Fehérvári Gábor Alfréd - Freddie...

Kedves blog olvasók, mint már tőlem megszokhattátok Nyitott szemmel járok és keresem az olyan tehetségeket, akikre érdemes odafigyelni.

Már egy ideje játszadozom a gondolattal, hogy nem csak olyanokról szeretnék írni, akik még nem kerültek komolyabb reflektorfénybe. Hiszen kedvenceink életútjából és elért sikereikből erőt meríthetünk, és még tanulhatunk is. Ők számunkra az igazi példaképek. Legyenek írók, költők, zenészek, mindenki számít…

Fogadjátok szeretettel következő soraimat Fehérvári Gábor Alfrédról, remélem ez a cikk sokakhoz el fog jutni, mert hatalmas szeretettel írtam Nektek…

Fehérvári Gábor Alfréd azaz Freddie megérdemli, hogy a magyar zenei előadók között kiemelt helyet kapjon. Személy szerint, én akkor hallottam róla először, mikor feltűnt A Dalban Pioneer című dalával. Akkor elég volt egyszer meghallgatnom és már tudtam, hogy szeretni fogom.

Ahogy telt az idő és Freddie sorra adta ki újabb és újabb dalait, csak még jobban megkedveltem. Imádom, hogy karakteres és kissé rekedtes hangja ezer közül is felimerhető. Különösen tetszik, hogy a rekedtség mellé párosul némi bársonyosság is, főleg mikor mély érzelmekről énekel. Számomra ez teszi Őt egyedivé. Naggyá pedig csak az válhat, aki eltér az átlagostól. Dalszövegei nem egy sémára íródtak. Igazi és tiszta érzések uralják őket, komoly üzeneteket hordoznak magukban, és ami nagyon fontos nem csak a refrénből állnak. Egy jó dal elér a szívedig, eszedbe juttat egy emléket, vagy olyan élményt nyújt, ami felejthetetlen.

Tegnap ezekkel a gondolatokkal mentem el Freddie másfél órás koncertjére (Ceglédre). Nos, nem csalódtam... Freddie és az együttese, nagyon komolyan vették a dolgukat. Odafigyeltek a hangszerelésre, semmit nem kapkodtak el. Nem volt playback, minden élesben ment. Egy koncerten csak az ilyen zene képes magába szippantani. Freddie rendkívüli odaadással énekelt, minden dalban átadta magát az érzelmeknek és rengeteget törődött velünk, a közönséggel. Annyira közvetlen volt, hogy szinte már eggyé vált a közönséggel, olyan volt, mint egy energiahullám.

Tetszik az az alázat, mely Gábort körül lengi. Nem érzi magát felsőbbrendűnek, épp ellenkezőleg. Olyan, mintha csak azért énekelne, hogy mások életét jobbá tegye, mintha csak azon munkálkodna, hogy megérintse a lelkünket és átadja azt a tengernyi érzelmet, mely benne él. Egy ilyen előadó nagy kincs, meg kell becsülni.

Koncert után Freddie türelmesen, sőt szeretettel várta a rajongókat egy kis közös fotózásra (szerintem ez mindenki számára örök emlék marad). Mikor végre én is sorra kerültem egy roppant kedves és szerény emberrel találkoztam, aki örömmel fogadott. Elvette a telefonom és Ő készített rólunk selfie-t. (Próbálta a Pioneers cd-met is aláírni, de az a toll, amivel én szoktam dedikálni, sajnos nem fogott a papírra. A következő koncertre már filctollat viszek)

Szóval így mindent összeszedve, szerintem nagyon sokat tanulhatunk Freddie-től. Elsősorban a munkánk, azaz a művészetünk iránti türelmet és alázatot, azt az örök odaadást, amit soha nem szabad csitulni hagynunk, ha maradandót akarunk alkotni. Mindig jobbra és jobbra kell törekednünk és tisztelnünk kell a körülöttünk lévőket. Amit pedig nagyon érdemes szem előtt tartanunk az, hogy bármit is próbálunk összehozni (zeneszerzés, írás, éneklés) azt az emberekért tesszük. Élveznünk kell, amit csinálunk, mert akkor lesz igazán jó, de mindig azért dolgozunk, hogy másoknak örömet szerezzünk, valami értékeset adjunk.

Tehát köszönjük neked Fehérvári Gábor Alfréd, hogy létezel és átadod azt a csodát, mely benned él.

Nagy megtiszteltetés lenne számomra, ha majd egyszer én magam is feltehetnék néhány kérdést Freddie-nek, és itt a blogon az ő szavait, válaszait közölhetném veletek.

Mindenesetre már a tegnapi napért is hálás vagyok.

Remélem tetszettek a soraim és nem bánjátok, hogy összefoglaltam az élményeimet Nektek, mert Gáborról érdemes volt szót ejteni.