Takács Piroska író: A cselló bűvöletében Kalmus Feliciánnal!

Mikor lehunyom a szemeim és kényelmesen hátradőlve átadom magam a zene varázsának, akkor minden megváltozik körülöttem. Máshogy látom a világot, az életemet…

Ma egy olyan művésszel ismertetnélek meg Titeket, aki egyetlen csellóval képes felforgatni mindent maga körül. Hallottatok már Kalmus Feliciánról? Ha még nem, akkor itt a lehetőség, amit nem szabad elszalasztani. Ha pedig előszeretettel hallgatjátok a dalait eljött az a nap, mikor közelebbről is megismerhetitek a művész urat.

Ha a lelked legmélyére tekintesz, akkor mit jelent valójában számodra a zene? Hogyan tudnád ezt a legjobban megfogalmazni?

Számomra a hangszeres zene olyan, mint egy titkos átjáró egy másik világba. Ahol másként jár az idő, mások a színek, az ízek, a formák.

Mikor fogtál először a kezedbe csellót? Milyen érzések kerítettek akkor leginkább a hatalmukba?

Mindössze 5 éves voltam, amikor először csellót adtak a kezembe. Valami olyan érzésre emlékszem, hogy: nem probléma, akkor most csellózni fogok!

Elindítottál egy videóblogot, amiben a komoly zenét ötvözöd elektronikus és dubstep elemekkel. Milyen cél vezérelt, mikor belevágtál ebbe az egészbe? Eddig milyen visszajelzéseket kaptál az emberektől? Melyik korosztály szereti leginkább ezt a stílust?

Igazából a videóblog a #randomcello, amibe inkább a szösszenetek, hangulatok, zenei vagy képi gegek férnek bele. A koncerteken hallható feldolgozásaimba, saját szerzeményeimbe sokkal intenzívebb zenei élményt tudok belesűríteni. A műsoromban valóban a klasszikus zene, az elektronikus, szimfónikus pop, jazz és filmzenei elemek találkoznak feszegetik egymás határait, hoznak létre izgalmas elegyeket.

… mutatnék is néhány példát:

"A bál vége” c. szerzeményem

https://www.youtube.com/watch?v=EGKOn3wC7wU

pl. egy klasszikus keringőnek mondható, mégis műfaját tekintve szimfónikus pop, e-mellett a elektronikus zenében elterjedt hangszínek is megjelennek.

“Madárka” c. népdal feldolgozásban

https://www.youtube.com/watch?v=7N8P5I0TO2E

Valóban egy komplett rész dubstep, emellett lírai módon is elhangzik a téma.

Remélem nem haragszol, ha továbbra is a videóblogról kérdezgetlek. Milyen szempontokat tartasz előtérben egy-egy zene kiválasztásakor? Melyek azok a művek, amiket szívesen hívsz új életre, pompás díszes ruhába öltöztetve? Egy-egy videó készítésekor gondolom nagyon fontos a helyszín. Ilyenkor előtérbe helyezed a zene hangulatát jellemző világot?

Vegyesen történnek a kiválasztások, néha a zene, néha a helyszín jön előbb. Nem akarom magam stílusban sem feltétlen megkötni, a saját örömömet rontanám el különböző “játékszabályok” létrehozásával. Az embereknek jól esik a sokszínűség én pedig előadóként a közönséget szolgálom.

Olyan sokszor láttam már, hogy egyszerűen leülsz valahol az utcán és átadva magad az élménynek, csak játszol… Ez milyen reakciókat vált ki az arra sétálókból? És ami leginkább érdekel milyen érzés ilyen nyíltan és őszintén, csak a zene öröméért megszólaltatni a cselló varázsos játékát, a mit sem sejtő közönség előtt? Ehhez azért szerintem nagy bátorság kell… ezt csak tisztelni tudom.

Még nem voltam tíz éves, amikor először utca-zenélhettem édesapám segítségével. A hangulat átadására nincsen sok idő, a reakciók gyorsak. Megállnak, vagy továbbsétálnak. Amikor egy-egy kis #randomcello videót felveszünk, mindig vannak emberek a környéken (bár általában nem látszanak a videón). A fényképezés, taps, mosolygás, nevetés mind olyan reakciók, ami számomra pozitív visszacsatolás. Hogy milyen érzés a zene öröméért megszólaltatni a csellót? Átkerülök egy másik létbe!

A csellót sokszor emlegetik magányos hangszerként. Te hogy vélekedsz erről?

Ha fejben végiglapozom az általam ismert hangszereket, nem találok olyat, amelyik magányos lenne. Ennek ellenére rengeteg hangszer önmagában is varázslatos tud lenni, a csellót pedig közéjük sorolom.

Muszáj megkérdeznem... Nekem a Csipkerózsika a Balaton jegén a kedvencem. Hogyan jött az ötlet, hogy ezt a dalt ilyen helyszínen add elő?

Nagyon megtetszett, hogy a Balaton ilyen gyönyörűségesen befagyott januárban. Magam korcsolyáztam is rajta... Egyszerűen nem tudtam kihagyni a lehetőséget :) A helyszín volt előbb, ahhoz választottam ezt a gyönyörű klasszikus témát.

Mi a végső cél, amit mindenképpen el szeretnél érni?

A végső célom, hogy egy új ötlet megszületésekor - szinte - kompromisszumok nélkül alkothassunk. Mindemellett természetesen magamnak és a családomnak bőséget tudjak a munkám eredménye képpen biztosítani.

Szerinted hogyan viszonyulnak a mai emberek a komoly zenéhez?

A mindennapi életünk lényegesen gyorsabb tempót kíván, mint akár száz évvel ezelőtt. Sokkal több minden elvonja a figyelmünket, így mindenre egységesen kevesebb jut. Ez még akkor is igaz, ha nyaralni megyünk és olyan ügyesek vagyunk, hogy egyetlen e-mailre sem kell válaszolnunk. Így szerintem egyre nehezebb ráhangolódni egy “másik világ” hangulatára, ráadásul a mindennapos zenei impulzusok is másra állítják a fülünket. Mégis, bármennyire barbárul hangzik, alapvetően régen is azt játszották, amit az akkor élő szerzők írtak - liturgikus ill. szakrális zenék természetesen kivételt képeztek - elhunyt szerzők műveit egyáltalán nem, vagy csak elvétve játszották. A komolyzene kortárs ága pedig olyan úton indult tovább az 1930-as évek környékén, ami napjainkra talán még nehezebben értelmezhető - komolyzenében kevésbé jártas - hallgató számára. Ebből a viszonylag hosszú felvezetésből adódik, hogy ez egy jóval bonyolultabb kérdés annál, minthogy ezt objektív módon meg tudjam ítélni… noha a tőlem remélt válasz talán valami olyasmi egyszerű panaszáradat kellene legyen, hogy az emberek általában egyre inkább eltávolodnak tőle.

Van egy dalod, a Gyűrt fotó. Hogyan jött az ötlet, hogy énekelj? Mekkora részt vállaltál a dalszöveg és a zene megalkotásában? Milyen élményekkel gazdagodtál ez a munka által? Szeretnél még hasonló dalokkal előrukkolni?

Szerettem volna a zenei komfortzónámból kicsit kimozdulni, megírtam a dalt és egy kedves ismerősöm Peter Furrier (*művésznév, a “Kémelygés” című könyv szerzője) kitalált rá kettő szöveg tervezetet, amelyikből a Gyűrt Fotó-t választottuk. Felénekeltem, ezek után pedig Kedves Évával leültünk és pontról-pontra megalkottunk a klippet. Így azt mondanám, hogy egyedül a szöveg megalkotásában nem igazán volt benne a kezem. Minden munka által újabb tapasztalatokat szerezhetünk, ami által egy következő alkalommal még jobb lehet a végeredmény - szinte bármiről is legyen szó.

Kalmus Felicián válaszai érettek és komolyak voltak. Szavaiból érezhető volt a zene iránti odaadás és szeretet, de az örökös tanulni vágyás és a folytonos megújulás is. Továbbá rájöhettünk, hogy Felicián számára mennyire tiszta értékekkel bír a tapasztalatok által begyűjtött fejlődés igazi ereje.

A zene egy különleges formája az önkifejezésnek. Érzelmek tengernyi áradatát lehet vele elmesélni és átadni. Néhány röpke perc is elég arra, hogy megváltoztassa a napomat.

A zene átjárja az egész lényemet, miközben megszólítja a lelkemet. Bámulatos, ahogy a dallamok által képes vagyok látni a háborgó tengert, a halkan suttogó erdőt, vagy a játékosan csörgedező csermelyt… Néha érzem, ahogy a vad les zsákmányára… ilyenkor együtt dobban a szívem a természettel. Szerelmeket, szakításokat, barátságokat és rivalizálást élek át. Ez minden esetben varázsos élményt nyújt a számomra. A zene felvidít ha szomorú vagyok, és segít elfogadni a lelkem mélyén tátongó mély sebeket. Néha mosolyt, máskor könnyeket csal az arcomra, de mindig magával ragad és beszippant hangjegyekkel tarkította örvényébe. A zenében benne van a születés csodája, a halál fájdalma és minden, ami a kettő közötti űrt kitölti.

Viszont ez a bűvölet csak akkor jöhet létre, ha a dallamokat életre hívó művész nem csak tehetséges, hanem szívvel-lélekkel szólaltatja meg a hangszerét… ha ez sikerül, akkor jön létre az igazi varázslat. Kalmus Felicián teljes mértékben képes erre, így vált igazi gyöngyszemévé Magyarországnak és a zenei világnak. Néhány hónappal ezelőtt bukkantam rá a neten és már akkor rögtön megszerettem a munkásságát. Mikor Felicián megszólaltatja csellóját, megszűnik a zajos világ és a gondok tengere, csupán a zene létezik és az, amit a dallamok közölnek. Nem kell, hogy bárki is énekeljen így is mindent meg lehet érteni és át lehet érezni. Ha valaki ilyen mély érzelmeket képes belevinni a játékába azzal életre kelti a hangjegyek sokaságát és igazi lélekkel ruházza fel a dalt. Ilyenkor már nem csupán zenét hallgatunk, hanem olyan élményben van részünk, mely örökre a szívünkbe vésődik. Ez az igazi ajándék, melyet Kalmus Feliciántól kaphatunk. El sem tudom mondani mekkora megtiszteltetés volt számomra, mikor a blogon való interjúra igent mondott. Azt hiszem régen ért ekkora öröm.

Csodálom ezt a férfit a bátorságáért és a kitartásáért. Képes megfogni a csellóját és kiülni vele az utcára, hogy ott zenéljen. Nem fél megmutatni önmagát, sem azt, amire képes. Sajnos még élőben nem láthattam a művész urat, de remélem egyszer erre is sor kerül. Néha elgondolkodom, milyen lenne, ha én is megállnék az utcán, előkapnám a könyvem és elkezdenék olvasni… nem egy előre eltervezett könyvbemutató, hanem csak egy spontán cselekvés… vajon mit szólnának hozzá az emberek?

Felicián videóblogját elnézegetve a youtube-on sok érdekességgel találkozhattok. Csellózás a Balaton jegén, a természetben, vagy akár egy teraszon. Videói rengeteg munkát tükröznek… Mindenkinek bátran ajánlom, hogy keressen rá, mert biztos új kedvencre leltek. Tiszteljük, becsüljük, szeressük és legfőképpen terjesszük azokat az értékeket, melyek kis hazánkat ékesítik. Kalmus Felicián pontosan egy ilyen ragyogó jelenség. Általa megszerethetitek a komoly zenét, vagy hallhattok akár modern dalokat is a cselló bűvöletében… egy biztos a hatás nem fog elmaradni. A tehetség kincs, egy olyan adomány, mellyel élni kell! Minden egyes alkotás, mely a tehetség fényében születik komoly értékkel bír.

A paletta mindig színes. Vannak, akik kedvelik, vannak, akik inkább hanyagolják a komoly zenét. Szerintem, ha Felicián munkásságát nézzük, akkor ezek a nézetek megszűnnek létezni. Ha Felicián csellót kaparint a kezébe mindig valami újítással rukkol elő, ami vonzóvá tehet bármilyen dalt (nem kell, hogy ennek a stílusnak a kedvelői legyünk). A végén nem azt fogjátok nézni, hogy milyen stílusú dalt hallgattok, hanem azzal lesztek elfoglalva, hogy Kalmus Felicián játékát követhessétek nyomon. Na, ez kérem szépen az a fajta alkotásmód a művészvilágban, mely kiemel egyes előadókat a tömegből és teszi őket világhírűvé. Kalmus Felicián örök nyomot fog hagyni a zenei világban (ebben teljesen biztos vagyok)!

Köszönöm a lehetőséget Kalmus Feliciánnak, hogy ez az aprócska interjú létrejöhetett.