Takács Piroska író: Naplóba rejtett titkok...

Szeretettel köszöntelek Titeket az Ébredés… Árnyék… kedvcsináló rovatában. Most betekintést nyerhettek a regényem kulisszái mögé. Azon kívül, hogy alaposabb rálátást kaphattok a regény tartalmára, megtudhattok apróbb titkokat és élményeket, melyekből két év alatt építkeztem. Remélem szeretni és követni fogjátok ezeket a bejegyzéseket és talán egyre többen megrendelitek magatoknak a saját példányotokat.

Első fejezet: Naplóba rejtett titkok

Ez a fejezet több kis bevezetéssel indul, hogy jobban beleláthassatok Alexandra életébe. Alexa egy eléggé összetett személyiség, szomorú múlttal és nehéz jelennel.

Már az első oldalon egy rémálommal indítok, hogy felkeltsem a kíváncsiságotokat és elérjem, hogy tovább akarjatok lapozni. Itt rögtön szerepet kap a „napló”, melyre Alexa menedékként tekint. A naplóban egy zárt és biztonságos világot hozott magának létre. Itt nyíltan kiírhatja magából az érzéseit és nem kell tartania attól, hogy bárki is bolondnak tartaná. Beszélhet a szörnyű képekről, melyek lassan valóságossá formálódnak előtte. Már ez is bőven elég lenne ahhoz, hogy megzuhanjon, de az anyagi gondok csak még jobban elmélyítik a bánatát. Nem csak magáért, hanem a szüleiért is aggódnia kell. Ahogy elkezdődik az iskola, ez a káosszá duzzadó vihar csak tovább tombol… Míg végül Alexa végképp elveszni látszik ebben a forgatagban…

Ahhoz képest, hogy ez egy rövidke fejezet eléggé komoly munka áll mögötte. Nagy kihívást jelentettek a gyors váltások, melyekkel hirtelen be akartam mutatni Alexa mindennapjait. Egyszerre kellett izgalmasnak és érdekesnek lennem, miközben lefektettem a történet komoly alapjait.

Maga az Ébredés… megírása a napló ötletével indult. Az elején még nem hittem, hogy egy ennyire komplex eseménysorozatot rakok össze belőle.

Így gyorsba ennyit fűznék az első fejezethez. Természetesen koránt sem árultam el mindent, hogy többet megtudjatok, ahhoz már kézbe kell vennetek az Ébredést…

Remélem felcsigáztalak Titeket és szívesen elolvassátok azt a picinyke részletet, amit beszúrok ide Nektek.

„Egyetlen beteg feküdt bent. Egy húszas éveiben járó, szőke lány. Valaha biztos szép volt, de mára már törékeny, elnyűtt testben tengődő léleknek látszott. Csövek lógtak ki a testéből, bőre fakó és repedezett volt. Nehézkesen felém fordította a fejét. Kék szemei üvegesek voltak, mintha nem is tudná, hogy ki ő és hol van. Csak némán lebegett élet és halál között. Már a látványától is betegnek éreztem magam. Akaratlanul közelebb léptem hozzá és akkor minden megváltozott körülöttem. A nappali zajok elcsendesedtek. A látogatók, a szaladgáló nővérek és az orvosok eltűntek. Sötét lett. Lámpák sárga fénye pislákolt mindenütt. Levegőt sem tudtam venni, mikor megláttam. Minden olyan gyorsan történt. Egy tejfehér szemű férfi hajolt a lány fölé. - Add nekem. - Suttogta. A lány csak nyöszörgött, mikor az a valami megragadta a vállait. Sikítottam volna, de nem tudtam. Forogni kezdett körülöttem a világ, majd minden elsötétült.”