézségein, és azt akartam, hogy a kapcsolatuk is egy komolyabb szintet üssön meg. Így visszatekintve azt hiszem sikerült elérnem a célom. Ez a rész egy új fejezetet nyit a könyvben.

Imádom az örökös megújulást egy regényben, mert ez még az egyhangúság halvány lehetőségét is kiűzi a történetből.

Egy kicsit a fejezetbe kukkantva…

Oli egy különleges randevúra hívja el Alexát. A lány először vonakodik, de végül csak rábólint. Persze egy ilyen találkára kell egy pompás ruha is, melyet Oli maga akar kiválasztani.

Már maga a vásárlás is rendhagyó körülmények közt zajlik. Ha érdekel Titeket, mire gondolok, érdemes fontolóra vennetek, hogy megvegyétek a saját példányotokat. Szerintem minden csajszi ilyen vásárolgatásról álmodik…

A próbafülke rejti Alexa és Oli első olyan fülledt pillanatait, mikor végre lehullanak a gátlások és igazán tudják élvezni egymás közelségét. Alexának ez hatalmas lépés, Olinak pedig olyan alkalom, melyre már mindennél jobban várt és vágyott.

Képzelhetitek, milyen lehet egy olyan lány számára közvetlenül viselkedni, aki örökösen bujkált talán nem csak a világ, hanem még maga elől is. Ami pedig talán még ennél is nagyobb gondot okoz számára, hogy elfogadja saját lényét (nem csak külsőleg, hanem belsőleg is).

Ezután a randevú minden értelemben új élményeket nyújt Alexának, még akkor is, ha kicsit tartott az egésztől. Ha fellapozzátok a könyvem, biztosan bele tudjátok magatokat képzelni a helyzetébe és meg fogjátok érteni miért is voltak benne aggályok.

Most, hogy rövidebbre sikerült az összefoglalóm küldök nektek egy nagyobbacska részletet. Remélem így kedvet kaptok a könyv olvasásához.

– Figyelj! Én nem akarom leégetni magam. Mindent rendelj meg helyettem.
– Ennyire izgulsz? – vigyorgott.
– Ezeken a helyeken kinézik a csórókat.
– De te nem vagy az.
– Néhány hete még az voltam.
– De itt nem az élettörténetedet kell elmesélned.
– Oli – sziszegtem, majd mosolyogva hátra dőltem.
Megérkezett a pincér az itallapokkal.
– Ma este én állok a szolgálatukra.
– Kedves Frederick – pillantott a férfi névtáblájára Oli. – A legdrágább édes pezsgőjükből szeretnék egy üveggel.
– Máris, uram!
Néhány percen belül már hozta is a jégbe hűtött pezsgőt. Kibontotta és töltött kristálypoharainkba egy-egy adagot, majd az üveget visszatette a jégbe.
– Minden másból a szokásosat kérem – mondta Oli.
– A kedves hölgy is?
– Igen. Biztosan a páromnak is meg fog felelni.
Körülöttünk nagyon sok elegáns nő és férfi vacsorázott. A hely pompázatos volt. Kristálycsillárok, fával borította falak, még a padló is fényesen ragyogott. Elegancia sütött mindenről.
Oli felemelte a poharát.
– Koccintunk? – kérdezte.
– Persze.
A poharak csengése olyan volt, akár egy szép dallam. A pezsgő édes és finom volt.
– Ízlik?
– Nagyon – feleltem. – Mindenből az édes.
– Tudom – válaszolta nemes egyszerűséggel.
A kaják pedig csak jöttek, irtó kis adagokban. Annyi pohár volt előttem, vízzel, meg mindennel, hogy inkább nem is számoltam meg. A kaja nem volt rossz, bár néhánynak fura íze volt. Ha nincs ott Oli, azt sem tudtam volna, melyik kanálhoz, vagy villához nyúljak. Közben pedig végig beszélgettünk. A desszert fagylalt volt, csokival leöntött piskótával és gyümölccsel.
– Ha két fagyi imádó összetalálkozik – nevetett Oli. Bekapta az első falatot, majd felém hajolt. Halkan beszélt, hogy más ne hallja. – Majdnem olyan finom az íze, akár a te csókjaid tegnap a próbafülkében.
Kiesett a kanál a kezemből. Ő jót kuncogott ezen.
-– Nem ettél valami sokat – folytatta. – Nem ízlett?
– Volt, ami nagyon bejött, más meg nem – ismertem be.
– Akkor, miért csak csipegettél? – vonta fel a szemöldökét. – Fogyózol?
– Azt mindig – feleltem őszintén. – Mivel most már nekem is van saját edzőtermem, edzeni is szoktam, de bevallom, hogy utálom.
– Edzhetnénk együtt.
Majdnem félrenyeltem a fagyit. Olyan kétértelműen fogalmazott, közben pedig sokatmondóan mosolygott. De az is lehet, hogy én voltam az, aki túl sokat gondolt ezekre a dolgokra.
– Tényleg csak edzeni gondoltam – nevetett fel, de azért ügyelt arra, hogy más ne hallhassa a szavait.
– Köszi, de nem – töröltem meg a szám és ittam egy korty citromos vizet. – Egyedül jobb. Nem kell, hogy engem bárki nézzen.
– Te tudod – vonta meg a vállát. – De azért ne sanyargasd túl magad. Igazából kinek akarsz annyira megfelelni? Magadnak, vagy nekem?
– Mindkettő.
– Engem kipipálhatsz – jegyezte meg.
Lehúztam még egy pohár pezsgőt. Talán nem kellett volna ilyen hirtelen, de már késő volt. Kicsit zsongott a fejem. Hozták a számlát. Nem is mertem megnézni, de a pincér vigyorgó arcát figyelve, biztos sok borravalót kapott. Oli egy pillanatra rám nézett.
– Frederick! Kérünk még két erős kávét, sok tejszínhabbal.
– Uram, erre a ház vendégei.
Oli figyelte, ahogy a pincér elmegy.
– Kicsit többet ittál a kelleténél – mondta diszkréten.
– Nem akartam, csak nagyon ízlett. De nem vagyok részeg.
– Persze az nem, azért még ülj egy kicsit. A kávé jót fog tenni. Most megtanulhattad, hogy hirtelen nem iszunk sok pezsgőt – mosolygott.
Néhány pillanattal később megkaptuk a kávét. Kicsit még mindig kába voltam. Mivel jobban akartam lenni, megkevertem és belekortyoltam. Oli halkan felkacagott. Nem tudtam miért. Értetlenül néztem rá.
– Mi az?

Erre felemelkedett a székről és hozzám hajolt. Nyelve körbesiklott a szám körül, majd puhán megcsókolt. Minden porcikám beleremegett. Rögtön kitisztult a fejem.
– Volt egy kis hab a szád körül – magyarázta szélesen mosolyogva.
– Óh! – elpirultam.
– Rég éreztem magam ilyen jól.

Ébredés… Árnyék… könyvecském megrendelhető az Underground kiadótól erre a linkre kattintva.

http://undergroundbolt.hu/konyv/regeny/szorakoztato/ebredes

De ha jobban szeretitek telefonon intézni az ügyeiteket, akkor hívjátok ezt a számot és úgy szerezzétek be a saját példányotokat.

+36 30 632 4806

Köszönöm, hogy ma is velem tartottatok. Remélem felkeltettem a kíváncsiságotokat és egyre többen beszerzitek a saját Ébredéseteket…