Néma utazás...

Ferger Annamária koránt sem szokványos költőnő. Van benne valami, ami egészen mássá és egyedivé teszi. Elsősorban pozitívan és bátran áll az írói világhoz. Tudja, hogy nem könnyű a dolga, mégsem csügged, hanem megállás nélkül hajt. Munkáját maximális kitartással és szorgalommal űzi. Nem ad ki úgy verset a kezei közül, ha akár halvány esélyt is lát benne az elégedetlenségre. Ez a látásmód egyszerűen elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki kiálljon önmaga és a munkája mellett. Csak így lehet érvényesülni és kisebb-nagyobb léptekben előre haladni.

A művészet világában nem lehet kapkodva alkotni és siettetni a dolgokat. Igaz nem könnyű kivárni a kellő időt, de nincs más megoldás. Ezek a malmok lassan őrölnek. Megismertetni magunkat a világgal és bebizonyítani, hogy érdemesek vagyunk a figyelemre és a szeretetre rengeteg feladással és a remény örökös fenntartásával jár. Viszont azt kijelenthetem, hogy megéri. Hiszen erre születtünk, ezt kell szívvel lélekkel csinálnunk.

Én így kezdetnek ezt láttam Annamáriában. Felnézek rá azért, ahogy él és az íráshoz áll. Ez példaértékű hozzáállás, melyből jómagam erőt tudok meríteni. De Annamária még ennél is sokkal, de sokkal több. A versekben még azt is kimeri fejezni, amit inkább csak magában érez és a lelke mélyen eltemet. „A szó elszáll, az írás megmarad” A rímekbe öntött valóság egy örök és elpusztíthatatlan bizonyíték. Így azt mondanám, talán az íráshoz kell a nagyobb bátorság, mintsem a kimondott szavakhoz.

Ezek után, ha rákerestek Ferger Annamáriára a neten és megpillantjátok Néma utazás című verseskötetét biztos vagyok benne, hogy hirtelen nagyon sok gondolatotok fog támadni. Vajon mit rejt az a sokat mondó, mégis sejtelmes borító. Milyen verseket írhat egy örök kitartó költő? Hogyan láthatja a világot egy erős nő? Mit jelenthet a remény, vagy a feladás a fájdalom vagy az öröm egy olyan nő számára, aki kívülről mindig sziklaszilárdnak tűnik…? Szerintem egy ilyen könyv roppant érdekes lapokat rejthet magában. Érdemes belekukkantani, ha tanulni és fejlődni szeretnénk. Vagy csak másképpen akarnánk látni az élet ügyes-bajos dolgait.

Mielőtt befejezném, kis ismertetőmet még mindenképpen szeretnék szót ejteni egy érdekes és szuper dologról. Annamária létrehozta a könyvcsere programot. Ez rendkívül hasznos kis „üzlet”. Ha két illetőnek/szerzőnek ugyanolyan árban van a könyvük, csupán címet cserélnek, és már küldik is egymásnak az értékes irományokat.  Ez mindenki számára hasznos egyrészt anyagilag, másrészt új alkotásokat ismerhetnek meg és a sajátjukat is tovább vitték, ami az alkotók számára a legfontosabb.

Kérlek, mesélj magadról a blog olvasóinak.

Ferger Annamária vagyok, és nagyjából 2011-ben kezdtem el írni verseket, de eleinte csak akkori tanáraimnak, és barátaimnak mutattam meg őket. Egy idő után úgy éreztem, ideje kibújnom a csigaházamból és megalkottam az írói oldalamat, ahol már egész szép számú Olvasó-tábort szereztem, amiért nagyon hálás vagyok. 2016-ban pedig úgy határoztam, hogy ideje kiadatnom a verseimet, hogy még több emberhez eljussanak, így történt, hogy decemberben megjelent a Néma utazás. Hobbim az írás és olvasás, és ha épp nem ezeket csinálom, akkor kirándulni megyek barátaimmal, testvéreimmel.

Miért kezdtél el verseket írni?

Mint minden fiatal, én is ki szerettem volna fejezni magamat valamiképp. A versek tökéletesek voltak ahhoz, hogy kiadjam magamból azokat az érzésekett, amelyeket kimondani nem volt erőm. Vonzottak a versek, szerettem és azóta is szeretem rímekbe foglalni azt, ami hatással van rám.

Emlékszel az első versre, amit írtál?

Nagyjából igen, bár nem vagyok biztos benne, melyik volt az első. Eleinte a dallamiságra mentem rá, és tuti, hogy a szerelem volt a témája, de kezdőként borzalmasra sikeredett. Megvannak még az első verseim, nem töröltem ki a gépemről, szeretem néha elolvasni őket, hogy lássam honnan indultam, és mennyit fejlődtem azóta.

Szerinted mitől válik valaki jó költővé?

Ez szubjektív, szerintem mindenkinek más fajtájú, témájú versek tetszenek. Akkor jó, ha a költő mindig tud újat felmutatni, és nem másolja más írásait, de ez ugyanúgy igaz az írókra csak prózában.

Eddig egy versesköteted jelent meg, a Néma utazás. Már a borítót nézve annyi minden jutott eszembe. Nyugalom, bársonyosan körülölelő csend, sejtelmesség, és talán a madár miatt a szárnyaló szabadság. Akaratlagosan választottál ilyen sokatmondó borítót? Első benyomásként milyen érzéseket akartál kelteni azokban, akik kezükbe veszik a könyved?

Nagyon nehezen sikerült borítót találnom, ebben testvérem segítségét is kértem, és végül ő is talált rá. Már maga a cím is sokat mondó, ezért szerettem volna valami hozzá passzoló képet választani. A címben az "utazás" szó az életemnek egy szakaszát jelöli, amelyet a kötetben szereplő versek írásával töltöttem, a "néma" pedig a költészetre utal.
Számomra fontos, hogy a könyv borítója mutatós legyen, hogy szemet kápráztasson. A kék szín számomra a nyugalmat jelenti, és a cím egy lélekbeli utazásra hívja az olvasót. Érdeklődést szeretnék kiváltani azokból, akik a kezükbe fogják.

Kérlek, mutasd be a könyved… Milyen versekkel és érzésekkel igyekezted megtölteni? Elégedett vagy a végeredménnyel?

A kötetemben a versek 3 részre vannak osztva. Az első rész a Remény-versek címet kapta. Ide a játékosabb hangvételű, reménnyel teli versek kerültek. A második rész a Lélek-versek címet kapta. Ide elgondolkodtatóbb művek kerültek. A harmadik rész címe pedig a Napraforgó-versek, ahol azok a versek találhatók, amik konkrét személyekhez íródtak. A kötetben mindenki talál olyan verset, ami közelebb áll hozzá, ugyanis van szó benne barátságról, szeretetről/szerelemről, fájdalomról, hitről, a pillanat varázsáról, stb.

Milyen érzés volt mikor életedben először dedikáltad a saját könyved?

Mindig is arról álmodtam, hogy a saját könyvemet fogom majd a kezemben. Sokat dolgoztam a kötettel, hogy úgy nézzen ki, ahogy most eljut az Olvasóhoz. Mindezek az apró simítgatások után elégedetten dőltem hátra, és megkönnyebbült voltam, hogy sikerült, elkészült a könyv. Eleinte furcsa érzés volt, hogy én vagyok az első, aki felnyitja a kötetet, hogy dedikálja az első lapját. Még mindig nem szoktam hozzá, és talán nem is fogok tudni. De nagyszerű érzés az, amikor az Olvasók külön kérik, hogy feltétlenül dedikáljam nekik a könyvet.

Hogyan kerültél az Underground kiadóhoz? Előtte sok kiadót felkerestél?

Természetesen sok munka volt abban, hogy megfelelő kiadót találjak a kötetemnek. Mivel versek megjelenését terveztem, ezért szűkült azon kiadók köre, akik szoba jöhettek, de így is volt pár, aminek utána néztem, hogy milyen árakat, feltételeket kínálnak. E-mail-es kapcsolatot vettem fel az esélyesekkel, és az addigi ismereteim és a kiadó segítőkészsége alapján esett a választásom végül az Underground Kiadóra, akik nem ijedtek meg a kényes kérdésektől, hanem mindenre választ adtak 2-3 napon belül. Nem bántam meg a választásom, tényleg azt kaptam, amit kértem

Nemrégiben volt egy könyvbemutatód. Milyen élményekkel gazdagodtál? Milyen érzés volt olyanokkal találkozni, akik kíváncsiak rád és a verseidre?

Manapság egyre nehezebb marketing nélkül ismertté válni, éppen ezért örültem, hogy olyan embereknek is beszélhettem a kötetemről, akik előtte nem, vagy csak hallomásból ismerték. Örülök annak, hogy vannak, akiknek tetszik, amit írok, de tudom, hogy mindig van hova fejlődni.

Milyen jellegű alkotásokat várhatunk Tőled a jövőben?

Már előkészületben van első regényem, a Bűvös tánc, amely remélhetőleg még idén megjelenik. Ehhez persze el kell még végeznem az utolsó simításokat rajta, nem utolsó sorban meg kell találnom a hozzá illő, tökéletes borítót.

Ha ezzel a kis bemutató interjúval sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket, akkor ne habozzatok és keressétek fel Annamária írói oldalát. Mindenképpen érdemes, hiszen az értékes alkotásokat megéri figyelemmel követnünk. Néhány szabad kósza percünk pedig biztosan adódik arra, hogy elolvassunk egy-egy verset.

https://www.facebook.com/fergerannamaria/?fref=ts

Itt pedig beleolvashattok a Néma utazásba és egyúttal meg is vásárolhatjátok.

http://undergroundbolt.hu/nema-utazas