Lídia nem egy mindennapi lélekkel megáldott írónő...



Jóni Lídiával készített interjúm szerintem eltér az átlagostól. Miért mondom ezt? Mindjárt megértitek. Lídiával néhány hónapja lettünk ismerősök a facebook-on. Azóta elég sokat beszélgettünk. Megtudtam, hogy Lídia nem csak verseket, hanem nagyobb terjedelmű történeteket is szívesen vet papírra. De igazából kettőnk beszélgetéseiben soha nem a művészet és annak űzése dominált, hanem inkább Lídia lelkét láttam meg: azt, hogy milyen kedves, és őszinte, hogy szeret a mindennapi életben az egyszerűségre törekedni, nem mutat magáról hamis képet, hogy számára az írás egy olyan önkifejező kép, mely túlmutat a puszta fantázián. És most, hogy bemutatkozhat a blogomon ugyanezt az arcát mutatja. Azt az igazán nyílt és különleges nőt látom most is a szavaiban, aki a hétköznapi szürke dolgokat is képes fontos és nagy eseményként megélni. Szerintem Lídia ismeri az életben rejlő apró örömök igazi szépségét és nagyságát. Pontosan ezért érdemes elolvasni a bemutatkozását.
Szeretettel ajánlom, olvassátok bátran.

Kedves Lídia mutasd be magad néhány szóval a blog olvasóinak.
Jóni Lídiának hívnak. Gödöllőn születtem. De a Havanna lakótelepen nőttem fel. Van két testvérem. Egy bátyám meg egy nővérem. A családban én vagyok a legkisebb. 1978-ban születtem, még nem töltöttem be a 39. évemet. Van két szakmám: lakástextil varró-javító és ABC-eladó. Mindig gyorséttermekben dolgoztam, vagy takarítottam vagy mosogattam. Most az egyik szállodában mosogatok. Anyukámmal élek Budapesten.

Mesélj egy kicsit az alkotói munkásságodról. Úgy tudom, nem csak verseket írsz.
Anyai ágon az én nagyapám a miskolci egyetemen volt történelem szakos tanár. Ő történelmi könyveket írt. Dr. Lehóczky Alfrédnak hívták. Apai ágon a dédnagyapám és neki a lánya, az én nagymamám  verseket írtak. Őket Csontos Józsefnek és Klárának hívták. Én e három embertől örököltem e tehetséget, de az én drága jó Istenemtől kaptam.  
Még általános iskolás voltam, mikor elkezdtem meséket írni. Emlékszem három mesét írtam, az egyiket átköltöttem s az a Fehérlófia volt. Sajnos ezek a mesék elvesztek. Mindig is szerettem volna regényt írni, de elkezdtem s nem fejeztem be. Eleinte nem tudtam elképzelni magam, hogy verseket is tudok írni.  Aztán teltek az évek s 1996. május 8-án elkezdtem írni verseket. Ezek a kezdeményezések, inkább történetek s levelek formájában íródott. Majd 1998-tól elkezdtem fejlődni s már le tudtam az érzéseimet, gondolataimat írni úgy, hogy az igazi versnek látszott. Igaz, néhányan azt mondták, mivel nem rímelnek így nem versek. De nekem az a véleményem, hogy egy versnek nem muszáj rímelnie. Ha az érzéseimet, gondolataimat írom le, olyan szavakkal, ami versbe illő, lehet vers. Meg nekem ez a stílusom, s ettől lesz igazán egyedi. Sajnos sok versem elveszett a sok költözés miatt, meg az egyik volt albérletben ott kellett hagynom mindent, mert az akkori páromtól megszöktem s ott maradt az a nagy dossziém is, amikben a verseim voltak. Csak annyit mentettem meg, amennyi a rózsaszín könyvembe volt átmásolva, ami nem sok volt. De egy kötetre elég, mert azóta születtek újak is. 2010-ben megismerkedtem egy férfival, aki akkor teljesen megváltoztatta az érzéseimet, gondolkodásomat a férfiakról. Lediktálta a történetet s megegyeztünk, hogy írok róla egy regényt. Nagyon sokáig nem tudtam mit írni, hiába próbáltam... Aztán eljött 2014. július 4-e péntek...elkezdtem az első regényemet írni s végre sikerült befejeznem.

Indítottál egy nyilvános facebook csoportot Hold- és csillagfény vers- és más műfajok írása https://www.facebook.com/groups/1397913703615552/?fref=ts címmel. Személy szerint kíváncsi lennék arra, ha magadra gondolsz, mit tapasztaltál eddig. Sikerült a csoport által szert tenned újabb olvasókra, barátokra?
A csoportot azért indítottam el a facebook-on, mert egy kedves barátnőm megkért, hogy csináljak egy verses csoportot. Én is szeretem a verseket, így adott, hogy megcsinálom ezt a csoportot. Jó érzéssel tölt el, hogy foglalkozhatok a csoportommal. Most már 86 tagja van a csoportnak, igaz volt olyan, aki kilépett a csoportból, valaki meg csatlakozik a csoporthoz. S úgy döntöttem, hogy a polcunkon van sok verses kötet így mindig hozok egy verset. Nemcsak én, hanem mások is meg szoktak osztani egy verset, egy idézetet a csoportba, s egy-egyhez hozzá is szoktak szólni, akinek éppen mi tetszik s miért tetszik nekik. Én szeretem látni, hogy beszélgetünk egymással. S remélem a csoportom sokakat fog érdekelni s csatlakoznak hozzánk.

Készülőben van egy könyved. Mire számíthatunk? Verseskötet? Regény? Esetleg a témájáról megtudhatnánk néhány aprócska információmorzsát?
Az első regényem elkészült s azt szeretném először kiadatni.
A regény címe: Hangonyi szerelmesek s az első része ennek a sorozatnak a címe: ,,Mert ahová te mész, én veled megyek”. 2010-ben, ahogy már meséltem, megismerkedtem egy férfival s a mi történetünket mesélem el. Ő lediktálta az életét, én kitaláltam egy történetet rá, mert nem minden úgy volt, ahogy megírtam. Az írói fantáziám dolgozott. Ezt a regényt 9 hónap pár hét s pár napon át írtam meg.

A jövőre nézve mik a terveid?
Úgy terveztem ez a sorozat két ágra osztom fel. Két sorozat cím lesz külön alcímekkel s valamikor a két szál összetalálkozik. A sorozat másik címe: Tatay Diána-Dolorez szerelmes történetei. Ez inkább rólam s Budapestről szól. A Hangonyi szerelmesek, meg Hangonyról s erről a férfiról szól, akiről megírtam ezt az első regényemet. Aztán jönnek a verseim kiadása is.

Van kedvenc íród, költőd? Ha igen, miért pont Ő?
Költőm: Radnóti Miklós. Őt azért szeretem, mert nagyon mély érzésű férfi volt. A verseiben van egy szomorkás él, s azt nagyon szeretem benne. Persze nem jó, hogy szomorú volt, de olyan, mint én. Az egyik kedves versem tőle: Két karodban. Ezzel a versével ismertem meg őt.
Íróm: Mikszáth Kálmán. Őt azért szeretem, mert Szlovákiáról írt. Én nagyon szeretem a szlovák nyelvet s a helyeket Szlovákiában. S az ő élete nagyon megfogott engem. Mauks Ilonát kétszer vette el feleségül, s az elsőt azért bontotta fel, mert akkor még szegény volt s nem tudta eltartani a feleségét. Nem akarta, hogy hiányt szenvedjen így elvált tőle. Mauks Ilona mindig is szerette őt s nagyon nehezen hitte el Mikszáth Kálmán hazugságát, hogy már nem szereti őt. Aztán, ahogy jelentek meg sorban az írásai, regényei, elbeszélései. Kezdett jól keresni s így Ilonát újra elvette feleségül. Ilonát nem érdekelte volna, hogy meg kell szorulnia. A szerelméért vállalta volna. De Mikszáth Kálmán ezt nem akarta, mert ő is igazán szerette a feleségét. Jobb volt a lelkének, hogy biztonságban tudja anyagilag Ilonát. De az a lényeg, újra a felesége lett s haláláig is boldogan együtt éltek. S ahogy Mikszáth Kálmán ír, az is nagyon tetszik nekem.

Utoljára egy könnyed kérdést tennék fel. Bár szerintem a válaszod sok mindent el fog árulni arról, hogy milyen odaadó és érzelmekkel telített művészlélek is vagy. Szóval… mit szeretsz legjobban az írásban?
Azt, hogy leírhatom a vágyaimat, gondolataimat. Akár versben, akár regényben. Ott kitárulkozom s meg tudom s merem mutatni magam, azt, hogy ki vagyok. Az írásban tudok az emberek szemébe nézni s ott látják igazán ki vagyok. Persze, valaki érti, valaki nem érti. Ha elfog az ihlet, akkor jönnek a szavak. Akkor megkönnyebbülök, hogy leírtam az érzéseimet. Írásban jobban megnyílok az embereknek. Szóban már nem nagyon. Ott inkább elzárkózom. S az a baj, hogy valamikor egyáltalán nem akarok beszélgetni. De főleg azokkal, akiket nem kedvelek s elvárják, hogy beszélgessek velük. De ez már elmúlt...már nem abban a környezetben vagyok s így jó nekem.

Kedves Lídia köszönöm, hogy szántál rám némi időt. Értékes percek voltak ezek.
Kedves blogolvasók ezeken a linkeken mindig megtalálhatjátok Lídiát…

1 megjegyzés:

Az írás igazi hatalma egy fiatal lány szemével…

Katona Kitti lendületes fiatalsága ellenére, igen éretten gondolkodik az írói világról, a magyar olvasói kultuszról, de még arról is,...