Horváth Szabolcs semmiképpen sem mondható átlagos költőnek.
Kifogyhatatlan szorgalommal ír és törtet előre az írói szakmában. Úgy tűnik
olyan, mint egy motor, soha nem áll le. Szerintem az utolsó lélegzetéig alkotni
fog. És mi ebben a legszebb? Számára minden egyes olvasója fontos, csak értük
dolgozik.
Nagyon tetszik Szabolcs alkotói felfogásában az, hogy számtalan dolog
megihleti. Így mindig sokrétű a munkássága, még akkor is, ha elidőzik egy-egy
témában, mint például a szerelem és annak öröme vagy fájdalma. De attól sem
retten meg, ha idegen témákhoz kell nyúlnia, hogy valami egészen újat teremtsen
a számunkra.
Horváth Szabolcs versei https://www.facebook.com/Horv%C3%A1th-Szabolcs-versei-1441227439479669/?fref=ts
rajongói oldalán a versek sokasága mellett tömérdek érdekességet és fontos
információt találhattok. Felhívnám figyelmeteket az oldalon szereplő videókra.
Itt részleteket láthattok vagy éppenséggel teljes egészében megtekinthetitek
Szabolcs egy-egy könyvbemutatóját. Ez egy rendkívül találó és érdekes ötlet
volt tőle. Nem csak azért, mert hallhatjuk verseit, hanem mert láthatjuk mennyi
munka és kitartás kell ahhoz, hogy egy könyv megszülethessen. Szóval érdemes
like-olni és nézegetni ezeket a bejegyzéseket.
Összefoglalva érdemes Szabira odafigyelni, mert ritka termékeny és
kitartó költő. Sőt! Véleménye szerint a fiatal és pályakezdő művészeknek össze
kellene fogniuk ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak a nagyvilágban. Ez sok
mindent elárul a jelleméről. Nem akar másokat eltiporni vagy a mélybe taszítani
csak azért, hogy Ő kerüljön a figyelem középpontjába.
Szabinak eddig négy verseskötete jelent meg, de nemsokára jön az ötödik
is és most tudtam meg tőle, hogy már a hatodik köteten is javában munkálkodik.
Mellékelten itt vannak a megjelent kötetek linkjei. Itt beleolvashattok
a részletekbe és rendelhettek is. Jó böngészést.
http://undergroundbolt.hu/aharomszazak
A háromszázak
http://undergroundbolt.hu/visszatapsolva
Visszatapsolva
http://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/index/?cat=72&dir=asc&order=created_at&q=horv%C3%A1th+szabolcs
Élesben, Új idők
Utólag még így megjegyezném érdemes odafigyelni a könyvecskék
borítóira. Kiss Katalin hihetetlenül fantasztikus rajzai egyszerűen odavonzzák
a szemet. Ezúton gratulálok kiemelkedő munkájához.
Na, jól van, nem húzom tovább a szót, a kérdések-válaszok előtt
kedvcsinálónak itt van Szabi egyik verse.
Csak azt ne
Csak ne lássam,
Ahogyan megfogja a kezed;
Csak azt ne lássam,
Hogy arcod rá nevet.
Csak ne lássam,
Ahogy beléje karolsz;
Csak azt ne lássam,
Hogy csókkal felé hajolsz.
Ahogyan megfogja a kezed;
Csak azt ne lássam,
Hogy arcod rá nevet.
Csak ne lássam,
Ahogy beléje karolsz;
Csak azt ne lássam,
Hogy csókkal felé hajolsz.
Csak ne halljam,
Ahogyan bókol tenéked;
Csak ne tudd meg,
Hogy a féltékenység ébred.
Csak azt ne halljam,
Hogy édes szavaiddal hozzá beszélsz;
Csak ne halljam, mikor tőle kérdezed,
Haza-e kísérsz.
Ahogyan bókol tenéked;
Csak ne tudd meg,
Hogy a féltékenység ébred.
Csak azt ne halljam,
Hogy édes szavaiddal hozzá beszélsz;
Csak ne halljam, mikor tőle kérdezed,
Haza-e kísérsz.
Csak ne tudjam,
Hogy iránta mit érzel;
Csak ne tudjam meg,
Hogy hozzá érsz-e kézzel.
Csak azt ne tudjam,
Mikor kérdezett, mit szóltál;
Csak ne tudjam,
Hogy te mit válaszoltál
Hogy iránta mit érzel;
Csak ne tudjam meg,
Hogy hozzá érsz-e kézzel.
Csak azt ne tudjam,
Mikor kérdezett, mit szóltál;
Csak ne tudjam,
Hogy te mit válaszoltál
2015.05.14.
Számodra milyen varázs rejlik a
versírásban? Miért lettél költő?
2006-ban akkori barátnőmnek írtam
életem első verset, egy hónapfordulónk alkalmából. Akkor ő ösztönzött arra,
hogy csináljam. Szétmentünk, abbahagytam. Aztán jött egy baráti társaság, meg
egy másik "szerelem", végül ők ösztönöztek, hogy csináljam, a
szerelem egyoldalú maradt, de kedvem nem vette el. Megmondtam, hogy ez nem
fogja letörni a szarvaimat, és nem is törte le. 2009.02.02-a óta aktívan
versíró vagyok. Az olvasóim közül többen költőnek titulálnak. Erről papírom,
hivatalos címem nincs. De tisztában vagyok azzal, hogy kellene egy költőnek
viselkednie, megszólalnia. Magyarországon erre nagyon kevesen képesek, és túl
sokaknak van címe róla, hogy költők. Azt szoktam mondani, attól, hogy valaki
nagyon jó verseket ír, ritmikailag, nyelvtanilag, úgy csak fél lábbal van a
szobában.
Eléggé
rohanó és stresszes világban élünk… Tapasztalataid szerint a mai emberek milyen
típusú verseket olvasnak szívesen?
Én mindig is szerettem szerelmesek
verseket írni, de azért csak szerelmes verset írni, az eléggé nagy monotonitást
vonz maga után. Több olvasóm is ezeket a verseimet szereti, vagy azokat,
amelyek elgondolkodtatóak. Szerintem manapság ezek azok a versek, amelyek
igazán jók. Ami megérinti az embereket, vagy elgondolkodtatja.
A magyar
költők közül, kinek a munkássága hatott rád a legjobban?
A magyarok közül Petőfié. Számomra ő
a költő. Udvarlásban, viselkedésben csak ő.
Rendkívül
szerencsés vagy, hogy Szabó Julianna a mentorod. Hiszen Julianna nem csak
nagyszerű író és költő, hanem egy olyan különleges asszony, aki előszeretettel
támogatja a feltörekvő tehetségek pályáját. Mesélnél egy kicsit kettőtök
kapcsolatáról?
Juliannával körülbelül másfél éve
ismerjük egymást. Amikor elkezdett velem foglalkozni, én fontosnak tartottam
azt, hogy ne csak költőileg ismerjük meg egymást, hanem emberileg is. Így
alakult ki közöttünk egy nem csak mentor és tanítvány kapcsolat, hanem azt hiszem
barátság is. Julianna sokat segített nekem, igyekszem visszaadni dolgokat,
amiket ő adott nekem. Persze tudom, hogy mindazt lehetetlen. Amikor
meglátogatom és verseimet, ötleteimet beszéljük meg, akkor az irodalom mellett
nagyon sok más dologról is szó esik. Annyit elárulhatok, hogy időnként az én
szerelmi magánéletemről, gondolataimról, érzéseimről is. De nagyon jókat
beszélgetünk, nevetünk.
Ahogy Julianna mondani szokta igazán a fiatalok között érzi jól magát, mert közöttük fiatalodik. A korát nyugodtan letagadhatja. Hétköznapjaiban sem hiszik el róla, hogy 80 éves. Egy életvidám hölgynek tartom őt, akit nagy megtiszteltetés volt nekem megismernem, főleg vele együtt dolgozni az irodalomban.
Julianna nem csak költőt farag vagy faragott belőlem, hanem embert is, vagy hát próbál azt is.
Ahogy Julianna mondani szokta igazán a fiatalok között érzi jól magát, mert közöttük fiatalodik. A korát nyugodtan letagadhatja. Hétköznapjaiban sem hiszik el róla, hogy 80 éves. Egy életvidám hölgynek tartom őt, akit nagy megtiszteltetés volt nekem megismernem, főleg vele együtt dolgozni az irodalomban.
Julianna nem csak költőt farag vagy faragott belőlem, hanem embert is, vagy hát próbál azt is.
Ez ma egy eléggé megosztó téma.
Szeretném megtudni a Te véleményedet is. Miért választottad a magánkiadást?
Azon egyszerű oknál fogva, mert
szerettem volna a saját könyvemet kezembe fogni. Első kötetemen, A Háromszázakon
nem kevesebb, mint 5 évet dolgoztam. Életem álma volt az a kötet. Mivel
hírnevem, ismeretségem nem volt, így a magánkiadáshoz fordultam. Sajnos ez csak így megy itthon. Ha a kiadó
nem lát pénzt a könyvedből, amit el tud adni, akkor nem fogják kiadni. Ha nincs
meg az ismeretség vagy színvonala... akkor lehetetlen.
Eddigi könyvbemutatóidat a
sokoldalúság jegyében tartottad meg. Volt cselló és szájharmonikajáték, sőt
láttam egy tehetséges versmondó fiatalembert is. Milyen érzésekkel töltött el
téged egy-egy ilyen alkalom?
Egy könyvbemutató számomra egy öröm,
megtisztelő és ugyanakkor kemény megfelelésről szól. Akik megtisztelnek azzal,
hogy nekem, kisebb társulatomnak, csapatomnak adják, szánják azt a 1,5 - 2
órát, azoknak szeretnék valami jót és pluszt adni. Egyszóval nem szeretnék az
ajtón kifelé menet szomorú, csalódott arcokat látni, és azt hallani, hogy kár
volt eljönnöm. Mindig igyekszem így összetenni a verseket, és Kovácsné Horváth
Viktóriával a Felsőgallai Művelődési Ház vezetőjével és Juliannával úgy
összetenni a műsort, hogy az jó, vagy hát a legjobb legyen.
Az eddigi könyvbemutatóimat is
igyekeztem úgy alakítani, hogy jó vagy tökéletes legyen, de számomra egyik sem
volt az. Valakik mindig hiányoztak róla... a felvételek is nekik készültek.
Többen úgy gondolják, hogy azért vetettem fel, mert magamat akarom naponta
nézegetni. NEM! Ez tévedés! A könyvbemutatóimat azért vetettem fel, mert voltak
számomra fontos emberek, akik sajnos nem tudtak eljönni a nagy alkalomra. Volt,
ami sajnos nagyon rosszul érintett...
Hamarosan megjelenik
„Lépcsősoron” című könyved. Ha jól megvizsgálod a versek összességét milyen
érzésekkel töltötted meg leginkább ezeket a sorokat. Szerelem? Fájdalom?
Boldogság? Gyermeki játékosság? Mi dominál a legjobban?
Az Új idők kötetemnek és az Élesben
című kötetem összegyúrása ez a kötet. Az Új idők érzései, és gondolatai az
Élesben stílusával. Ennyi volt ennek a kötetnek a receptje.
A kötetben vannak szerelmes
versek... amelyek, ahogyan az Új idők egyharmadánál egy emberhez íródtak.
Gyermekversek, néhány humorosabb és néhány az Élesben kötetem gondolatát
tükröző mű.
Tíz és fél
év alatt bőven gyűjtöttél tapasztalatokat, építettél ki kapcsolatokat. Milyen
tanácsokkal látnád el azokat, akik szeretnének költői pályára lépni?
A legfontosabb az, hogy igaz és
tisztaszívvel csinálják, valamint legyenek emberek, emberségesek. Ha ez nincs
meg, szerintem neki se álljanak. Költőnek lenni, vagy költővé válni nem azt
jelenti, hogy valaki jó verseket ír. Ez csak az egyik szempont.
Kérdéseim vége felé eszembe
jutott „Lábnyom” című versed. Kíváncsi lennék, Te milyen lábnyomot szeretnél
magad után hagyni az utókornak.
Huh... nagyon sokrétű kérdés.
Először is a vers... A Lábnyom című versem megszületése egy emberhez, egy
lányhoz köthető... a vers "motorja" az volt, hogy lábnyomot szerettem
volna hagyni az életének ösvényén. Olyat, melyet nem most el a víz és nem fúj
el a szél. Azt, hogy ezt az Élesben stílusával, egy közéleti, vagy inkább külső
szemlélőként írtam, írhattam meg, az egy nagyon öröm volt számomra.
Volt, aki tavaly azt mondta a
tatabányai költészetben akár példakép is lehetek. Én őszintén szólva nem
szeretnék... Jelenség valamennyire lettem a helyi költészetben. Tehát ilyen
fiatalom ennyi kötettel és verssel korábban senki sem rendelkezett. Nem tagadom
ezt szerettem is volna elérni. Tudomásom szerint a helyi irodalomban is egy
embernek sikerült elérnie igazolhatóan az ezer megírt verset. De neki is
tavaly, amikor körülbelül 65 éves lett. Én nem tagadom, hogy ezt 30 éves
koromra magam is szeretném elérni.
Korábban csak azt szerettem volna
elérni, és lábnyomot hagyni az utókornak, hogy a megyei és városi könyvtárban
ott legyen a kötetem. Ez megvalósult. Ez életem álma volt, akkor, és elértem.
Hogy most mit szeretnék elérni? Hogy ne feledjenek el. Ennyi. Ezt meg sajnos
nem én döntöm el, hogy ez mikor következik be.
Irodalmi életfilozófiám, hogy azt
csinálom, amit szeretek, ha nem szeretném, nem csinálnám; és ha ezt más is
szereti, amit csinálok és értékeli, az még jobb. Ha nem lenne csak két olvasóm,
akkor is csinálnám, és korábban csináltam akkor is.
Köszönöm az interjút, remélem lesz,
még alkalmunk beszélgetni, hiszen nemsokára megjelenik az új könyved és ebből
kifolyólag számíthatunk egy könyvbemutatóra is.
Horváth Szabolcsot ezen a linken
rögtön el tudjátok érni https://www.facebook.com/szabolcs.horvath.77?fref=ts
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése