Vivien Moss, akinek sikerült a lehetetlen…

Nagyon megörültem, mikor Vivien Moss igent mondott erre az interjúra. Eléggé sokat beszélgettünk… meg kell, hogy mondjam így visszatekintve az egészre az írónő nem is kevés meglepetést okozott nekem. Ha a magánkiadáson belüli berkeket tekintjük Vivien elért sikerei bámulatra méltóak. Ennek ellenére nem tartja magát sem többnek, sem jobbnak másoknál. Nem felejtette el honnan jött és mennyit tepert azért, hogy ideáig eljusson. Bízik Önmagában, de szerintem munkájába vetett hite akkor erősödött meg a leginkább, mikor olvasói napról-napra, hétről-hétre rendíthetetlenül támogatták és tartották benne a reményt, még akkor is mikor a legnehezebb időket élte meg. Vivien Moss egy sziklaszilárd asszony, aki kitartásával és tudásával még a legkilátástalanabb helyzetben is képes talpra állni és ha becsukódik előtte egy ajtó, akkor kinyit egy ablakot.

De az igazi meglepetést nem Vivien erős jelleme vagy közvetlensége okozta nekem, ezeket a tulajdonságokat inkább becsülöm is tisztelem benne. Ez olyan irányba tereli őt a munkásságával együtt, mely csak szerethetőbbé teszi. Az igazi átütést, amire azt mondtam „Hűha!” a válaszai okozták. Azt tudnotok kell, hogy én nem csak olyan kérdéseket szoktam feltenni, amik engem érdekelnek. Olyan dolgokra is igyekszem rámutatni, melyre a közönség kíváncsi lehet illetve egy-egy adott mű felbukkanása során az eszükbe juthat. Ez éppenséggel lehet kicsit provokatív is. De az írók élete nem könnyű, ha nem támogatják, akkor támadják őket. Néhány ilyen érdekes és csalafinta kérdést Vivien Moss számára is tartogattam… nos, ahogy válaszolt… csípős volt és csattanós, meglepő őszinteséggel és tudatos saját véleménnyel. Ezen az írónőn nincs fogás, nem engedi, hogy bárki is játsszon az érzéseivel pláne nem a munkájával. Az a bátorság és magabiztosság, ahogy a munkájára, magára a könyvére tekint végképp elnyerte a tetszésemet. Egy írónak így kell állnia ahhoz, amit csinál. Mert valljuk be, mindig lesznek olyanok, akik mellettünk vagy éppen ellenünk voksolnak… és ha akkor, nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy kiálljunk a saját igazunkért, eltaposnak minket és nem válhatunk azokká, akik a lelkünk legmélyén szeretnénk lenni. Azt hiszem ez egy olyan lecke, amit mindenkinek érdemes megtanulnia Vivien Moss írónőtől.

Szerintem, aki ismeri Vivien könyvét/könyveit már alig várja a kérdéseket, akik pedig nem hallottak róla, már égnek a vágytól, hogy megtudják, milyen témában is alkot.

Nem is húzom tovább az időt, íme a kérdezz-felelek!

Rendkívül csodálom azt, amit eddig elértél. Bárki, aki szeretne az írói világhoz tartozni példaképként tekinthet rád. Tudom, hogy nem szeretnéd magad felfedni és ezt tiszteletben is tartom. Ezért azt kérem, hogy mutasd be magad íróként…

Igazán megtisztelő amit írsz, de nem tartom magam különbnek sok másik (egyelőre még) kevésbé ismert kolleginámnál vagy kollegámnál. Sőt. Tudom, hogy rengetegen már g

yerek koruk óta dédelgetik az írói álmot. Kitartóan készülnek rá, és rengeteget tesznek is érte, csak nem jutnak túl az akadályokon. Számomra ez csodálatra méltó, és sok szempontból felnézek rájuk. Talán csak szerencsésebb vagyok, mivel rendelkeztem olyan üzleti ismeretekkel, tapasztalattal és tőkével, ami ahhoz kellett, hogy túl tudjak lépni a szakma struktúrális működési problémáin, nehézségein. Nem készültem írónak, csak ide sodort az élet. Mégis azt érzem, hogy itthon vagyok.

A 18+ felüli témák eléggé megosztóak tudnak lenni… Vannak, akik rajonganak érte, mások csak titkon imádják, de ezzel szemben vannak, akik megvetik, és nem szeretik. Mikor belevágtál a kéziratod megírásába, féltél attól, hogy mit fogsz majd kiváltani az olvasókból, vagy remélted a legjobbakat és kíméletlenül hajtottad magad.

Ezt egyszer a Romantikus/erotikus könyvek kedvelőinek facebook csoportjában kifejtettem, és most is ugyanúgy gondolom. Mitől író az író… Egyszerű a válasz: leír valamit, amit mások szívesen olvasnak. Mindegy, hogy egy, kettő, száz vagy ezer olvasó. Igen, mindenki elkezdi valahogy, és igen, a kezdő író is író. Továbbá nem írunk egyforma műfajban, és nem csak az az író aki a szépirodalmat erősíti. Különbözőek vagyunk, ahogy az olvasói igények is azok. Akinek nem tetszik, ne olvassa. Attól nem féltem, hogy mit fognak szólni a könyv alapsztorijához, témájához, műfajához. Attól viszont igen, hogy az olvasók szerint is tudok-e írni, hogy elég vagyok-e nekik. Meg tudok-e felelni az elvárásoknak. Ezúton is köszönöm a rengeteg szeretetet, amit az olvasóimtól kapok.

Tudom, hogy megihletett Téged E. L. James munkássága (az árnyalatok erotikus sorozata). Nem tartottál attól, hogy ezt bevallva, azzal fognak megbélyegezni, hogy utánzod a stílusát, még akkor is, ha a könyved merőben eltér az Övétől?

Nem érdekelnek a bélyegek, és az amit E. L. James letett az asztalra, olyat nem sokan képesek. Ha hozzá hasonlítanának az csak dicséret lehet. Hogy utánozom-e a stílusát? Nem. Kicsit sem. Ha valaki ezt állítaná, az olvassa el a könyvemet, és rájön.

Milyen érzés volt először a kezedbe venni a saját könyved?

Gyönyörű, csodálatos, páratlan. A kezem remegett és potyogtak könnyeim a boldogságtól.

A facebook-on látom, hogy rendkívül közvetlen vagy az olvasóiddal. Fantasztikus lehet, hogy ennyien rajonganak a munkádért. Hogyan éled meg ezt a hétköznapokban?

Hálás vagyok a bizalomért, amivel megtisztelnek. Közvetlen vagyok velük, mert azt hiszem, hogy ez egyfajta szimbiózis. Az írónak olvasó, az olvasónak író kell. Ha odafigyelek akkor megtudhatom azt, hogy mi az, amire kiváncsiak, mi foglalkoztatja őket és mi a véleményük egy adott témával kapcsolatosan. Rajonganak- érdekes szó. Inkább mondjuk úgy, hogy érdekesnek és értékesnek tartják a gondolataimat. A hétköznapokhoz ez erőt ad, de elsősorban anya vagyok, és a fiam az első. Nem vagyok celeb, és nem is szeretnék azzá válni. Pont ezért is tartom az inkognitómat, hogy a privát életem az miénk maradhasson.

Eddig két könyved jelent meg a Szabad akarat játéka és a Szabad akarat határa kérlek, foglald össze néhány szóban a tartalmukat… Véleményem szerint a témáid egyszerre pikánsak és tanító jellegűek is… Mi az az üzenet, amit mindenképpen szerettél volna átadni azoknak, akiket rabul ejtenek a soraid.

Ezt lehet, hogy egy kicsit hosszú lenne kifejteni. A lényege talán a kedvenc idézetem belőle: “…Egy életem van. Úgy szeretném alakítani a sorsom, ahogy nekem tetszik. Nem pedig úgy, ahogy elvárják tőlem. Meg akarom élni az életem minden apró pillanatát, a lehetőségeimet, a fiatalságomat, de legfőképpen a szabadságomat…” Ezen felül próbálok harcolni az előítéletek ellen, támogatni és segíteni felismerni élethelyzeteket, reményt adni, irányt sugallni. De az is lehet, hogy csak egyszerűen szórakoztatni.

Milyen volt Cathy bőrébe bújni? Sok kihívást okozott?

Imádom Cathyt, életem részévé vált, jobban, mint eleinte terveztem. Mindegyikünkben él egy kis Cathy, csak ki több, ki kevesebb teret enged neki önmagában. Cathy nem alkuszik meg, és megteszi mindazt, amire mi is vágyunk valahol legbelül, csak éppen nincs bátorságunk hozzá, vagy akár közvetlen környezetünk, akár neveltetésünk megakadályoz benne minket.

Elsősorban kiknek ajánlod a könyveid?

Mindenkinek, aki szeretne megismerkedni azzal a fajta szabadsággal, amelyre saját életében nincs módja; mindenkinek, aki esetleg ki tudott teljesedni önmagában, és szeretné újraélni a szabadság pillanatait. Mindenkinek, aki a kapcsolatában elmerülve szeretne egy kicsit elmerengeni az élet nagy kérdésein, ugyanakkor szeretne kikapcsolódva szórakozni egy jót. Igen, aki olvasta az első részt, az bizony tudja, hogy ehhez a könyvhöz nem árt némi nyitott gondolkodás. Nevén nevezem a dolgokat, és nem pironkodom. Ha egy szexjelenet valósághű megírásáról is legyen szó, még akkor sem, ha eltér a megszokott hálószobai gyakorlattól. Bár a könyv maga fikció, melyben egy elképzelt szereplő életét mutatom be, a történet mégis valóságszerű és őszinte.

Mivel egyre csak felfelé ível a karriered, örülnék, ha tanácsot adnál a lelkes vagy éppenséggel már reményvesztett írópalántáknak.

Hogy felejtse el, mert esélye sincs. - Ha ezek után is akarja, és nem csak a szívében, hanem kész tenni és áldozni is érte, ha eltapossák és képes kétszázszor is felállni majd megrázni magát akkor talán egyszer esélyt kap. Egyszer, és ez a lehetőség nem tér vissza. Ez itt Magyarország, valószínűleg nem ő lesz a következő E. L. James -csak hogy az általad említett példánál maradjunk-, nem fog milliókat keresni, sőt nagy eséllyel megélni sem belőle. Mégis mindaz amit az írástól és az olvasóktól kapni fog az kárpótolni fogja. Ja és még két apróság. Kommunikáció, kommunikáció és kommunikáció, és hit a végsőkig.

Mi a végső határ, amit mindenképpen el szeretnél érni íróként? Én úgy látom, hogy a könyveid a külföldi könyvesboltok polcain is megállnák a helyüket… (sőt én simán el tudnám képzelni a filmvásznon is)

A nemzetközi piac magyarként szinte elérhetetlen, én mégis talán kapok egy esélyt. A könyvem 99%-a már angol nyelvre van fordítva, és ha a csillagok is úgy akarják, hamarosan meg is fog jelenni az USA-ban. Volt egy álmom, hogy írok egy könyvet, ami nemzetközi piacra tör, ami átlépi kis országunk szűk korlátait. Szívvel és lélekkel csináltam legjobb tudásom szerint. Kész voltam áldozni érte, sokszor erőn felül. Eltapostak és kétszázszor is felálltam. Amikor leütöttem a második könyv utolsó szavát, tönkrement a magánéletem, de az olvasók mellettem álltak és rengeteg erőt adtak, így nem hagyhattam őket cserben. A nemzetközi piaccal kaptam egy lehetőséget, és megyek a célom felé. Hogy hol a határ? Ott ahol a hitem véget ér. De hiszek magamban, és erős vagyok, mert elhatároztam, hogy ha egy szalmaszálnyi esélyem is van akkor is belekapaszkodok, küzdök és nem adom fel az álmot.

Vivien még egyszer köszönöm, hogy időt szántál rám és kicsinyke blogomra. Remélem lesz még ilyen alkalom.

Nem lepődnék meg, ha ezek után szívesen felkeresnétek az írónőt egy kis beszélgetésre. Itt egy kis segítség: csak kattintsatok az alábbi linkre.

https://www.facebook.com/Vivien.Moss.author

Szerintem ezek után már vágytok a Szabad akarat könyvekre. Itt nyugodtan megrendelhetitek őket. http://vivienmoss.com/

De ha még bátortalanok vagytok, ebben a döntésben az oldalon keresztül eljuthattok Vivien blogjára, ahol elolvashattok néhány részletet. Szerintem megéri utána járni.

Köszönöm, hogy most is velem tartottatok, remélem nem bántátok meg.