Valaminek a kezdete…

Üdvözöllek Titeket ismét a világomban.  Valaminek a kezdete… sok mindent sugallhat. Ez lehet jó vagy rossz, vagy csupán egy új állomás az életünkben…

Folytatódjék az Ébredés… Árnyék… kedvcsináló rovata.

Második fejezet: Valaminek a kezdete

Nos… mi történhet egy olyan lánnyal, akinek a mindennapjai örök félelemben telnek a folytonos nélkülözés árnyékéban. Ha már elvesztettünk mindent, ami némi kis boldogságot nyújthat, akkor mi jöhet még? Pontosan ilyenkor érezzük azt, hogy a mi ajtónkon, már nem kopogtathat be semmi jó.

Legnagyobb meglepetésként Alexa életébe ekkor köszönt be a változás. Ez az egész, pedig olyan lavinát indít el, amit legmerészebb álmaiban sem gondolt volna. A legnagyobb csavar ebben az egészben az, hogy Oli a napló miatt kerül közelebb Alexához. Addig a napló volt Alexa egyetlen menedéke, így sorsszerű volt, hogy általa robbanjon az életébe az a férfi, aki elhozhatja az igazi változást, valami egészen újnak a kezdetét.

Oli víg kedélye ellenére sok titkot és fájdalmat rejt, de ezt mélyen elzárja magában. Mindent megtesz azért, hogy Alexa felfigyeljen rá. Még a folytonos visszautasítás sem szegi a kedvét.

Ennek a résznek a megírása komoly fejtörést okozott, hiszen egyfelől romantikusnak kellett lennem másfelől ridegnek és elutasítónak. Ez a két kontraszt alkotja ennek a fejezetnek a vágyakkal fűszerezett varázsát.

Oli a suliban mindenki szeme láttára küldözgeti a szerelmes leveleket Alexának, csakis azért, hogy a tavalyi csúnya tréfát jóvá tegye. (Ha érdekel titeket mi történhetett az előző tanévben vegyétek meg a könyvem, higgyétek el, nem fogjátok megbánni.)

Alexa az első (ravasz csínnyel kicsikart) randevúra vegyes érzelmekkel megy el, de végül olyan dolgok derülnek ki, amiket egyikőjük sem sejtett a másikról. A második találkát, már sokkal jobban uralja az egymás iránt táplált vonzalom. Oli olyan ajándékkal lepi meg a lányt mely nyíltan kifejezi az érzésit és a vágyait. Ekkor törik meg az Alexa szívén ülő kemény jégpáncél. Ez bizony valaminek a kezdete…

Az első csók is itt csattan el. Imádtam ezt írni, mert annyira szép és igazi olyan lelket simogató az egész jelenet. Az első csók egy olyan lány számára, akit még nem érintett senki már önmagában is gyönyörű pillanat, de ha olyantól is kapja, akiért képes lenne meghalni az felbecsülhetetlen.

Ebben a fejezetben nagyon sok mindenre rá akartam mutatni. Leginkább talán arra, hogy egy sebzett lélek mennyire törékeny. Ha egyszer igazán bántottak valakit, az örökre megváltozik és bizalmatlanná válik. Nagyon nehéz egy ilyen embernek a közelébe férkőzni. A világ keményebb, mint sokan hinnék. Aki kicsit is más és ezáltal kilóg a sorból, igazi célponttá válik egyesek számára.

Szerintem elég sokan bele tudnak bújni Alexa bőrébe és teljes mértékben képesek átérezni a fájdalmát. Mások pedig megláthatják, mennyit árthatnak a buta tréfák vagy a bántó csipkelődések. Azt hiszem ezzel a témával érdemes foglalkozni és én olyan köntösbe bújtattam, ami könnyen befogadható. Hiszen olvasás közben, míg szórakozunk, észre sem vesszük, mennyi minden valós dolgot láthatunk és az élmények által még tanulhatunk is. Továbbá nem szabad azt hinni, hogy akinek nincs elég pénze az lusta és nem dolgozik eleget. De azt a gondolatot is el kell vetni, hogy egy gazdag embernek biztosan nincs problémája, hiszen van pénze és azzal mindent meg lehet oldani…

Szóval ebben a fejezetben aztán van minden. Édes mosolyok, kedves pillanatok, megrázó titkok, túlfűtött vágy és igazi romantika, de természetesen nem hagytam ki a humort sem. Ha szívesen olvasnátok egy könyvtári jelenetet vagy elmennétek egy híres reklámcég hangstúdiójába, akkor nem kell mást tennetek, csak vásároljátok meg a könyvem.

Merüljetek el az Ébredés… Árnyék… magával ragadó, sajátos világában. Szeretettel küldöm ezt a részletet.

Oli csak akkor nyitotta ki a szemét, mikor az utolsó akkord is végetért. Sugárzó pillantása szinte megigézett. Kékesszürke szemei olyanok voltak, akár az égbolt vihar után, mikor a felhőkön keresztül átsütnek a nap első sugarai. Lassan felállt és kijött. Kicsit zavarban volt. Zsebre tett kezekkel a falnak dőlt.
– Na, tetszett?
– Tényleg az igazat akarod hallani?
– Igen.
– Biztos?
– Ha nem tetszett, inkább ne mondj semmit – csüggedt el.
– Nagyon is tetszett! – vágtam rá lelkesen. – A zene különleges volt. Megérintette a lelkemet. A hangod pedig… – széttártam a karjaim. – Soha nem hittem, hogy lehet bárkinek is ilyen elképesztően gyönyörű, megigéző hangja!
– És a szöveg? – szúrta közbe hirtelen.
– Tényleg nekem írtad?
Meglepődött a kérdésemen.
– Hát persze, hisz mondtam!
– De miért? Ez túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen.
Szavaimra felkapta a fejét.
– Tiszta szívből írtam. Csak rád gondoltam – mondta egészen halkan.
Attól, amit mondott, még a lélegzetem is elakadt. Pír öntötte el az arcom. Lesütöttem a tekintetem. Hátráltam egy kicsit.
– Én… én… – csak hebegtem. – Én ezt nem nagyon tudom elhinni – ismertem be őszintén.
– Mert túl szép ahhoz, hogy igaz legyen? Te mondtad ezt az előbb – nézett rám komolyan.
– Igen – bólintottam nagyot nyelve. – Ezt mondtam, mert így érzek.
– Miért? – döntötte oldalra a fejét.
Pillantásában kíváncsiságot láttam.
– Mert mindennap tükörbe nézek és látom.
– Mit látsz?
– Azt, hogy nem vagyok szép! Azt, hogy nem vagyok különleges! Tudom, hogy nem érek semmit. Így nem érdemelhetek meg egy ilyen csodás dalt és ennyi törődést.
– Ezt komolyan gondolod? – bánat futott át szép arcán.
– Igen – szóltam határozottan.
– Te gyűlölöd magad – állapította meg keserűen.
– Mit szeressek magamon? – vontam meg a vállam.
Nagyot sóhajtott. Megcsóválta a fejét.
– Legalább azt engedd, hogy én szeresselek!
Egészen az ajtóig hátráltam.
– Oli, én… – elakadt a szavam.
– Ebben sem tudsz hinni?
Erre csak megcsóváltam a fejem.
– Ez így nem mehet tovább! – jelentette ki.
Rémülten pillantottam rá. Nem értettem, mit akart ezzel mondani. Elindult felém. Én csak mozdulatlanul vártam. Megfogta a kezem és magához rántott. Átkarolta a derekam. Szinte felemelt, úgy tartott. Éreztem, milyen hevesen ver a szíve. Csak némán néztem őt. Elvesztem abban a rejtélyes világban, amit mindig ott hordozott a tekintetében. Szemeiben mintha szürke lángok keltek volna életre. Elég volt a pillantása is ahhoz, hogy az ereimben vadul lüktessen a vér. Ajkai résnyire nyíltak. Egyre közelebb hajolt. Bőre illata annyira mámorító volt, hogy megszédültem. Önkéntelenül lehunytam a szemeim. Éreztem, ha nem tartana, összeesnék. Forró lehelete csiklandozta a bőröm. A következő pillanatban…

Ébredés… Árnyék… könyvecském megrendelhető az Underground kiadótól erre a linkre kattintva.

http://undergroundbolt.hu/konyv/regeny/szorakoztato/ebredes

De ha jobban szeretitek telefonon intézni az ügyeiteket, akkor hívjátok ezt a számot és úgy szerezzétek be a saját példányotokat.

+36 30 632 4806

Köszönöm, hogy ma is velem tartottatok. Remélem ma sem csalódtatok bennem. Hamarosan újra jelentkezem.