Horváth Szabolcs az örök alkotó...



Horváth Szabolcs semmiképpen sem mondható átlagos költőnek. Kifogyhatatlan szorgalommal ír és törtet előre az írói szakmában. Úgy tűnik olyan, mint egy motor, soha nem áll le. Szerintem az utolsó lélegzetéig alkotni fog. És mi ebben a legszebb? Számára minden egyes olvasója fontos, csak értük dolgozik.
Nagyon tetszik Szabolcs alkotói felfogásában az, hogy számtalan dolog megihleti. Így mindig sokrétű a munkássága, még akkor is, ha elidőzik egy-egy témában, mint például a szerelem és annak öröme vagy fájdalma. De attól sem retten meg, ha idegen témákhoz kell nyúlnia, hogy valami egészen újat teremtsen a számunkra.
Horváth Szabolcs versei https://www.facebook.com/Horv%C3%A1th-Szabolcs-versei-1441227439479669/?fref=ts rajongói oldalán a versek sokasága mellett tömérdek érdekességet és fontos információt találhattok. Felhívnám figyelmeteket az oldalon szereplő videókra. Itt részleteket láthattok vagy éppenséggel teljes egészében megtekinthetitek Szabolcs egy-egy könyvbemutatóját. Ez egy rendkívül találó és érdekes ötlet volt tőle. Nem csak azért, mert hallhatjuk verseit, hanem mert láthatjuk mennyi munka és kitartás kell ahhoz, hogy egy könyv megszülethessen. Szóval érdemes like-olni és nézegetni ezeket a bejegyzéseket.
Összefoglalva érdemes Szabira odafigyelni, mert ritka termékeny és kitartó költő. Sőt! Véleménye szerint a fiatal és pályakezdő művészeknek össze kellene fogniuk ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak a nagyvilágban. Ez sok mindent elárul a jelleméről. Nem akar másokat eltiporni vagy a mélybe taszítani csak azért, hogy Ő kerüljön a figyelem középpontjába.
Szabinak eddig négy verseskötete jelent meg, de nemsokára jön az ötödik is és most tudtam meg tőle, hogy már a hatodik köteten is javában munkálkodik.
Mellékelten itt vannak a megjelent kötetek linkjei. Itt beleolvashattok a részletekbe és rendelhettek is. Jó böngészést.
Utólag még így megjegyezném érdemes odafigyelni a könyvecskék borítóira. Kiss Katalin hihetetlenül fantasztikus rajzai egyszerűen odavonzzák a szemet. Ezúton gratulálok kiemelkedő munkájához.
Na, jól van, nem húzom tovább a szót, a kérdések-válaszok előtt kedvcsinálónak itt van Szabi egyik verse.
Csak azt ne
Csak ne lássam,
Ahogyan megfogja a kezed;
Csak azt ne lássam,
Hogy arcod rá nevet.
Csak ne lássam,
Ahogy beléje karolsz;
Csak azt ne lássam,
Hogy csókkal felé hajolsz.
Csak ne halljam,
Ahogyan bókol tenéked;
Csak ne tudd meg,
Hogy a féltékenység ébred.
Csak azt ne halljam,
Hogy édes szavaiddal hozzá beszélsz;
Csak ne halljam, mikor tőle kérdezed,
Haza-e kísérsz.
Csak ne tudjam,
Hogy iránta mit érzel;
Csak ne tudjam meg,
Hogy hozzá érsz-e kézzel.
Csak azt ne tudjam,
Mikor kérdezett, mit szóltál;
Csak ne tudjam,
Hogy te mit válaszoltál
2015.05.14.


Számodra milyen varázs rejlik a versírásban? Miért lettél költő?
2006-ban akkori barátnőmnek írtam életem első verset, egy hónapfordulónk alkalmából. Akkor ő ösztönzött arra, hogy csináljam. Szétmentünk, abbahagytam. Aztán jött egy baráti társaság, meg egy másik "szerelem", végül ők ösztönöztek, hogy csináljam, a szerelem egyoldalú maradt, de kedvem nem vette el. Megmondtam, hogy ez nem fogja letörni a szarvaimat, és nem is törte le. 2009.02.02-a óta aktívan versíró vagyok. Az olvasóim közül többen költőnek titulálnak. Erről papírom, hivatalos címem nincs. De tisztában vagyok azzal, hogy kellene egy költőnek viselkednie, megszólalnia. Magyarországon erre nagyon kevesen képesek, és túl sokaknak van címe róla, hogy költők. Azt szoktam mondani, attól, hogy valaki nagyon jó verseket ír, ritmikailag, nyelvtanilag, úgy csak fél lábbal van a szobában.

Eléggé rohanó és stresszes világban élünk… Tapasztalataid szerint a mai emberek milyen típusú verseket olvasnak szívesen?
Én mindig is szerettem szerelmesek verseket írni, de azért csak szerelmes verset írni, az eléggé nagy monotonitást vonz maga után. Több olvasóm is ezeket a verseimet szereti, vagy azokat, amelyek elgondolkodtatóak. Szerintem manapság ezek azok a versek, amelyek igazán jók. Ami megérinti az embereket, vagy elgondolkodtatja.

A magyar költők közül, kinek a munkássága hatott rád a legjobban?
A magyarok közül Petőfié. Számomra ő a költő. Udvarlásban, viselkedésben csak ő.

Rendkívül szerencsés vagy, hogy Szabó Julianna a mentorod. Hiszen Julianna nem csak nagyszerű író és költő, hanem egy olyan különleges asszony, aki előszeretettel támogatja a feltörekvő tehetségek pályáját. Mesélnél egy kicsit kettőtök kapcsolatáról?
Juliannával körülbelül másfél éve ismerjük egymást. Amikor elkezdett velem foglalkozni, én fontosnak tartottam azt, hogy ne csak költőileg ismerjük meg egymást, hanem emberileg is. Így alakult ki közöttünk egy nem csak mentor és tanítvány kapcsolat, hanem azt hiszem barátság is. Julianna sokat segített nekem, igyekszem visszaadni dolgokat, amiket ő adott nekem. Persze tudom, hogy mindazt lehetetlen. Amikor meglátogatom és verseimet, ötleteimet beszéljük meg, akkor az irodalom mellett nagyon sok más dologról is szó esik. Annyit elárulhatok, hogy időnként az én szerelmi magánéletemről, gondolataimról, érzéseimről is. De nagyon jókat beszélgetünk, nevetünk.
Ahogy Julianna mondani szokta igazán a fiatalok között érzi jól magát, mert közöttük fiatalodik. A korát nyugodtan letagadhatja. Hétköznapjaiban sem hiszik el róla, hogy 80 éves. Egy életvidám hölgynek tartom őt, akit nagy megtiszteltetés volt nekem megismernem, főleg vele együtt dolgozni az irodalomban.
Julianna nem csak költőt farag vagy faragott belőlem, hanem embert is, vagy hát próbál azt is.

Ez ma egy eléggé megosztó téma. Szeretném megtudni a Te véleményedet is. Miért választottad a magánkiadást?
Azon egyszerű oknál fogva, mert szerettem volna a saját könyvemet kezembe fogni. Első kötetemen, A Háromszázakon nem kevesebb, mint 5 évet dolgoztam. Életem álma volt az a kötet. Mivel hírnevem, ismeretségem nem volt, így a magánkiadáshoz fordultam. Sajnos ez csak így megy itthon. Ha a kiadó nem lát pénzt a könyvedből, amit el tud adni, akkor nem fogják kiadni. Ha nincs meg az ismeretség vagy színvonala... akkor lehetetlen.

Eddigi könyvbemutatóidat a sokoldalúság jegyében tartottad meg. Volt cselló és szájharmonikajáték, sőt láttam egy tehetséges versmondó fiatalembert is. Milyen érzésekkel töltött el téged egy-egy ilyen alkalom?
Egy könyvbemutató számomra egy öröm, megtisztelő és ugyanakkor kemény megfelelésről szól. Akik megtisztelnek azzal, hogy nekem, kisebb társulatomnak, csapatomnak adják, szánják azt a 1,5 - 2 órát, azoknak szeretnék valami jót és pluszt adni. Egyszóval nem szeretnék az ajtón kifelé menet szomorú, csalódott arcokat látni, és azt hallani, hogy kár volt eljönnöm. Mindig igyekszem így összetenni a verseket, és Kovácsné Horváth Viktóriával a Felsőgallai Művelődési Ház vezetőjével és Juliannával úgy összetenni a műsort, hogy az jó, vagy hát a legjobb legyen.
Az eddigi könyvbemutatóimat is igyekeztem úgy alakítani, hogy jó vagy tökéletes legyen, de számomra egyik sem volt az. Valakik mindig hiányoztak róla... a felvételek is nekik készültek. Többen úgy gondolják, hogy azért vetettem fel, mert magamat akarom naponta nézegetni. NEM! Ez tévedés! A könyvbemutatóimat azért vetettem fel, mert voltak számomra fontos emberek, akik sajnos nem tudtak eljönni a nagy alkalomra. Volt, ami sajnos nagyon rosszul érintett...

Hamarosan megjelenik „Lépcsősoron” című könyved. Ha jól megvizsgálod a versek összességét milyen érzésekkel töltötted meg leginkább ezeket a sorokat. Szerelem? Fájdalom? Boldogság? Gyermeki játékosság? Mi dominál a legjobban?
Az Új idők kötetemnek és az Élesben című kötetem összegyúrása ez a kötet. Az Új idők érzései, és gondolatai az Élesben stílusával. Ennyi volt ennek a kötetnek a receptje.
A kötetben vannak szerelmes versek... amelyek, ahogyan az Új idők egyharmadánál egy emberhez íródtak. Gyermekversek, néhány humorosabb és néhány az Élesben kötetem gondolatát tükröző mű. 

Tíz és fél év alatt bőven gyűjtöttél tapasztalatokat, építettél ki kapcsolatokat. Milyen tanácsokkal látnád el azokat, akik szeretnének költői pályára lépni?
A legfontosabb az, hogy igaz és tisztaszívvel csinálják, valamint legyenek emberek, emberségesek. Ha ez nincs meg, szerintem neki se álljanak. Költőnek lenni, vagy költővé válni nem azt jelenti, hogy valaki jó verseket ír. Ez csak az egyik szempont.

Kérdéseim vége felé eszembe jutott „Lábnyom” című versed. Kíváncsi lennék, Te milyen lábnyomot szeretnél magad után hagyni az utókornak.
Huh... nagyon sokrétű kérdés. Először is a vers... A Lábnyom című versem megszületése egy emberhez, egy lányhoz köthető... a vers "motorja" az volt, hogy lábnyomot szerettem volna hagyni az életének ösvényén. Olyat, melyet nem most el a víz és nem fúj el a szél. Azt, hogy ezt az Élesben stílusával, egy közéleti, vagy inkább külső szemlélőként írtam, írhattam meg, az egy nagyon öröm volt számomra.
Volt, aki tavaly azt mondta a tatabányai költészetben akár példakép is lehetek. Én őszintén szólva nem szeretnék... Jelenség valamennyire lettem a helyi költészetben. Tehát ilyen fiatalom ennyi kötettel és verssel korábban senki sem rendelkezett. Nem tagadom ezt szerettem is volna elérni. Tudomásom szerint a helyi irodalomban is egy embernek sikerült elérnie igazolhatóan az ezer megírt verset. De neki is tavaly, amikor körülbelül 65 éves lett. Én nem tagadom, hogy ezt 30 éves koromra magam is szeretném elérni.
Korábban csak azt szerettem volna elérni, és lábnyomot hagyni az utókornak, hogy a megyei és városi könyvtárban ott legyen a kötetem. Ez megvalósult. Ez életem álma volt, akkor, és elértem. Hogy most mit szeretnék elérni? Hogy ne feledjenek el. Ennyi. Ezt meg sajnos nem én döntöm el, hogy ez mikor következik be.
Irodalmi életfilozófiám, hogy azt csinálom, amit szeretek, ha nem szeretném, nem csinálnám; és ha ezt más is szereti, amit csinálok és értékeli, az még jobb. Ha nem lenne csak két olvasóm, akkor is csinálnám, és korábban csináltam akkor is.

Köszönöm az interjút, remélem lesz, még alkalmunk beszélgetni, hiszen nemsokára megjelenik az új könyved és ebből kifolyólag számíthatunk egy könyvbemutatóra is.
Horváth Szabolcsot ezen a linken rögtön el tudjátok érni https://www.facebook.com/szabolcs.horvath.77?fref=ts

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Az írás igazi hatalma egy fiatal lány szemével…

Katona Kitti lendületes fiatalsága ellenére, igen éretten gondolkodik az írói világról, a magyar olvasói kultuszról, de még arról is,...